Még hogy pénzért nem lehet stílust venni
Teszt: Triumph Speed Twin 900 – 2024.
Van aki nem akar több száz kilométert túrázni és a szerpentineken sem döntené sárgaföldig a motort. Hétvégente menne néhány kilométert - esetleg másodmagával -, hét közben néha ingázna agglomerációból a nagyvárosba és amúgy minden alkalommal, amikor kimegy a garázsba, akkor mosolyogna egyet egy irtó vagány forma miatt. Nekem ezt jelentette a 900-as Triumph Speed Twin.
Ha valaki igényesen adaptálja a retró formavilágot egy modern gépbe, akkor engem már félig megvett. Nem kell 50 éves új motort építeni – bár mostanában a restomod műfaj is hasít –, elég ha csak visszautalunk izgalmas formákra. Ehhez elég apró trükköket bevetni, mint a kormány végén elhelyezett tükör, a dupla hátsó gátló, a hurkás ülés, a gömbölyded tank és még sorolhatnám.
A Triumphnál viszont nem csak az apróságokkal foglalkoztak, mert egy egész családot felhúztak a retró madzagra. A Modern Classics kategóriába alkottak scramblert, bobbert, cruisert és klasszikus formavilágú nakedeket is. Ebbe a családba tartoznak a Speed Twin motorok, melyből van a nagy 1200 köbcentis és a kisebb, barátságosabb 900-as, amilyen a tesztmotor is volt. Lényegi különbség a kettő között 35 lóerő és 32 Nm nyomaték az 1.2-es javára, míg katalógus szerint mind a kettő 216 kiló. Ennek fényében érthetetlen miért is választaná bárki a 900-ast, de mondom: mert 1,7 millió forinttal olcsóbb és amúgy rohadt jó.
Amikor az alapoktól indul a retró
Ha nem foglalkozok az adatokkal és egymás mellett látom a két motort, akkor esélyes, hogy a 900-asra ugrok rá először, mert számomra kicsit letisztultabb. Azért is mondtam, hogy a Triumph nem aprózta el a retró megjelenést, mert hiába vízhűtéses blokkokat használnak, azért csak körbehúzták az élén fényesre csiszolt hűtőlamellákkal a sorkettes motor hengereit, és ez piszok jól áll neki. A kipufogó csupasz leömlőjének tövét lamellás bilincs fogja, a bakelit hatású gyertyapipa pedig csúnya barna, hiszen ezt követeli meg a stílus.
Minden szép gömbölyded, nincsenek a mai motorokra jellemző pengeéles vonalak, és ezért a Speed Twin 900 nagyon barátságos benyomást kelt. Elfordítod a kulcsot és hiába várod a tűzijátékot, egy stílusos számlap alatt némi infót kapsz egy folyadékkristályos kijelzőről és kész. Felforrósodik az izzószál a halogén fényszóróban, körbevilágítja az itt elrejtett Triumph logót - amiből egyébként máshol sincs hiány a motoron. Még az oldaldeklik is az angol márka logójának a formáját viselik, ahol csak lehetett elrejtettek egy kapcsolódó formai gaget.
A szerkezet klasszikus bölcsőváz, acél csövekből, a két henger pedig szinte függőlegesen dolgozik a térdeid alatt. Csak azért nem melengetik intenzívebben a vádlidat, mert a lábtartókat sportosan behúzták az ülés alatti részre. Ez hozzátesz a motor karakteréhez, mert a Speed Twin nem minden elemében retró, szorult bele egy kis élet is. Nehéz volt eleinte definiálni, hogy mire való pontosan, aztán ahogy elkezdtem járni vele, leesett. Ha lenne protektoros szövetnadrág, fehér ing és pamutmellény, akkor erre a motorra felvenném.
A nyomatékra épít, de forog ha kell
Egyenes háttal, kissé hátratolt lábakkal, minimálisan a kormányon támaszkodva ülök a Speed Twin 900-on. Felszegett állal, férfias határozottsággal vonultam át a városi szakaszokon, és országúton sem csaptam neki, mert bár képes rá, nem kívánja. A 65 lóerős kéthengeres 80 Nm nyomatéka már 3800-tól ébred, de alatta is akad elegendő. Olyan 2000 és 2500 percenkénti főtengelyfordulat mellett már lehet vele stabilan haladni és ilyenkor a hangja is isteni.
