Kettőszáznyolvanöt kilométer. Ennyit utaztunk néhány óra alatt Apátistvánfalvára, az ország nyugati csücskébe feleségemmel az NMAX125-ön. Nyilván vannak erre sokkal alkalmasabb motorkerékpárok is, de ha valakinek csak A1-es jogsija van, akkor szűkek a lehetőségek. Azonban az eddigi összes próbált 125-ös közül egyértelműen ez a legjobb a feladatra. Például belefért négynapi cuccunk.
Bár a nevében benne van a 'max', nem maxolták ki az A1-ben megengedett 15 lóerőt: mindössze 12,2 áll rendelkezésre. De ha bárki rámondta volna, gond nélkül elhiszem a 15-öt is, ugyanis a folyadékhűtéses, négyszelepes motorblokk pont úgy mozgatja a 131 kilogrammos robeszt, mint erősebb társai. Illetve a CVT váltó remek hangolásának köszönhetően a kezdeti gyorsulás alapján akár 150 köbcentisnek is gondolhatnánk. Aztán 70 km/h körül alábbhagy az igyekvés, de 95-ig még szépen felgyorsul sík úton két személlyel is. Utána viszont küzdeni kell, mint az összes többi benzines A1-es robogó esetében (az elektromosokat már rég elhagytuk ennél a tempónál). A végsebesség valahol 118 km/h környékén lakik, de nekem ezt csak lejtőn sikerült kicsalnom belőle. Nem autópályára lett kitalálva, de el lehet poroszkálni vele a nulláson csekély halálfélelemmel.
Ami a motorblokknál is jobban tetszett, az a futómű. Kimondottan sportos, feszes, ugyanakkor túl lehet élni, ha véletlen benézel egy kátyút és nagy tempóval átmész rajta. Pedig hátul itt is ugyanúgy nagy a rugózatlan tömeg, mint a többi robogónál, csak itt valamiért jobban sikerültek a beállítások. Mentem vele egyedül is csomagok nélkül, és tele pakolva két személlyel, és mindenhogy jó volt. Komolyan kacérkodtam a gondolattal, hogy megnézem, mit tud a Kakucsringen, de végül feleségem nem oda akart menni nászútra. Majd legközelebb.
Az erős fékhatás és jól tapadó 13-as gumik mellé egy nagyon jó ABS-t kapunk, így veszettül rövid tud lenni a fékút, itt is meg kell jegyeznem, hogy két személlyel is. És akárhogy csábít határainak feszegetésére, akármennyire is belevisz a rosszba, nem tud három liternél többet fogyasztani. Én esküszöm próbáltam, de nem sikerült. Sajnálom, elbuktam. Persze azért a többi 125-ös 4 ütemű motor fogyasztása sem igazán ment átlagban 3 liter fölé, de az NMAX-nál ez a csúcs. Ha mondjuk a 80% nyélgázhoz társul 20% normál üzem, már csak 2,8 az átlag. És simán, feszengés nélkül kijön a 2,5 is. Biztosan a gyárilag megadott 2,2 is elérhető, de azért tenni is kell. A fogyasztás alacsonyan tartását segíti a stop-start rendszer, ami kikapcsolható, de olyan jól működik, hogy én általában bekapcsolva hagytam. Szerintem tizedmásodpercekben mérhető a kis késés, ahogy gázhúzásra beindul, és már pörög is föl és indulsz is. És ezzel a 3 liter alatti fogyasztással és a kicsit több mint 7 literes tankkal bőven nagyobb a hatótáv, mint amit egy seggel szívesen megteszünk a nyergében.
Senkinek nem lesz meglepetés, hogy az NMAX városban a legjobb: szépen ellép az autóktól, és stabil, könnyedén lehet vele cikázni a sávok között, hála az alacsony súlypontnak. Azonban alattunk bizonyította, hogy túrázni is teljes mértékben alkalmas. Lehet vele 90-nel utazni, és nem kimondottan fájdalmas a 80-85-tel előttünk haladókat megelőzni. A tartós emelkedők ebből a szempontból kivételt képeznek, de még mindig 125-ösről van szó, nem GTR1400-ról.
Ha elhatározod magad és hosszabb útra indulsz vele, tudd, hogy az ülés alatti tároló behatárolja a lehetőségeket. Egy sisakot sem egyszerű beleszuszakolni (de azért belefér), így egy nagyobb hátizsáknyi cuccnál többet ide nem tudtunk betenni. Szerencsére a tesztmotoron volt egy egysisakos hátsó doboz, így a mi négynapi cuccunk már simán elfért. Teleraktuk a két kesztyűtartókat is, amik közül az egyik zárható, a másik pedig teljesen nyitott, ami különösen praktikus. Ebben van egy szivargyújtós töltő is.
A műszercsoport egyszerű, monokróm kijelző mutatja a sebességet, vízhőfokot, üzemanyagszintet, és a fogyasztást. A fogyasztást kicsit furán, nem liter/100 km, amit megszoktam, hanem, hogy egy liter benzinből hány kilométert tudunk megtenni. Szóval ez minél több, annál jobb. A gombokat nyomkodva előhozhatjuk a napi számlálót és hasonló érdekes információkat. Illetve párosíthatjuk a telefonunkkal a motort, és akkor jelzi, ha üzenetet kaptunk. Sok értelmét ennek nem látom, de manapság elvárás, legalábbis a gyártók ezt hiszik. A kulcsnélküli indítás viszont szuper dolog, és tökéletesen működik.
A külső vagány, tudja hordani a sötétszürke színt, ami a kék és a piros mellett a konzervatív választás. A ledes lámpák is jól mutatnak és a kipufogó borításnak hála simán nagyobbnak nézik 125-ösnél. És végre az első olyan 125-ös, amit nem kell élből kényelmetlennek neveznem. Egész jó ülés, egész jó pozíció és kicsit előre is tudtam nyújtani a lábam. Volt olyan nap, hogy több mint 8 órát töltöttem a nyergében és nem haltam bele. Nem azt mondom, hogy az utolsó fél órát ugyanúgy élveztem, mint az elsőt, de ez még így is várakozáson felüli.
A matek sem rossz, 1 248 000 forint, a tesztmotoron lévő nagyplexi és hátsó doboz feláras extra, de van olyan kereskedés, ahol a dobozt ajándékba adják. Nyilván nem ez a legolcsóbb a műfajban, a SYM Symphony kilencszázezer forintért jóval kedvezőbb, de egész egyszerűen nem Yamaha, ez egy finomabb műszer. Közvetlen konkurenciája a Honda PCX, ami 1 129 000 forint, olcsóbb kidolgozással és rosszabb szélvédelemmel, míg a Forza 125 közel sem tud annyival többet, mint amennyivel drágább.