Bemutató: Suzuki GSX-8R, V-Strom 800 és GSX-S1000GX

Információáramlási zavar lépett fel, így 30 perc késéssel – emiatt pedig – égő pofával estem be a Suzuki tesztnapjára. Az előzetes levelezésből tudtam, hogy három modellt próbálunk ki egy olyan szakaszon, ahol én is gyakran tiszteletemet teszem. Jó programnak ígérkezett. Budaörsről elcsorgunk Etyekre, majd át Szomorra és onnan Tarján. Tovább hajókázunk a Bajna-Héreg szerpentinen Esztergomig, majd át Szlovákiába a letkési határátkelőig, aztán meg sem állunk Nagybörzsönyig. Isteni útvonal, már dörzsöltem a tenyerem, de közben próbáltam felvenni a fonalat a prezentáción. Csak apró morzsákat csíptem el abból, hogy milyen új rendszereket demonstrálnak a három Suzuki modellel.

Bűnömet csillapítani akartam, telefonon kezdtem el kitúrni az új rendszerek lényegét és funkcióit, de nem volt sok időm. A társaság öltözni kezdett, mindenki rárabolt egy neki kiírt motorra és két felvezető között elindult a konvoj. Az első társam egy GSX-8R volt, ami a Suzuki közepes, sportos motorja. Kicsit féltem is, mert nem szívlelem a kategóriát, ritkán feszegetem a korlátaimat és többnyire nyugodtan motorozok. Ezzel szemben a GSX-8R-rel már az első métereken huligánkodtam volna.

Majdnem sportmotor

Kicsi, könnyű és izgága, azonnal magam alá szorítottam és éreztem, hogy minden kanyarban le akarom tenni a térdem – nem tettem. Árad belőle a pozitív méreg, pedig éppen csak egészséges benne az a 83 lóerős, kéthengeres, 776 köbcentis motor. Meg is lepett, hogy eleinte épít a 78 Nm nyomatékra, így ha nem akarunk megőrülni, akkor nem kell, már csak emiatt sem sport-, inkább sportos motor. Az alap tartás sem kellemetlen, nem várja el, hogy hasaljak és a lábtartó sem a combom alatt van, illetve a csutkakormány is lemaradt. Emiatt kicsit kényelmesebb, de így sem tartanám magam derékból órákon keresztül, inkább támaszkodom a kezemre – csak így a csuklóm sajog majd egy idő után. Olyan 80-90 km/h körül jön a felszabadulás, amikor a szembeszél kitartja a testemet.

A GSX-8R-rel Etyeken át egészen Héregig volt szerencsém motorozni, és nem voltam hálátlan a cserénél. Kicsit már sajogtak az alkatrészeim, de ezért nem tudom bántani a motort. Amikor kicsit lemaradtam és betettem egy-egy mélyebb kanyarba, akkor jól éreztem magam a 205 kilós motoron és lassan ráéreztem a kuplung nélküli váltásra is. Játszottam az új SDMS rendszerrel, ami három módban változtat a motor működésén – hangolja a gyújtást és a befecskendezést is – de ilyen rövid, felvezetett szakaszon nehéz volt felfigyelni a különbségekre. A fotózások miatt sokat forgolódtunk, akkor a Low RPM Assist segített, ami megemeli a motor fordulatot egyesben kúszásnál, sőt az útszéli sóderről való elindulás során a három fokozatban állítható kipörgésgátlót is volt szerencsém kipróbálni.

Elindulsz és eltűnik 100-150 kiló

Bár Héregen a motorcserénél egy GSX-S1000GX-szel mentem tovább, mégis azt hagynám a végére, mint a legfinomabb falatot. Attól tartottam a leginkább, míg a V-Strom 800-at vártam a legjobban, hiszen a túraendurók állnak a legközelebb hozzám. A 178 centimmel nem barátaim a magas motorok, a V-Strom 800-zal viszont szerencsém volt, mert ez lényegében egy utcára szánt V-Strom 800 DE. Az inkább alkalmas terepre és ezáltal az ülése is 855 milliméter magasan van, míg a sima V-Stromé 30 milliméterrel lejjebb. Hidd el, ennyi is számít.

Nem is pipiskedtem rajta annyit, mire elindultam, utána meg minden mindegy. Szinte biciklinek érződik a 223 kilós túraenduró, azt csináltam vele, amit csak akartam. A blokk ugyanaz, mint a GSX-8R-ben, de ehhez a motorhoz jobban illik a jól kiegyensúlyozott sorkettes. Van benne bőven akarat, fordulaton pedig némi hang is felszabadul belőle, bár el tudnék képzelni ennél szebbet is. Kanyarban istenien viselkedik, talán lejjebb mertem tolni, mint a sportosabb testvérét, nagyon meglepett.

