Motoros vérben áztatott kenyeret zabál a magyar sajtó
Nőtincs közelében egy kisbusz letarolt egy autót. Az egyik Facebook oldalon 23 reakciót váltott ki, és senki nem szólt hozzá. Ugyanezen az oldalon, két poszttal később egy motorbaleset képei. Ez 185 reakciót, 21 megosztást és 37 hozzászólást generált. Azt hiszem nem kell ennél jobban szemléltetni, hogy miért foglalkozik ország-világ médiája minden év első rendes tavaszi hétvégéjén a motorosokkal.
Azután a nyár végére, őszre megunnak minket. Egy leszakadt karral, egy veszélyes manőverből következő látványos balesettel, esetleg egy másik motoros társunk utolsó pillanatáról készült felvétellel még bekerülünk a hírfolyamba, de az egyszerűen bekövetkező halálunk már senkit nem érdekel, egészen addig, amíg a körforgás újra nem indul.
Sorban lapozgatom a híroldalakat. Az Agria TV oldalán találom az említett motorbalesetet. Egy Benelli TRK 702-n tetovált rendőr fotózza az anyagi kárt - a motoron pihenő sisak, fél pár motoros bakancs és pár kesztyű árulkodik róla, hogy nagy a baj. Egy 56 éves férfit mentőhelikopter vitt el, valahol Sirok és Egerbakta között. Tanulság nincs. Fájóan hiányoznak a körülmények. Pedig nem lett volna nehéz megtudni, hogy valószínűleg az útfelületre felhordott, sóderes kavicsokon csúszott el a motoros.
A Magyar Nemzet a háztáji Sonline-ra és a Zirci Önkormányzat Tűzoltóságának oldalára hivatkozva fekete hétvégéről cikkezik. Ők is szemlézik a Benellis esetet, és mellé raknak még három emberi életet.
Szombaton Csesznek közelében egy negyven év körüli motoros vesztette életét, miután átsodródott a szembesávba, ahol egy autóval ütközött. A miértek ezúttal sem érdekelnek senkit. Azt az olvasóra bízzuk. Vagy még jobb: a kommentmezők barbár pusztáira. Persze sebaj, van látványos kép. Le lehet róla írni, hogy alig maradt valami a motorból. Sőt, még ki is égett - mintha ez utóbbi az ütközés brutalitását erősítené.
Pedig ezúttal sem igényel jelentős utánajárást a dolog: a motoros nem átsodródott. Azt ugyanis a járművek kanyarban szoktak, a 82-es főút 34. kilométerszelvénye pedig momentán egy egyenes szakasz. További utánajárással akár az is kideríthető, hogy ütközés nem történt nagy tempóval, és annak ellenére következett be, hogy a szembejövő autós érzékelte a veszélyt és amennyire csak lehet, kihúzódott az út szélére. De a baleset így is megtörtént. Ezek alapján viszont már nehéz nem arra gondolni, hogy valamilyen akut egészségügyi ok állhat amögött, ami történt. Persze jobb is így: a tények elhomályosítják az olyan kattintékony szavakat és kifejezéseket, mint a brutális, a hatalmas erejű csapódás, meg persze, hogy alig maradt valami a motorból. Ami amúgy a széles kormányból és a vázból ítélve eleve egy csupasz motor volt.
A szoljon.hu szintén tragédiáról számol be. És nincs ezen mit szépíteni. Valóban az. Április 26-án Tolnáról Pécs felé menet nem is egy, hanem rögtön két ember vesztette életét, amikor a motor vezetője nem belátható szakaszon kezdett előzésbe, és már nem tudta kikerülni a szemből érkezőt. A szerző nem mulasztja el az alkalmat, hogy véres részletekről számoljon be. “A nő a szemből érkező kocsi alá esett be, úgy kellett leemelni róla a roncsot.” -írja. Betonsúlyos, kegyetlen részlet, amivel nem biztos, hogy mindenkinek tisztában kell lennie. Például a motoron utazó pár családjának. Mert annak persze sikerült utána járni, hogy a szomorú hozzátartozók hogyan búcsúznak a két fiataltól. Még videót is illesztettek a cikkbe - természetesen reklámmal. Kettővel. Nekem éppen McDonalds-os felvezető videót dobott az algoritmus. Jó étvágyat a Sajtos McRoyalhoz!
A Blikket nem is szemlézem. Sportszerűtlen. “Beköszöntött a jó idő, ennek hatására egyre többen veszik elő a motort, ám a száguldozásnak az elmúlt hétvégén tragédia lett a vége.” - tapos bele az elhunytakba az Origo névtelen szerzője. És ha ez nem elég, akkor még a Facebookon is megismétlik a szöveget: “A száguldozásnak tragédia lett a vége.” A cikkben a dátum pontatlanul van feltüntetve, a két nap és három távoli lokáció eseményeit pontosan úgy mossák össze egy csuklómozdulattal, amilyen érzéketlenek a részletekre. Hangosan, személyeskedve kommentálom a laptop előtt magamnak. Nem ismétlem meg, aki eddig eljut ebben a szövegben, szerintem megteszi maga is.
Tisztelt sajtó, kedves kollégák, remélem ízlik a motoros vérben áztatott kenyér! Nem kell szeretni a motorosokat. A tisztességes bánásmódot, az alapvető sajtóetikai sarokkövek betartását és a legkevesebb igényességet a rólunk készült beszámolókban viszont mi is megérdemeljük. Legalább holtunkban.