TB24: Team24H
Csütörtök délelőtt van. Nem akármilyen csütörtök, ugyanis holnapután rajtolunk. A tavalyi verseny utáni második hétvégén kezdtünk felkészülni az idei versenyre a Katana szétszedésével, ma pedig, egy évvel később vásároltunk gyújtógyertyát, variátort, kipufogót, ki tudja még miket. Most dél van, gyorsan bemutatkozunk...
Emlékeztek arra a csapatra, aki alatt megállt a Katana tavaly a cél előtt 20 perccel? Jelen! Bandié volt az utolsó etap, így természetesen ő tolta át a célon a gépet. Megdolgozott érte. Sajnos ő idén egyéb elfoglaltság miatt nem tud jönni versenyezni.
Szóval mi is megbontásos vizsgálatra lettünk kötelezve, csak sajnos nem Gépátvétel Gábor által, csak simán a fizika törvényei értelmében. Kiderült, hogy egy bronz hézagoló adta meg magát a főtengelyen, amit szépen felőrölt és jól szét is kent a motor magán belül gyakorlatilag mindenhova. Főtengely kuka, henger kuka, dugó kuka, hengerfej talán marad.
Itt ugrunk egy nagyot az időben, már január eleje van. Talán mondanunk sem kell, nem olyan egyszerű egyes Katana alkatrészek beszerzése. Úgy tűnt, hogy kétes megbízhatóságú utángyártott alkatrészek, vagy égen-földön sem kapható bontottak közül kell választanunk. Nehéz kérdés. Ez volt az a pont, ahol úgy döntöttünk, hogy egy profi szakemberre bízzuk a dolgot. Egyrészt a rutin meg az évek, másrészt pedig a jó bontós kapcsolatok miatt.
Ezzel együtt sem ment nagyon pörgősen a dolog, nyár lett, mire összegyűlni látszott minden alkatrész. Az a fránya henger, az nagyon nem akaródzott. Közben megjelent a versenykiírás, Joci egy nap szabija árán sikerült is bejutnunk, igaz, csak a várólista éléről. Izgalmas időszak volt. Rohamosan közeledett a verseny, ezért beújítottunk egy Aeroxot (nem is akármilyet!), hogy legyen B tervünk is, illetve tudjunk valamivel edzeni amíg a Katana el nem készül. Az edzés állítólag jó. Mi csak hallottuk, a csapat nagy része ugyanis sose pályázott a TB24-en kívül. De tudod, hogy van ez, valami újjal minden évben elő kell rukkolni, hiszen fejlődik a mezőny is. De ha a fejlődésünk ellenére sem tudunk valakit legyőzni, akkor más taktikát választunk. Megvesszük őket! Szemfülesebbek már sejthetik: igen, a Possible-féle Aeroxra csaptunk le.
Aztán elég sok minden történt, edzettünk az Aerox-szal, meg is javítottuk rajta amit muszáj volt, de a versenyre nem készítettük fel, mert bizony elkészülni látszott a Katana. Juhéj!
Aztán amikor örömittasan, dalolászva házasítottuk össze a korábban elvált blokkot és vázat, jött a pofára esés. Nincs szikra. Vissza a szervizbe, méricskélés, alkatrész kutatás, pofára esés. Három napja, hétfőn a Kakucs Ringen gyakoroltunk, amikor jött a hír: ez most nem lesz kész. Ott álltunk, van két robogónk, egyikkel sem tudunk rajthoz állni. Még ha a Yamahán a kötelezőket meg is csináljuk, biztosak nem lehetünk már benne, hogy a gyomrában is minden rendben, szabályos is, végig is megy.
Mit tehet ilyenkor, aki mégis rajthoz akar állni? Hát vesz egy harmadik robogót! A Scooter Apex példáját követve mi is kitoltunk egy nullkilométeres Motowellt. Hétvégén kiderül, mit hozunk ki belőle.
A csapat egyébként nagyrészt változatlan. Idén is jönnek barátok és barátnők, akiknek ezúton is köszönetet szeretnénk mondani. Nélkületek nem menne.
Van azért némi bővülés, ugyanis két új pilóta csatlakozott hozzánk. Fogadjátok őket szeretettel, a pályán előzékenységgel, péntek este pedig pálinkával.
Pali: már kisgyerekként is folyt a nyálam a motorokért, de 13 évet kellett várnom, amíg felülhettem Apám "kisjávájára". Aztán Simson (de csak Schwalbe), majd 250 ETZ volt a sorrend. Télen-nyáron, hóban-fagyban, napsütésben, teljes motoros védőfelszerelésben azaz egy kiskőrösi bukóban. Majd a 90-es évek végén egy igazi nagyvas: GPZ1100. A sűrű városi 200-ak után egyre erősebb lett az életösztönöm, és úgy éreztem, el kell hagynom a betont, és nyugalmasabb terepet kell keresnem, abból nem lehet baj… 10 év endurózás következett, itt is betartva a lóerő és anyagiak sorrendet. XR600, LC-!, DR-Z400 (dörzsi), majd KTM 450 következett. Csodálatos évek voltak remek pajtásokkal és gyönyörű, hazai és romániai helyekkel.
De ennek a korszaknak is vége szakadt és azóta értelmetlenül, céltalanul telnek napjaim. Minden nap felkelek, de minek? Se por, se aszfalt, se motor, csak a rettenetes csend. Ezért örültem ennek a mostani kihívásnak és megpróbálok nem szégyenben maradni!
Szilárd: új pilótaként csatlakozom a csapathoz. Már évek óta irigykedve szemléltem a versenyeket, tavaly indulni is akartam, de nem jött össze. Idén szerencsére csatlakozhattam a már veterán huszonnégy-órázókhoz, ami remélem , biztos vagyok benne, hogy idén nem 23,66 óra lesz.
Az autó-, motorsportok gyerekkorom óta érdekelnek. Motorozni 7 éve kezdtem egy 125-ös Honda NSR-rel, amit követett egy CBF250. Most már 4 éve egy Honda CBR600RR-rel motorozom utcán és pályanapokon. Igyekszem konstans gyors körökkel segíteni a csapatot, de leginkább esés nélkül lehozni a versenyt.
Támogatók:
