Szocialista kúszó RATtenet

Ratson Schwalbe - 1977.

2016.05.15. 08:22
39 hozzászólás

A jó épített motor szerintem interaktív, legalábbis abban az értelemben, hogy megdolgoztatja a bámészkodót. Erre a legjobb megoldás a sok elrejtett finom apró részlet, amiket észrevéve és megértve már a nézéstől boldog leszek – például amikor ezen a patkány Schwarblin kiszúrtam a kitámasztót, éreztem, hogy kilóra megvettek.

Alapból nem is gerjednék be egy szoci motorra, de mivel a KGST Vespájáról van szó, egészen más a helyzet. Formailag a Schwalbe eléggé ott van, sőt, egyesek szerint még a Simson KR50-nél is zseniálisabb, nem véletlen, hogy elég magas szinten pörög akelet-német reexport. Ez a darab egy 1977-es példány, az úgynevezett turbóhűtéses szériához tartozik. Az extra levegő nagyon kell a blokknak a lemezburkolatok miatt, és hát a tempó sem egetverő, így a menetszélre sem lehet igazán számítani. Ez elsősorban nem is a henger miatt fontos, a gyújtás előbb odakozmál.

Sándorhoz három éve került a motor, mondjuk úgy, fellelt állapotban. Eredetileg a sógora örökölte, majd egy hét használat után elmászott a már emlegetett gyújtás, majd rohamléptekben barn find lelet lett belőle. Így kötött ki Sándornál, a vételár pedig egy ígéret volt, miszerint nem válik meg tőle.

Mint minden rendes háztáji custom projekt, kisebb átalakításokkal indult, és csak az első elismerő szavak után kezd elgurulni a gyógyszer. Ennél a kezdet az ültetés volt, ami aztán még egy lépcsőben odáig fajult, hogy mostanra egy No-Spa Forte sem tudna már begurulni a Schwalbe alá.

Ennél egyébként nem is lehetne lejjebb rakni, meg minek is, így is egy járdapadka választja el a használhatóságtól. Ez persze a tulajdonost nem zavarja, ő tavasztól őszig ezzel jár munkába. Rugóút az nincs, elöl legalábbis csak annyi, amennyit a lepkemintás BMX gumi kimozog.

A lámpa gyári, csak kapott egy sárga fóliát, fölötte viszont behegesztették a gyújtáskapcsoló és az óra helyét. Ez egyébként meglepően nehéz feladat volt, ugyanis a 39 éves másfeles lemez mára jó ha az egyes vastagságot kiadja, a CO gépet pedig nem tudták olyan alacsony áramra tenni, hogy ne égesse át. Végül mögé varrtak egy másik lemezt, kívülről pedig bevakolták.

Egy kiadós elmebaj úgy az igazi, ha a környezetünket is kellően sújtja, a Sándor sem kímélte a körülötte élőket. A rágcsálószürke fényezést a menyasszonya, a középső burkolat dekorálást pedig a nővére intézte, de a rokonokon kívül a barátokat is nyomasztotta néhány feladattal. Ezek közül a legösszetettebb a benzintank volt. Az alapját egy leselejtezett autós poroltó adta, amit az esztergályos kivágott, a vízvezeték-szerelő pedig az aljára benzincsapot, a tetejére betöltőt hegesztett. A történetben valahol volt egy karosszéria lakatos is, de mintha az ő szerepe annyi lett volna, hogy összekötőként működött a gazda és a mesterek között.

Hú, el ne menjek a kapcsolók mellett. Lehet tippelni mi micsoda. Segítek, haladjunk balról jobbra. Tehát az első a világítás, a második a távolsági fényszóró, a negyedik a gyújtás, na de mi lehet a harmadik? Megsemmisítő gomb? Hideg. Nitró? Hideg. Én sem jöttem volna rá: az kapcsolja az ülés alatt eldugott piros IFA indexet, hogy sötétben is nézzen már ki valahogy, alvázneon keleti blokk módra.

A középső burkolat fémtiszta, már amennyiben a tiszta szót használhatom ebben az összefüggésben, több lépésben lett olyan, amilyen. Patkányos körökben sokan a tömítés-eltávolító sprére esküdnek, de ezt sós vízzel és két szabad ég alatt töltött téllel rozsdásították be. Ez egyébként a legrégebbi rat elem a Schwalbén, ezzel indult az egész, mégsem ez a fő büszkeség, hanem a hegesztőpisztollyal pöttyözött feliratok.

Sándor saját bevallása szerint sem igazán ért a CO géphez, ez talán a második próbálkozása volt, a feliraton viszont tökéletesen nyomon követhető a művész tanulási görbéje, a reszketeg első betűktől eljutunk a peckes felkiáltójelig, legalább akkora katarzis, mintha a Varázshegyet olvasnánk Thomas Manntól.

De nem csak nekem dolgozik túl a parietális asszociációs mezőm, hanem a tulajdonosnak is. Erre akkor jöttem rá, amikor az ismeretlen eredetű direktszűrő kapcsán megjegyezte, hogy amúgy eszeveszett jó a szívóhang.

Mivel nem csak a befogadót is megdolgoztató motornézegetésben hiszek, hanem a hasonló újságírásban is, a többi faszán elhelyezett apróságért tessék csak átpörgetni a galériát.