Elmarad az idei TT?

Az idei évben száj - és körömfájás helyett legfeljebb a szervezők feje fájhat az időjárás végett. Az edzések lassan egy hete tartanak, de ebből eddig egyetlen edzésnapot sikerült megtartani, majd másnap este egy felet.

A mindennapos esőzések teljesen felborították a menetrendet, a versenyzők eddig összesen öt és fél kört tudtak motorozni a pályán, amely alapvetően szörnyű, főleg az újoncoknak. Arról már szót sem ejtek, hogy minden bizonnyal akad olyan versenyző, aki eddig csak egyetlen versenymotorjára koncentrált, miközben több kategóriába n is rajthoz állna. L egyen szó bárkiről, ismerje a pályát úgy, mint a tenyerét, ez akkor is életveszélyes. Egyszerűen képtelenség felmenni úgy a pályára, versenyezni egy vadonatúj motorral, hogy azzal előtte egyetlen métert sem tudott meg tenni a versenyző.

Persze itt jön a legnagyobb kérdés: hogyan tovább?

A pálya biztonsági főnöke, Gary Thompson nem az a fajta fickó, aki engedne az elveiből. Ha egyszer úgy dönt, lefújja a napi programot, nincs ember, ki vitázna vele. Emlékeznek talán, hogy az egykori elit katona rögtön 2012-ben, bemutatkozó évében olyan döntésre szánta el magát, melyet addig senki nem mert volna meghozni. Időjárási körülményekre hivatkozva törölte a TT fő versenyét, a Seniorok futamát. Hivatkozva arra, hogy a biztonság fokozását kapta célkitűzésül, amikor a munkát elvállalta.

Sokan kritizálják, köztük versenyzők is, hogy állandóan a hegyi időjárást kémleli, amely a pálya legmagasabb pontja. Köd esetén például azonnal lefújja a napi programot, mely sok esetben azért megkérdőjelezhető, mert néhány versenyző beszámolója alapján nem volt annyira szörnyen rövid a látótávolság. Nem úgy Thompson, aki abban a pillanatban a légi közlekedésre hivatkozott, magyarra lefordítva: h a valakinek mentőhelikopterre lenne szüksége a hegyen, ott száradna el, mert a gép egyszerűen nem tud felszállni.

Ezek után kérdéses, mi fog történni a hét hátralevő részében, és jövő héten, mert szinte mindennapos esőzést mutat az időjárás előrejelzés. A z eddig hivatalosan bejelentett változás mindössze annyi, hogy a szombati nyitóversenyek átkerültek vasárnapra, a hétfői futamok pedig keddre, de ennek valóságtartalma, elnézve a körülményeket pont annyi, mint hogy benéz a krokodil a századik emeleten az ablakon. Vagy benéz, vagy nem.

Az eddigi edzések alapján a papírforma beigazolódott. Az öt és fél kör alatt Ian Hutchinson volt a leggyorsabb a Tyco BMW-vel, akik idén először váltottak, és Metzeler helyett már ők is Dunlop abroncsokat használnak, bár erről azóta nem érkezett újabb információ.

A második helyen az idei évben már Suzukival versenyző Michael Dunlop végzett. Dunlop egyébként nemrég azt nyilatkozta, neki teljesen mindegy milyen motorral megy, nem azon múlik a győzelem. A szerény ír azt is hozzátette, félkörön bizony Hutchinsontól is gyorsabb volt, kár a gőzért.

Fél kör – rendhagyó módon Gary Thompson úgy döntött, hogy a rossz időjárás ellenére a versenyzőknek mégiscsak kellene motorozniuk a pályán, így jóváhagyta, hogy a rajt és Ramsey közötti szakaszt versenytempóban tegyék meg, majd a köd lepte hegyen keresztül kizárólag szigorú felvezetéssel, betartva a sebességhatárt haladhatnak vissza a célig. Ilyen körülmények között sikerült fél kört megtenni, mire a másodikat kezdték volna, tovább romlottak a látási viszonyok.

A nagy visszatérő, Guy Martin egyelőre keresi a régi önmagát, de nyilatkozatai szerint semmiféle nyomást nem érez, még úgy sem, hogy ezúttal a gyári Honda csapatnál motorozhat. John McGuinness, North West 200-on elszenvedett gigantikus balesete után a motorban sem bízott igazán, bár a csapat állítólag lecserélte a gyári elektronikát a brit bajnokságban jól bevált MoTeC rendszerre, így a TT előtti utolsó teszt után már elismerően nyilatkozott a motorról.

A mindig esélyes, és szinte állandó favoritként jegyzett John McGuinness sérülései miatt húsz év után először nem áll rajthoz a versenyen. A sors fintora, hogy bukása valószínűleg önhibáján kívül következett be. Az elemzések szerint a gáz annak ellenére maradt nyitott állapotban, hogy azt a versenyző már rég visszaengedte. A Honda persze azonnal vizsgálni kezdte az ügyet, emiatt léptették vissza az új motort a NorthWest 200-on való további indulástól.

Jelen esetben, a gyár félig-meddig elismerte a kudarcot, bár épp elég fájdalmas lehet túltenniük magukat azon, hogy legjobb emberüket kis híján betonkerítésnek repítették.

McGuinnes gigantikus egyéniségéről, és mérhetetlen alázatáról egyébként sok mindent elárul, hogy csütörtökig bírta, majd családja és egy pár mankó kíséretében áthajózott a szigetre.

É rződött minden mondatában a fájdalom, hogy nem lehet ott valójában, mégis, valahol a távolban talán csírában fogant egy gondolat, mely szerint az élet kegyesen figyelmeztette, élvezhetné anélkül, hogy továbbra is kockára tenné mindenét évről évre.

M ás kérdés, már-már a spiritualitás mezsgyéjén haladva, hogy a sziget eddig megmakacsolta magát, és úgy döntött, McGuinness nélkül bizony nincs Tourist Trophy.

Jelenleg izgatottan várunk, figyeljük az időjárást, és egy esetleges bejelentést, mely szerint a lehetetlen körülményekre hivatkozva elmarad a 2017-es TT.

A kérdés csak az: vajon lehetséges-e egy hasonló döntés? Óriási bevételekről, és beruházásokról van szó, betervezett nyereségekről, és felbecsülhetetlen veszteségről. Más kérdés, hogy mennyire válhat nyomasztóvá a közönségen túl a helyi politika, akinek természetesen érdeke, hogy legyen TT idén is. Viszont azt is tudjuk, hogy az indokolatlan veszély generálása Gary Thompson életébe nem fér bele.

Egyelőre szorítunk, és megyünk a reptérre...