A könyveken túl

Magyarországi motorkerékpár múzeumok és gyűjtemények     Sorozatunkban a Magyarországon található motorkerékpár gyűjteményeket, múzeumokat szeretnénk bemutatni. Amennyiben ismer olyan kollekciót, amit érdemes lenne bemutatni, vagy bármilyen ötlete van, írjon bátran , minden levelet örömmel fogadunk.

A Maróti könyvkereskedés Európában is egyedülálló vállalkozás, csupán Angliában van egy hasonló üzlet. Több mint 5300, közlekedéssel kapcsolatos könyv közül választhatunk, melyek mindegyike helyben megvásárolható. A könyvesbolton kívül van egy saját, belső használatú könyvtáruk is, melyben a magyar járművekkel vagy közlekedéssel kapcsolatos szakirodalom minden megjelent kiadványából tartanak két-két példányt.

A könyveken kívül az igazi elhivatottságról a 130 m ²-es motorkerékpár múzeum árulkodik. A magyar, vagy magyar összeszerelésű motorkerékpárokat bemutató magángyűjtemény díjmentesen látogatható, péntekenként délután 15 és 17 óra között, előzetesen egyeztetett időpontban. Példamutató kezdeményezésként Maróti úr több iskolával felvette a kapcsolatot, hogy a 14-18 éves gyerekek is megismerhessék a magyar ipartörténetnek ezt a talán legromantikusabb fejezetét.

A több mint egy éves, folyamatosan bővülő gyűjtemény látogatásunkkor összesen 38 db motorkerékpárt tartalmazott. A bodrogkeresztúri mellett, jelenleg talán ez a legteljesebb látogatható gyűjtemény, mely kifejezetten a magyar motorkerékpárokkal foglalkozik. Természetesen próbálják a gépeket a leghitelesebben kiállítani, de a restaurálás sajnos néha hagy némi kívánnivalót. Erre kitűnő példa a két kiállított Méray Puch, melyek közül az egyik restaurált állapotban van, a másik pedig úgy, ahogy épp rátaláltak. Ha szigorúbban kezdjük vizsgálni a két motort, látjuk, hogy a restauráltban akad 1-1 hiba. Persze az vitatható, hogy érdemes-e hibát keresni, amikor sok ember örül, hogy egészben láthat egy Méray Puchot.

" A motorok többségével már motoroztam" - meséli Maróti József. Néhány óra szerelgetés után szinte mindegyik gép beindítható. De természetesen nem a motorozhatóság a cél. Sok esetben a fém alkatrészeket néhol csak a króm fogja össze, nem beszélve az elöregedett gumi vagy műanyag alkatrészekről. Egy ötven- vagy hatvanéves motoroknál már külön kell választani, hogy működőképes, vagy eredeti.

Minden magyar motor egy-egy történet, miközben magát a történelmi hátteret is érdemes megismerni. Például, hogy politikai okokból miért nem gyártottak nagyobb motorokat, és a Tünde lámpájához használatos lemezanyag, melyet mélyhúzással formáztak, hogyan került kokomlistára, vagy miért kellett a bronz alkatrészek alkalmazásához miniszteri engedély. Egy mai ember el sem tudja képzelni, milyen problémákkal kellett szembe nézniük a motorkerékpárgyár technológusainak.

A különleges gyűjteménynek akad néhány, még különlegesebb darabja is. Ilyen az 1936-os Turán, amiről, Maróti úr csak annyit mondott, hogy "Nem találtam olyan embert, aki tudja, hogy milyennek kell lennie." Sok fiatal itt hall először a Mátra motorkerékpárról, és csodálkozva áll az 1938-as Nikkel tankos Csepel előtt, ami akkoriban 37,5 kg-os súlyával segédmotor-kerékpár volt és nem kellett hozzá jogosítvány.

A különlegességek közül a kedvencem a Szegedi Fémfeldolgozó És Finommechanikai Vállalat által 1967-ben gyártott vadonatúj Motorkuli utánfutó, amihez megvan az eredeti Keravill számla és a garancialevél is. Motorkuliból készült egy másik változat, ami szintén itt megtekinthető.

Berva, Panni, Dongó, ezek a nevek már ismerősen csengenek. Aki valaha veteránozásra vágyott, szinte mindenki velük kezdte. Örömmel üdvözöltem a Tündét is, hiszen ma már igen ritka. Én még csak egyszer láttam eredeti, mozgóképes változatot. A T5 és a P10 annak idején egymás mellett állt a Keravillban, és egymás mellett készült a gyártósoron is, hát előfordult, hogy véletlen összecserélték a lámpájukat.

A motorok időrendi sorrendben állnak egymás mellett. Szemezgessünk hát:
Túra Csepel
Csepel 100/48
Csepel 125/49 (egy tulajdonosa volt, a Rákosi Mátyás Művek)
Csepel 125/50
T-Csepel (nyáron ezzel szokott a Maróti család motorozni)
D-Csepel
U-Csepel 250 (ikerhengeres, ebből lett végül a Pannónia)
Danuvia
Csepel TL (Teleszkóp-Lengővilla)
Csepel TLT (Teleszkóp-Lengővilla-Tokozott)
Pannonia TLF (Teleszkóp-Lengővilla-Fejlesztett kivitel)
Pannonia TLB (innen kezdődtek a számozások, valójában T3-as modell)
Pannonia T4 (ugyanaz, mint T3 csak akkumulátorral)
Pannonia T5H (Halfarkas)
Pannonia P10
Pannonia P10H
Pannonia P12
Pannonia P20
Pannonia P21
stb.

További részletekbe ne menjünk bele, mert az maga az őrület. Egyrészt azért, mert bemutatónkban a töredékét sem lehetne összefoglalni az olykor kaotikus magyar motorkerékpár-gyártásnak, másrészt a hazai veterán mozgalom biztos belekötne valamibe, és elevenen megégetnének.

Akit bővebben érdekel a téma, feltétlen látogassa meg a gyűjteményt, de előtte érdemes felkészülni rendesen. Ehhez a múzeum alatti könyvkereskedésben mindent megtalál. Ami hirtelen eszembe jutott: Négyesi Pál: Az első magyar motorkerékpárgyár története, Dani Péter: Csepelek és Pannóniák. Faragó László: Dongo, Berva, Panni stb. És ha valakinek a fészerben hever egy korabeli sisak, vagy duda, vagy akár egy olajos flakon, akkor azt igazán örömmel látják. Jó helyre kerül, azt garantálhatom.

És még egy kétkerekű     Jó pár évvel ezelőtt, hosszú alkudozás után egy piacozó embertől vásároltam egy Weiss Manfred áruszállító kerékpár. Megvolt a váztáblája és az eredeti papírja az ötvenes évek elejéről. Megkerestem a régi tulajdonost, aki örömmel emlékezett az akkori időkre, amikor pékinasként a WM Csepellel hordta az árut. Nálam nem volt ilyen jó sora, sokáig kallódott. Felújítani nem akartam, mert az első kereken kívül nagyjából minden eredeti volt rajta, még a fényezése is. A Maróti múzeumlátgatás után rájöttem, hogy hol a helye. Nem motor ugyan, de a magyar ipar olyan gyöngyszeme, amely méltó helyre került. Ma már jól érzi magát.