NIMBUS, a dán Pannónia

2002.01.21. 10:43

Valószínűleg a Dánok úgy lehetnek a hazai motorkerékpár gyártással, mint mi magyarok a Pannóniával. Hiszen egyetlen és első motorkerékpárgyáruk 1956-ban bezárta kapuit és most csak a dicső múlt felidézése jut nekik osztályrészül.

 
   
   

Több mint 80 évvel ezelőtt 1919-ben alakult meg Dánia első és egyetlen motorkerékpár gyára "Fisker og Nielsen" néven. Ugyanebben az évben már le is gyártották az első, soros négyhengeres motorral, valamint vázba illesztett tankkal szerelt impozáns kétkerekűt Nimbus márkanéven. Az első rugózása furcsa ötvözete volt a springer villának és a teleszkópvillának, amit a világon elsőként alkalmazott a dán motorgyár.

 
   
 

Az ember a gép mögött Peder Andersen Fisker volt, aki 1905 körül megalapította a "P. A. Fisker, Electric Factory" gyárat. A cég fő profilja 1/32-3 lóerő közötti elektromotorok gyártása volt. Néhány hónap elteltével a gyár egyik első embere, H. M. Nielsen társult főnökével, és egy új céget alapítottak Fisker-&-Nielsen néven.

P. A. Fisker-t még egyáltalán nem érdekelték a motorkerékpárok, mikor az Első Világháború idején úgy találta, hogy ki kellene bővítenie a cég profilját. Ennek eredményeként beindult a porszívók gyártása. Csak nem sokkal ezután kezdte Fisker tanulmányozni a motorkerékpárokat, és két dologra jött rá: 1. Egy motorkerékpárnak mindenképp négyhengeresnek kell lennie, 2. Mindenképp kardánhajtásúnak kel lennie.

 
   
   

A gyár legújabb termékéhez modellnek a belga FN motorkerékpárt használták, amelyet 1903-óta négyhengeres motorblokkal gyártottak. Fisker és Nielsen 1919 és 1928 között összesen 1.300 darabot adott el a Nimbus legelső modelljéből, amely a a "Stovepipe" (kályhacső) becenevet kapta.

1932-ben P. A. Fisker fiával, Anders Fisker-rel karöltve megtervezett egy új, négyhengeres motorkerékpárt. Ez volt az a Nimbus, melynek sorozatgyártását 1934-ben kezdték meg, és amelyet egész apró változtatásokkal folyamatosan gyártottak egészen 1960-ig Sport, Luxus, Standard, Special, valamint Military kivitelben is.

 
   
 

Sok szempontból nagyon konzervatív volt a gyár. Például az új modell életének első éveiben mindössze egyetlen színben volt kapható. Ahogy maga P. A. Fisker gyakran leszögezte: "Az emberek olyan színű Nimbust vesznek, amilyen nekik tetszik - mindaddig, amíg az a szín a fekete!"

 
   
   

1919 és 1960 között 14.000 Nimbus motorkerékpárt gyártottak, tehát több mint fél évszázadon keresztül a Nimbus a dán utcaképhez tartozott. A Nimbus motorkerékpárok izgalmas, soros négyhengeres gépek voltak, kemény munkára gyártották őket, ezért aztán az első modelleket 1934-ben a dán katonaság, rendőrség és a posta vásárolta meg, és mindvégig ragaszkodtak is ehhez a típushoz.
Az üzleti tervek között olyan országok megcélzása is szerepelt, mint például Kína és Argentína. Ennek eredményeként 1937-ben a kínai hadsereg három darab Nimbust vásárolt

 
   
 

Az egyszerű felépítésű, laposvasból összeszegecselt vázban rövidlöketű teleszkópvilla helyezkedett el, amelynek rugója felért egészen a lemezből sajtolt kormányig, ami egyben a felső villaholdat is helyettesítette. A gázmarkolat majdnem a kormány közepéig ért. Mivel az első modell nagy sikereket könyvelt el, nem sokkal bemutatása után személy- vagy teherszállításra alkalmas oldalkocsikat is kínáltak hozzá.

 
   
   

A Nimbus négyhengeres, 750 ccm-es, soros motorblokkja felül szelepelt vezérlésű. Váltója háromsebességes, száraz kuplungos, és ahogy szülőatyja kigondolta, kardántengely hajtja a hátsó kereket. A motor teljesítménye 4500/perc fordulaton 22 LE volt, de a gyári utasítás szerint a motor nem bírta tartósan teljesítménye maradéktalan kihasználását, ezért a javasolt utazósebesség 90 km/h volt, pedig a végsebességet 120 km/h-ban állapították meg. Még ez alól is kivétel volt a dán postánál rendszeresített oldalkocsis Nimbus, melynek előírt sebessége 40 km/h volt, amit a hengerek gyenge hűtésével magyaráztak.

 
   
 

Rózsa György motoros szakírónk 1965-ben ezt írta a márkáról: "Akinek nem a száguldáshoz kell a motorkerékpár, annak még ma is kellemes szórakozást jelenthet a motorozás a Nimbuson, amelyen olyan az ülés, mint egy klubfotel, a motor duruzsolása jól esik a fülnek, a gyorsulás a legalacsonyabb fordulatszámból olyan egyenletes, hogy szinte feleslegesnek tűnik a sebességváltó. Ezek mind a Nimbus javára írandók. A Nimbust olyan emberek konstruálták, akik maguk is szívesen motoroztak - családostul- a szabadban, miközben el-elgyönyörködtek a táj szépségében."

Azt hiszem, ezt az érzést sok mai veterános is szívesen kipróbálná a Nimbus nyergében, hiszen a Nimbusnak a mai napig nimbusza van. Legalábbis Dániában.

A cikk alapanyagául szolgált Magyar Zoltán, az Old Motors motorosbolt munkatársának kutatómunkája.