Szovjet Harley Trabant- és kemencealkatrészekkel

2001.01.09. 11:06
Akinek nincs pénze Harley-ra, de hasonló élményre vágyik, ne keseredjen el! Bár a régi rendszernek kevés előnyét élveztük, a szovjet ipar termékei közül van néhány, amit ma is sokan szívesen (még többen csak kényszerből) használnak. Ezek közé tartozik pl. a boxer-motoros Ural motorkerékpár.

A többi hasonló korú géppel szemben nagy előnye, hogy méretei közel azonosak a nagy konkurenssel, ezért annak alkatrészei, kiegészítői nagy számban felhasználhatók az átalakításkor (nem a blokk alkatrészeire gondolok), és már maga a tudat -, hogy pl. Harley tükör van rajta (emblémával vagy anélkül) - is erősíti a tulajdonos Harley-érzését, és a motor Harley-kinézetét.

 
   
   

Fehér Zsolt a szigetszentmiklósi börzén látta meg az M63-as átépített Uralt, és azonnal tudta, neki ez a kell. A forma hibátlan, bár a részleteken lenne mit javítani. A gond csak az, hogy 280 000 forint nagy pénz, főleg, ha az ember gyerekének nincs még saját jövedelme.

Építője -, aki nem azonos az akkori tulajdonossal - kompromisszummentes motort készített. Vázát teljesen egyedileg tervezte és gyártotta, így sikerült elérni a 40 cm-es ülés-, és a 7 cm-es has-alacsonyságot. A gép elől-hátul 16"-os Harley-Davidson felnit kapott, elöl Dnyepr aggyal és 130-as gumival, hátul Ural aggyal és 150-es gumival kombinálva. Az első teleszkópból az ültetés miatt 70 mm-t le kellett vágni.

 
   
 

A kardánt 170 mm-rel toldották meg, ami egy 250-es Simson kihajtását forgatja (a szóló áttétel hosszabb végáttételt ad). Az Uralra jellemző töltési problémákat beépített Trabant dinamó és elektronikus feszültségszabályozó, a gyújtási hibákat egyedi gyújtásalaplap hivatott kiküszöbölni. Bár Zsolt fűt-fát ígért, az üzlet nem jött össze.

Persze az akkori abonyi tulaj tovább árulta a motort, tartotta magát az árhoz. Jöttek is az érdeklődők szép számmal, de ennyiért senkinek nem kellett. Aztán az egyik "komolyabb" vevő elvitte egy körre... Hogy a komplett felújítást ezután ki finanszírozta, azt senki nem tudja.
Kiderült, hogy így javítva végül, csak 200 000 Ft-ért kelt el a motor! A hír hallatán Zsolt majdnem sírva fakadt ("Pedig hogy mondtam neki, hogy minden megoldás érdekel!"). Hamar kiderítette a szerencsés vevő nevét, és a tudakozó nyolc szegedi számot adott meg ezen a néven.

 
   
   

Hiába! Több napi sikertelen telefonálgatás után már-már feladta, de hála a korábbi tulajnak Zsolt telefonszáma eljutott a Szeged környéki sráchoz, mivel nem is szegedi, hanem valamelyik környékbeli faluból való volt. Tehát azok a nyugdíjasok, akiket Zsolt próbált meggyőzni - vallják be, hogy náluk van az Ural - nem átverni akarták, hanem tényleg nem tudtak róla semmit.
Szóval miután újra rátalált a motorra, már csak meg kellett szerezni valahogy. Végülis az "eredeti" 280 000 Ft-os áron sikerült hozzájutni.

 
   
 

Mivel a motor úgy tetszett neki, ahogy volt, Zsolt csak kisebb finomításokat eszközölt rajta. Az első, ami kész lett, az egyedi tankfestmény: Cerberust, a pokol kapujának őrét, a három fejű kutyát zabolázó izomköteget ábrázolja - vagyis magát Zsoltot mutatja, ahogy a tomboló lóerőket próbálja fékentartani. A mű egyébként a festő (Dr. Szántó Zalán - külön köszönet neki) első ilyen jellegű munkája, ugyanis eddig motorokra nem dolgozott, csak mobiltelefon előlapokat festett.

Ezután került a motorra egy új első sárvédő (nyilván ment egy kört vele esőben, és kiderült, hogy nem véletlenül találták ki), meg egy másik, egyenes kormány.

