A Yamaha feltalálta a D-Csepelt

Ugyan még a milánói motorkiállítás zajlik, de máris megszellőztetjük a Yamaha két tanulmánymodelljét, melyeket a decemberi tokiói szakvásáron lepleznek le. Mindkét gép meghökkentő, de annyira bájosak, hogy csak kéne helyet szorítani nekik.

Az Y125 Moegi egy D-Csepel karcsúságát ötvözi a japán fifikával. A 125 köbcentis négyütemű blokk köré filigrán vázat készítettek, amelyre a régi lengőnyergek mintájára szerelték fel az ülést. A formatervező csodálatosan ráérzett a retróra, példaértékű, ahogy a friss technológiát beépítette az archaizáló kontúrok közé.

Sajnos Európában életképtelen lenne a Moegi, de a japán közlekedési szokásokat ismerve, bízhatunk benne, hogy talán a szériagyártásig is eljut a bűbájos kis Yamaha. Egy biztos, a vékony kerekek és a kis motor takarékos üzemeltetést és könnyed vezetést ígérnek.

Az XTW250 Ryoku formatervezőjét feltehetőleg a Komatsu munkagépgyár dizájnstúdiójából csábították el. Komolyan vette új feladatát, hisz a négyütemű egyhengeressel hajtott munkagép valóban alkalmas arra, hogy aszfalton s terepen egyaránt megállja a helyét, miközben csomagokat, szerszámokat szállít rajta vezetője.

A magasra húzott, majd kicsit leengedett kipufogó egyrészt kellő gázlómélységet biztosít, másrészt ügyesen helyet ad a rakománynak. Apró bukóvas, kiegészítő lámpák, egyszemélyes nyereg: ez nem a családos túrázók motorja. A Yamaha feltehetőleg a horgászokat, vadászokat és építési felügyelőket akarja megcélozni – esetleg még azokat, akik gyógyíthatatlan dömperfétisben szenvednek. Vagyunk egy páran...