Nagyon rég volt ennyire jó a Dakar

Ott hagytuk abba, hogy a KTM átvette a vezetést, és Toby Price-on kívül nem igazán tűnt senki más esélyesnek a Dakaron. Goncalvesnek ugyan még láthatáron belül volt a harmadik hely, a portugál pilóta a 11. szakaszra elveszítette azt az összeszedettséget, amivel sokáig vezetni tudott: a mért szakasz 118. kilométernénél nagyot esett, mentőhelikopterrel szállították a San Juanba, ahol az orvosok megállapították, hogy agyrázkódáson kívül szerencsére komolyabb baja nem lett.

"Sajnos nekem ma véget ért a Dakar, ráadásul elég rossz módon: valószínűleg nagyot estem, mert nem emlékszem, mi történt" - mesélte már a kórházból a Goncalves. Ezzel nagyjából a Honda utolsó reális esélye is elszállt - nem csak a győzelemre, hanem a dobogós helyekre is, innentől kezdve az újonc Ricky Barbec-en kívül nem maradt esélyes gyári pilótájuk, egyedül a dél-amerikai Honda versenyzője, Kevin Benavides maradt a top10-ben.

A 11. szakaszt végül Antoine Méo nyerte, mögötte 18 másodperc lemaradással Price ért be, majd a harmadik Quintanilla lett - ennél viszont meglepőbb volt, hogy a negyedik és ötödik hely két yamaháshoz, Rodrigues-hez és Van Beverenhez vándorolt. Az összesítést ekkor már stabilan Price és Svitko vezette, a harmadik helyen éppen Méo állt, minimális előnnyel Quintanilla és Benavides előtt.

Az utolsó előtti, vagyis a 12. szakaszon a Yamaha alkotott nagyot - Helder Rodrigues bizonyította, hogy hosszú távon nincs nála jobb - a hosszú táv alatt a napi szakaszt értem, ugyanis 931 kilométert tettek meg aznap, amiből 481 volt a speciál. A második akkor Price lett - az ausztrál KTM-es zseniálisan ment végig, mögötte felzárkózott Benavides a harmadik helyre, Svitko a negyedik lett. Méo viszont elbukta az összesített harmadik helyét: eltévesztette az utat, majd esett egy nagyot - a beszámolók szerint veszélyesen nagyot, de tudta folytatni az utat, csak az így elveszített 43 perc miatt búcsút kellett intenie a dobogónak. Bemutatkozó évnek viszont még így is bravúros volt a teljesítménye.

A KTM öregfiúknak hívott Husqvarna csapatból Pablo Quintanilla ezzel nagyjából bebiztosította a harmadik helyét - a javításhoz kevés lett volna az egy nap, egyedül a negyedik helyen álló Benavides ostromaitól kellett tartania. Hogy pontosan mit is jelent az, hogy tartania kell, azt a 13. nap történései jól bemutatták.

Quintanilla ugyanis olyasmit művelt, amit biztonsági motorozásnak aligha lehetett nevezni - azt ugyanis Price és Svitko mutatták be - iszonyatosan kemény menet végén a chilei husqvarnás nyerte a napot, a hondás Benavides pedig végig a nyomában volt, így az argentiné lett a második hely a nap végén. A harmadik legjobb időt Rodrigues futotta, és csak utánuk jött Price és Svitko.

Az elmúlt évek legizgalmasabb Dakarját láthattuk, nagy volt a tét: a KTM egy fiatalokból álló csapattal indult, a Honda versenyzői kezdtek beérni, a csapat sokat fejlődött az évek alatt, elméletileg megvolt minden esélyük a győzelemre, és megtörni a KTM másfél évtizede tartó hegemóniáját. Ám az osztrák gyártó nagyon pontosan tudja, hogyan kell versenyezni, és hiába a viszonylag friss csapat, a stabil háttérrel behúzták a 15. győzelmüket.

Toby Price így megszerezte az első trófeáját, Stefan Svitko a második lett, a harmadik helyet Pablo Quintanilla szerezte meg, így az első három hely egyaránt a KTM-hez került, az első a gyári csapaté, a második a legjobb privát versenyzőé, a harmadik pedig az átmatricázott KTM-ekkel induló Husqvarna gyári csapaté. A negyedik hely a Honda dél-amerikai csapatának tagjánál, Kevin Benavides-nél landolt, az ötödik és hatodik hely pedig a Yamahánál - Rodrigues és Van Beveren a második héten jöttek fel. A hetedik az ötszörös enduró világbajnok, idén első-dakarozó Antoine Méo lett. A legjobb gyári hondás a kilencedik helyen végző Brabec maradt.

Felmerülhet a kérdés,miért van az, hogy a Honda rengeteg pénzt borít a Dakarba, mégsem tud nyerni, miközben már se Despres, se Coma nincs ott a KTM-nél?

A hírek szerint a Honda versenymotorja, a CRF450 Rally nagyon jól sikerült, és a versenyzőikkel sem volt baj - tehát a hátrányt a harmadik pillérnél, a csapatnál kell keresni. Valószínűleg a tökéletes taktika és stratégia az, ami nincs meg a KTM-en kívül sehol. Amikor Despres egy évet még ment a Yamahával, és nem tudott értelmes eredményt felmutatni, akkor egyértelmű lett, hogy mennyire értékesek a háttérismeretek, a tudásbázis, amiből egy csapat építkezhet.

Mikor kell gyorsan menni, hol kell visszavenni és tartalékolni, mikor mit kell cserélni a motoron, hogy ne legyen gond, hogyan taktikázzanak a gumival, mikor és mennyit tankoljanak - például ahol nagyon gyorsnak kell lenni, ott érdemes nem csurig töltött motorral indulni, és nagyon nem mindegy, hogy mennyire készítik fel egy maratoni szakasz előtt a gépet.

Ráadásul mintha a KTM-nél jobban kezelnék a versenyzőkre nehezedő nyomást - a Honda két esélyese fejben dőlt össze. Barreda a műszaki hiba miatt elveszített öt órát, másnap pedig nem ment tovább, mivel nem volt esélye jó helyen végezni, inkább feladta, összeomlott, nem volt abban a lelki állapotban, hogy végigmenjen. Goncalves kiesése sem műszaki hibából eredt, egyszerűen az egymás után következő szerencsétlenségek megtörték annyira, hogy már nem tudott végig koncentrálni, látszott, egyre fáradtabb, és egyre többet hibázik.

Állat volt? Az hát.

Dakar 2016 végeredménye:

1 PRICE (AUS) KTM 48:09:15
2 SVITKO (SVK) KTM 48:48:56 (+00:39:41)
3 QUINTANILLA (CHL) HUSQVARNA 48:58:03 (+00:48:48)
4 BENAVIDES (ARG) HONDA 49:04:02 (+00:54:47)
5 RODRIGUES (PRT) YAMAHA 49:04:59 (+00:55:44)
6 VAN BEVEREN (FRA) YAMAHA 49:55:44 (+01:46:29)
7 MEO FRA (KTM) 50:06:02 (+01:56:47)
8 FARRES GUELL (ESP) KTM 50:10:15 (+02:01:00)
9 BRABEC USA (HONDA) 50:20:42 (+02:11:27)
10 MONLEON ESP (KTM) 51:37:04 (+03:27:49)