 
   
   

Mivel a küllők annak idején házilag készültek - oxigénnel melegítve, a végük elkalapálva - Zsolt új küllőket is csináltatott. Ekkor született meg a felismerés, hogy amint valamit szakemberhez kell vinni, annak vége. Ugyanis a frissen krómozott, befűzött felnin a centrírozó fogóval húzta meg a nipliket, így aztán mindenhonnan lepattogzott a króm.

Miután jól végezte dolgát, a "mester" felajánlotta, ha Zsolt inkább megcsináltatja ezt a kellemetlen munkát máshol, visszaadja a centrírozás árát. A végleges állapot eléréséhez még fel kellett polírozni az egyedileg legyártott saválló részeket, a blokkot és az összes csavart, melyek saválló sütőgép-csavarra lettek cserélve. (Ganz spezielle Dank an Siegfried Bauer und Martin Lindner für die rostfreie Teile!)

 
   
 

A márciustól szeptemberig tartó idő alatt - ennyit pepecselt rajta - akár egy új motort is építhetett volna, de "az igényes munka sokáig tart" (vagyis jó munkához idő kell). A megnyújtott negyedik fokozat kényelmes 100-as utazótempót tesz lehetővé, de a kátyús utakat feltétlenül kerülni kell, ugyanis a motor merevvázas (nincs hátsó rugózás).

Az ezáltal a hátsó fertályra mért kisebb nagyobb ütések ellen a büszke gazda úgy védekezik, hogy a hátsó gumit puhábbra fújja az előírtnál. Ez azonban újabb kellemetlenséget okoz: a fehérbetűs gumikról gyakrabban lepattog a festék, ezért ha valahol villantani akar - vagyis számít a megjelenés - mindig újra kell festenie a betűket.

(Zsolt köszöni a segítséget Édesapjának -, aki nélkül nem lett volna kész a moci - és egy másik szakembernek, Száraz Jánosnak!)

GREAT LEGENDS NEVER DIE, THEY JUST GET BETTER.
(A nagy legendák soha nem halnak meg, csak egyre jobbak lesznek.)

 
   
   

1939 óta folyamatosan gyártják az IMZ-Uralt, ami a német és az orosz történelem fontos időszakára emlékeztet. Az orosz mérnökök először lemásolták a német hadsereg által használt BMW-t, majd megspékelték néhány egyedülállóan orosz "extrával", így kezdte gyártani az Ural hegység hegyei közt az Irbit Motorcycle Works (IMZ) a mára már legendává vált járművet. A gyár az elmúlt 59 évben ugyanannak a modellnek két változatát gyártotta - egy civil használatút, és egy katonait. A mai napig az IMZ 3.2 millió motorkerékpárt adott el szerte a világon.

Egy 1993-as megállapodásnak köszönhetően a motorkerékpárok szerelmesei immár Amerikában is megvásárolhatják az IMZ-URAl legújabb modelljeit, amelyek - miközben megtartották klasszikus formájukat -, egyre inkább felhasználóbarátnak tekinthetők, és folyamatosan alakulnak az amerikai motorozási szokásokhoz. A blokk és a váz újra és újra megújul, a gyártók nem csak az amerikai alkatrészeket használják fel, hanem a világ több részén gyártanak hozzá kiegészítőket. A II. Világháborús boxer-motor hangulatát nagyobb nyomatékú, ólommentes benzinre átállított blokkal és széria önindítóval kombinálták, bár a vásárlók közül sokan a mai napig ragaszkodnak berúgó-karhoz.

Bár ez így mind nagyon szépen hangzik, szó sincs arról, hogy az Ural meghódítja a világ motorkerékpár piacait. Az amerikai motoros újságokban egész oldalas hirdetések ecsetelik az orosz "dreambike" előnyeit. Furfangos szófordulatokkal próbálják rábeszélni a nemzeti öntudattal teli büszke Harley-Davidson tulajdonosokat, hogy legalább a párjuknak vegyenek egy ilyen hasznos, és nagyon olcsó motort. Persze a hangsúly minden esetben az alacsony áron, a minimális szervizköltségen és azon van, hogy a gyermekáldás után egy oldalkocsival kiegészítve, az asszony a csemetéket is magával cipelheti a nagyobb túrákra. (Remek kikapcsolódás...)