Bármennyire is hihetetlen, volt 500-as Pannónia. Nem sok létezett belőle, és elsősorban versenycélra készült, így jobbára csak a bennfentesek tudnak róla mindmáig, tekintve, hogy komplett ilyen motor nem maradt fenn.
1958-ban a Csepeli Motorkerékpárgyárban - ahol a Pannóniák is készültek - a versenyműhelyben konstruáltak egy 250-es krosszmotort, amely fő darabjaiban a legelső TL-jelűre támaszkodott. Mellesleg a TL sportváltozatával a Párizs melletti Monthlery versenypályán 24 órás versenyen 1956-ban első, 1959-ben második helyen végeztek kategóriájukban, - de erről majd máskor - .
A képen kevésbé látszik, de ez egy kéthengeres gép |
Miután a 250-es krosszgép beváltotta a hozzá
fűzött reményeket, kézenfekvőnek látszott, hogy fő darabjainak
felhasználásával
konstruáljanak egy 500-as verziót is, így a nagy
kategóriában is indulhatott volna Pannónia. Ennek megfelelően a
versenyműhely vezetőjének, Vígh Endrének az irányításával neki is
láttak a feladatnak, amelyet úgy oldottak meg, hogy a már meglévő
250-es motor
két főtengely-hengersor-egységét egymás mellé építették egy
vízszintes osztású motorházban (aki már szerelt pl. Trabant motort,
ahhoz nagyon hasonló megoldással).
Ehhez a kéthengeres motorrészhez
hozzácsavaroztak egy
különálló sebességváltót, amelyben a normál Pannónia
váltóalkatrészei helyezkedtek el. Az egészet egy erősített, és a
szériánál több csavarfurattal rendelkező kuplungfedél zárta egybe.
Annyit azért kellett változtatni az alkatrészeken, hogy a
váltótengelyeket hosszabbra készítették, és a
balra eltolt motorrész dacára (a 2. henger miatt) a kis
lánckerék síkja az egyhengeres típussal egyező helyen maradt, így a
hátsó keréken nem kellett megváltoztatni a nagylánckerék eredeti
pozícióját, igaz erre túl sok hely sem lett volna a régi
vázban.
Az egyhengeres géphez készített kuplung nyilván nem bírta volna csúszásmentesen átadni a jócskán megnövekedett nyomatékot, így azt 8 lamellásra bővítették, és a kuplungrugók számát is 6-ra növelték, (a széria 4 rugós volt). Ezenkívül az akkoriban alkalmazott parafázást a kuplunglamellákon felcserélték műanyagra, ami ma már általánosan alkalmazott. Az erősítést szolgálta még a duplasoros kuplunglánc a széria egysoros helyett.
A motorrész sebességváltó nélkül |
A korabeli adatok szerint ez a kéthengeres
500-as
43,6 LE-t adott le, a meglehetősen alacsony 5000-es
fordulatszámon. A hatalmas teljesítményekhez és fordulatszámokhoz
szokott mai olvasók kedvéért megemlítem, hogy akkoriban a Jawa 18
LE-s gépezettel krossz Európa Bajnokságot nyert a 250-es
kategóriában, és csak azért nem VB-t, mert akkoriban a VB futamokat
az 500-as krosszgépek részére írták csak ki.
Egyébként a két hengert két darab 32mm-es átmérőjű Puch karburátor táplálta, és a két henger robbanási üteme egymáshoz képest 180 fokkal el volt tolva, így a nagy Pancsi a 350-es Jawahoz hasonló hangot hallatott, bár jóval recsegősebben. A motor sűrítési aránya csak 1:8 volt, ami mai szemmel nézve meglehetősen szerény, de ezt az akkori benzinek alacsony oktánszáma indokolta, ezzel együtt a motorhoz elég magas 310-es hőértékű Bosch gyertyák kellettek. Ami adat még fennmaradt, az a 9 literes fogyasztás, ami szintén szerény a mai kétütemű krosszgépekhez mérten.
A vázrészek a 250-ese krosszgépével megegyezőek, annyi különbséggel, hogy azon a részen, ahol a motorblokk helyezkedett el, némi nyújtást kellett alkalmazni, tekintve, hogy a váltóval összecsavarozott blokk valamivel hosszabb volt, mint a váltóházzal egybeöntött 250-es egyhengeres előd.
A krosszmotorhoz egyedileg gyártott teleszkópok erősített kivitelűek, és már elől is hidraulikus lengéscsillapítással rendelkeztek, ami az akkori utcai Pannóniákról még nem volt elmondható. A széria benzintank lemezeinek felhasználásával sportosan kicsinyített üzemanyagtartályt készítettek a versenygépre, amely csak 12 literes lett, így az akkori 40 perces futamokra elegendő volt a magával vitt benzin.
Szintén
egyedi kézimunka volt az alulemezből kalapált első és hátsó
sárvédő, valamint a sportosan rövid ülés. A T5-ös Pannóniához
hasonló, kétoldalt felhúzott hangtompítók különösebben nem
tompítottak, ugyanis folytás alig volt bennük.
A motorral egyébként versenyen Máthé Sándor indult, aki a Pannónia gyári csapat oszlopos - szó szerint is - tagja volt, és a Dózsában versenyzett. Krosszsportunk jelentős személyisége jó néhány országos bajnokság birtokosa, és mint sportvezető, ma is aktív.
Az MC-500 (Moto Cross) Pannónia 1959-ben készült el. A gyár rövid
ideig indította ezt a típusát versenyen,
"amolyan esetlen motor volt" hallottam az egyik volt gyári
versenyzőtől.
Tény, hogy a 70-es évek elejére a könnyű, robbanékony, rendkívül
jó rugózású cseh CZ krosszmotorok hódítottak, több VB-t is megnyerve,
és a fentebb felsorolt három kritérium kevéssé volt sajátja az 500-as
Pannóniának.