A végére azért fájt

Ebben a motorban is megjelenik az SDMS rendszer és nem csak a kipörgésgátló, de az ABS is állítható, igaz, csak két fokozatban. Egyesben csak akkor szól bele ha nagyon ég a ház, a kettes viszont az az őrangyal, ami előtted száll, nem mögötted. Mivel ennek 20 literes a tankja, elvileg tudnia kell a 450 kilométeres hatótávot, ha a fogyasztást 4,4 l/100 kilométeren tudjuk tartani.

Nekem nagyon tetszett a 800-as V-Strom, mert egy komoly, nagy, nehéz túramotor benyomását kelti, közben pedig elindulsz vele és könnyed, légies, barátságos. Csak azért savanyodott meg bennem az emléke, mert én ezzel fejeztem be a sokórás kört és a végén kockásra ültem rajta a seggem. Alig vártam, hogy leszálljak és visszaüljek az autóba, hálát adtam magamnak, amiért nem motorral mentem az eseményre.

Ne bánts, te ezres batár!

Nem csak bátortalan voltam a GSX-S1000GX-szel kapcsolatban, de elveszett is. Ha nem vagy tisztában a Suzuki jelenlegi palettájával, akkor nehéz hova tenni ezt a modellt. Szétszabdalt és erőszakos élek hirdetik a sportosságot, miközben oldalról nézve inkább egy túramotorra hajaz. A Suzuki hivatalosan Sport Crossoverként hivatkozik rá, nagyjából ez akar lenni a sport-túra motor. A neve is olyan sportmotorosan cseng, de nincs benne R, tehát itt valami másról van szó. Bár a négyhengeres motorja a GSX-R1000 modellekből jön és hiába volt ez a legnehezebb darab a próbanapon 232 kilóval, az eddigi 83 lóerő közel duplájával, 152 lóerővel kellett dolgozni. Igaz a nyomaték annyira nem követte a teljesítményt, csak 106 Nm áll rendelkezésre de jelentem, az is elég mindenre.

Egyesben tipegve nem fulladsz le, mert ebben is van elindulássegítő, ami kicsit ráemel a fordulatra. A négyhengeres működése nagyon selymes, mintha villanymotor lenne hanggal. Talán ezért is tudott olyan hamar megnyugtatni, az a hatalmas test a lábaim között magabiztosságot sugárzott. Beletettem az első kanyarba, éreztem, hogy sokkal puhábban és finomabban történik minden, mint a GSX-8R-en. Lassan lemostam magamról a parát és saját akaratomból kezdtem el leforgatni a finom négyhengerest. Mesésen szól, jó a szélvédelem, finom a futómű és bőven van gomb, amivel lehet játszani.

Végül nem bántott

Ezt el is vártam, mert az első kanyarban kissé túlságosan is puha volt a rugózás, kerestem az állítási lehetőségeket és egyszer majdnem felborultam, amikor álló helyzetben elkezdte magát kiemelni a hátsó futómű. Egy darabig elnyomogattam, mire tudtam szépet kanyarodni a fotósok kedvéért, aztán nem akartam róla leszállni. Héregről Nagybörzsönyig Szlovákián keresztül 57 kilométert mentünk, és fel sem tűnt. Csak azt éreztem, hogy idő előtt szedték ki alólam a legjobb motort. Nem akartam átadni másnak, de ilyen egy tesztnap.

Ebben van egyébként a legtöbb kényelmi és biztonsági extra, nem véletlen, hogy egy lépcsővel feljebb van, mint az aznap hajtott 800-asok. Eleve a gombok száma magasabb volt a kormányon, erre már jutott tempomat és egy valamivel komplexebb LCD kijelző is. Ezen már a SDMS-a , azaz a Suzuki Drive Mode Selector Alpha is elérhető, ami öt hangolható elektromos rendszert foglal magába. Ez beleszól a teljesítménybe, fékrendszerbe, futóműbe, vezetéstámogató elektronikákba, így emelve a biztonság fokát akár esős időben is. Ezt speciel nem próbáltuk ki, de úgy tudom, hogy a kolléga már naptárba jegyezte az egyhetes tesztmotort, ő többet tud mesélni majd.

Nem akarom őket rangsorolni, de...

Kicsit talán kegyetlen lenne rangsorolni a nap három motorját, mert egyik sem ugyanabban a ligában mozog, sőt a GSX-S1000GX magasan kilóg a sorból. Azt a motort élveztem a legjobban, miközben attól tartottam a leginkább. Akkor még nem tudtam, hogy 152 lóerőt ennyire finoman is le lehet adni. A V-Strom 800 többet nyújtott, mint vártam, nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyed és finom élmény lesz és végül a GSX-8R sem bántott, pedig nem szeretem a sportos motorokat. Vagyis most már talán feléledt bennem egy kis ördög, ami mégis erre vágy.