Mert süketnek lenni néha jó

Füldugó teszt, első felvonás

2014.04.09. 11:20
Nem tudnám megmondani, mikor kezdett el romlani a hallásom, csak azt, hogy nem jó. Nem vagyok teljesen süket, de nagyon sokszor kell visszakérdeznem, mit mondtak. Ez azért jó a többieknek, mert nem kell a hátam mögött összesúgni. Sőt, suttogni sem muszáj.

Szerintem a közel egy évtizedes fülhallgatós Walkman-üvöltetés lehetett a süketségem megalapozója, az ordító Accept, Manowar, AC/DC, biztos nem tett jót, de a Tina Turner, Dire Straits és egyéb kazettákat sem kis hangerővel hallgattam. Azt mondják, a motorozás is sokat tesz a hallás romlásáért, azt meg alsó hangon is húsz éve művelem.

Volt a Totalbike-on korábban is szó a füldugók hasznosságáról, de még sosem próbáltam motorozás közben. Egyszer flexeléshez használtam profi füldugót, de inkább csak fülvédőt. Ezért, mikor az Autó Motor és Tuning Show-n az Alpine füldugókat forgalmazó cég standján beszélgetésbe elegyedtünk a kiállítókkal, kapva kaptunk az alkalmon, és elhoztunk néhányat tesztelésre.

Hogy mitől ilyen ígéretes egy picike szilikon speciális, hőre lágyuló orvosi műanyag darab, benne egy még kisebb műanyag alkatrésszel? Mert ez nem csak szimpla füldugó, hanem egy hangolt cucc. A dupla gomba formájú szilikon önmagában még nem csillapítja a zajt, hiszen egy jókora lyuk van benne. A készletben található zöld és sárga hangszűrő betét végzi a feladatot, ezeket kell a szilikondugóba becsúsztatni. Úgy van kitalálva a cucc, hogy a motoron leghangosabb szélzajt tompítsa leginkább, a többit, különösen a beszédhangokat meg ne nagyon szűrje ki.

Normál esetben a szélzaj a legnagyobb gond, nagyobb távon, autópályán motorozva simán 100dB fölé mehet a szélzaj hangereje, ami pedig már károsíthatja a belsőfül érzékelőit – Ender Gábor az okokat és okozatokat már alaposan, részletekbe menően leírta, mindenkinek ajánlom, olvassa el a cikkét, hogy megtudja, miért süketek a motorosok. Természetesen sisak- és motorfüggő is, mennyi zaj jut el a fülünkig. Egy prémium sisakban és egy jó szélvédelmű motoron ülve biztos, hogy kevésbé leszünk kitéve a megsüketülés veszélyének, mint nyitott agykupakban egy hangos kipufogós csopperen. 

Az Alpine füldugója nem ismeretlen a Totalbike régi olvasói előtt, Zirig Árpi még öt évvel ezelőtt tesztelte a kis műanyag-gombákat. Úgy látszik, mindig a szerkesztőségi süketre marad a füldugó teszt. A 2009-es modell ránézésre ugyanaz, mint a 2014-es, a csomagolás, illetve a kis hordszütyő viszont csinosabb, ügyesebb. Minden alkotóelemnek helye van, azonnal látszik, melyik szűrőt használjuk, és hogy a sárga betét tompít jobban, a zöld kevésbé.

Az orvosi műanyag dugó antiallergén, szappanos vízzel könnyen mosható, és igény szerint akár egyszerűen meg is lehet kurtítani, ha túl hosszúnak bizonyulna. Mert a kényelmes viselet egyik alapfeltétele, hogy ne lógjon ki a dugó vége a hallójáratból. Fontos, hogy a mellékelt implikátorral (illetve gyakorlottabbak a születésük óta mellékelt puszta kezükkel) megfelelően helyezzük be a dugót, mert nem csak kieshet, de semmit sem ér az egész, ha nem illeszkedik rendesen.

Általános tapasztalat, hogy füldugóval az ember azonnal gyorshajtóvá válik, a kisebb zaj miatt alacsonyabbnak érezzük az adott tempót. Húsz-harminccal többet mutatott a kilométeróra, mind gondoltam, szinte mindenhol. Ráadásul kicsit elveszettnek is éreztem magam miatta, valahogy tompábban éreztem az egész világot. Gimnáziumi franciatanárnőm ugrott be, aki egyik órán idegesen szólt vissza valakinek, hogy „édes fiam, hangosabban beszéljél, mert otthon hagytam a szemüvegemet”. Van az úgy, hogy ha valamelyik fontos érzékszervünk cserben hagy, egy ideig a többi jelét sem tudjuk jól fogni. Aztán persze javul a helyzet, kompenzálunk, de addig bármi megtörténhet. Nekem még a kanyarban döntögetés is komoly koncentrációt igényelt az első kilométereken.

Észrevettem, hogy az öreg Kawasaki KZ1000P motorhangját alacsonyabb fordulaton sokkal jobban hallom, mint amikor forgatom. Mikor megálltam, hallottam, ha beszéltek hozzám, de nagyságrendekkel kevesebb zaj terhelte a fülemet. Ez a célirányos zajszűrés működni látszik.

Ellenpróbának egy barkácsboltban vásárolt 3M füldugót is besoroztam. Míg a hangolt füldugó durván hétezer forintba kerül, ezek párszáz forintból megvannak, igaz, nem is hosszútávú használatra tervezték őket. Bár eldobhatónak hívják ezeket a szivacs kellékeket, egyáltalán nem kell egy használat után kidobni, de gyanítom, hogy hónapokat nem fog bírni. Meg aztán ha nem frissen mosott kézzel gyűrködjük a fülünkbe, csúnyán össze is koszolódnak a narancssárga dugók. Mosni még nem próbáltam, de eljön ennek is az ideje.

Egy viszont biztos: miután szakszerűen bedugtam a fülembe, és eltelt az a pár perc, mire teljesen beledagadt a szivacs a fülembe, szinte süketszoba lett a fejemen lévő sisakból. Mikor a szomszéd odajött hozzám megdicsérni a BMW F800GS Adventure tesztmotort, egy büdös nyikkot nem értettem. Még akkor sem, mikor hozzám hajolt, és kiabált. Mutogattam is, hogy nem hallok semmit. A városban még a Könyves Kálmán krt - Lehel út kereszteződésében átzakatoló villamosok is zajtalanul suhantak.

Egyértelmű, hogy hosszú útra jó lehet egy ilyen szivacs dugó is, de a városban kimondottan veszélyes, semmit nem fog meghallani az ember. Se szirénát, se dudát, se másik járművet. Autópályán viszont megváltás az ekkora csend – csak a kilométerórát ne felejtsük el folyamatosan ellenőrizni, ilyen csöndben a százhatvan az Autobahnon olyan, mint ha kilencvennel tötymörögnénk. És a pályáról lehajtásnál meg különösen tessék figyelni, mert a hatvanas táblánál még bőven százzal megy az ember, annyira nem érezni a tempót.

Az eddigiek alapján azt mondom, jó ötlet füldugót használni, de ahogy magamat ismerem, el fogom hanyagolni a dolgot. Csak az fegyelmezhet, hogy tesztelnem kell, muszáj lesz odafigyelnem, és nem slamposnak lenni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a füldugó használatával további károsodást is el lehet kerülni. Winkler esküszik egy alternatív megoldásra, ami még szórkoztató is, de amíg magam ki nem próbálom, szkeptikus vagyok.