Nincs ki az összes kereke...

Kezdetben nemigen tudták kis hazánkban, hogyan is hívják az újfajta járművet. Külföldi mintára a gépkocsit automobilnak, motorkocsinak hívták, de a motorkerékpár szó megszületése nem ment ilyen simán. A rövidéletű Herkules című újságban, 1895-ben még Mozdonykerékpár ról írtak, majd a motorkerék elnevezés jött divatba, végül 1906-ban, az első magyar szakegylet már a Magyar Motorkerékpáros Szövetség büszke nevét viselte.

E korai időkben e két- és háromkerekű járművek használata nagyon kalandos vállalkozásnak számított. Janitsáry Ivánról, aki szerette a veszélyt, hiszen patikus létére tűzijátékok készítésével is foglalkozott, jegyezte fel a történetírás, hogy ő volt az első komolyabb magyarországi motoros turista. Ugyan barátja, Bezerédy Gyula szobrászművész hozta be első motorkerékpárt Magyarországra, de Janitsáry vállalkozott e Hildebrand&Wolfmüller nevű kétülésessel hosszabb utakra, miután művész barátjának elege lett abból, hogy motorozás helyett leginkább javítási örömökben volt része. Útjaira több rőfnyi harisnyakötő-gumit cipelt magával, mivel a gépnek nem lévén lendkereke, a dugattyút egy erős gumiszalaggal segítették túl a holtponton.

A Kerékpáros Szövetségek karolták fel először e motorizált kétkerekűeket és kerékpárversenyek betétfutamain a közönség e lóriogató szörnyek viadalában gyönyörködhetett. Mondjuk a viadal szó erős túlzás, hiszen ahogy a korabeli szaklapok rosszmájúan megjegyezték, ha két motorkerék áll starthoz, ha abból az egyik lerobban, a másikat pedig a sikongató gyerekhad is játszva megelőzi, akkor nem sok jövő elé néz az új sportág.

A motorizált közúti közlekedés mellett a léghajózás, majd a repülés is ekkor bontogatta szárnyait szó szerint és képletesen. A Magyar Automobil Klub mellé hamarosan csatlakozott a Magyar Aero Club is, amely a légi közlekedés híveit tömörítette. A klublapot, az Aëronautát Král Sándor főhadnagy szerkesztette, aki 1905-ben kürtölte szét: "Magyar motocyklisták egyesüljünk!"

A rövidéletű Magyar Motorkerékpáros Szövetség (majd jóval szerényebben Egyesület) valóban sokat tett azért, hogy társadalmilag elfogadhatóvá tegye az új közlekedési eszközt. Kirándulásokat szerveztek és a kerékpárversenyeken túl itt tudták propagálni alkotásaikat a magyar kísérletezők is. E korai magyar gyártmányú motorkerékpárok, mint Dedics Ferenc különböző gépei, vagy Muskát Jenő Jakab Pannóniája nem sok vizet zavartak a Puch-k és Laurin-Klementek körében. Mégis érdemes megemlíteni e típusokat is, hiszen már ekkor is akadtak vállalkozó kedvű egyének.

Azonban " hazai közútjaink alkalmatlansága, a vízátfolyókkal járhatatlanná tett utak, a falusi lakosság ellenszenve és a 'drákói rendőrségi szigor' hatására" e kezdeményezések alábbhagytak. Az első világháború pedig megadta a kegyelemdöfést, amikor be kellett szolgáltatni az összes motoros járművet.