Nem rajongok a szivarkipufogókért, de a Speed Twin szálcsiszolt rozsdamentes acél párosa sportosan felhúzva kegyetlen jól néz ki és olyan orgazmikus hangja van, amit egy bármilyen profi sportkipufogóval is csak elrontani lehetne – ez a motor amúgy sem arról szól. Szóval a fent említett fordulaton finom dübögő hangja van a sorkettesnek és még innen is képes kitolni ha kell, de sokkal hálásabb egy kis fordulatszámért, amit finom gázzal visszagangolás során adhatunk meg neki, ismételten fenséges hangok kíséretében. Olyan 3500-4000-től már életre kel és ugyan messze van a 7500-ra belőtt teljesítménycsúcs, hamar eléri és ott már illik kapaszkodni. Jól megy a Speed Twin 900, mert könnyű és mivel semmilyen formában nincs rajta szélvédelem, intenzív élmény vele a magasabb tempó.
Az érzés lehet retró, a technika nem
Azért sem jutottam vele messzire, mert a tank csupán 12 literes és hegyesebb csapatás során akár 200 kilométerre is redukálódhat a hatótáv. Persze hajókázás mellett beérheti 3-4 literrel és jó cruisernek használni a csühögő sorkettes miatt, de ha elkap a hév és forgatni kezdem a motort, akkor előtör az akarat és hajlamos huligánkodsra bírni. Nem amolyan sportmotoros megőrülés, inkább a cafe racerek indulatos ifijaira gondolok, akik a vitát kocsmai verekedés helyett egy háztömb körüli csapatással döntötték el.
Hiába hasonlít a motor az övékére, a Speed Twin nehezebb, komplexebb és szerencsére modernebb. Ezáltal a mindig nedves, macskaköves angol utcákon áldás egy jó ABS vagy a kipörgésgátló, aminek száraz és esős (rain) módja is van, ezt egy gombnyomás átállítani. Nem csak akkor száll be ha baj van, de a gázkar reakciója is megváltozik, illetve egészen finom elindulást lehet produkálni a könnyű kuplung miatt.
A futómű elég puha ami a magyar utakon előny, de terhelésváltásnál és rosszabb minőségű kanyarokban meglephet. Utasszállítás miatt egyszer keményebbre húztam a hátsó rugók előfeszítését, aztán elfelejtettem visszalazítani és a megváltozott geometria miatt sokkal jobb lett a motor úttartása ha döntöttem. Az első villa hangolása jó, a motor hátulja kezdett egyszer-egyszer lengedezésbe a 85 kilóm alatt. A nagyobb kátyúk előtt kellett kicsit az ülés fölé emelkedni, viszont ilyen kompromisszumra hajlandó vagyok mert még így sem fájdalmas a Speed Twin 900.
Mennyit kérnek a stílusért
Igazi filmes, naplementében elúszós motor ez, amin alacsony fordulaton tartod a gyönyörű tónusú sorkettest és nyáresti nyugalommal dobálod a fokozatokat. A váltó pontos, a kormány széles és stabil, a fékek pedig készenlétben, nem érhet nagy meglepetés. Nem akarsz legyőzni senkit, élvezed a motorozás szabadságát és ha kell azért odarúgsz egy-egy jobb kanyarnak, kigyorsítasz a végén, majd az egyenesben újra inkább a cruiser éned kerül előtérbe. A testeden süvít keresztül a levegő, éled a csepptankos retó életérzést, de kétfokozatban állítható ABS és ESP azért vigyáz rád és a szakaszos befecskendezés sem a múltszázadból érkezett. Remek retró-modern vegyület a Speed Twin 900.
Eleinte azt gondoltam, hogy a 3,85 millió forintos nyitóár egy kicsit erős egy ilyen élvezkedős retró-nakedért, aztán elkezdtem áttúrni a konkurencia kínálatát. Nehéz hasonló stílusú motort találni, talán a Kawasaki W800 áll a legközelebb megjelenésében a Speed Twinhez, bár A2 kategória kompatibilis teljesítményével nehezebben tartja a tempót. Ha a hivatalos weboldalt kérdezem a motorról akkor hibát dob ki a rendszer. Felhívtam az importőrt és kiderült, hogy a W800 már kifutott, így kiesik a konkurensek közül. Assur egyébként öt évvel ezelőtti tesztjében 3,29 milliós indulóárról írt.
A Yamahánál talán az XSR700 Legacyt lehet a Triumph mellé állítani, viszont ők teljesen más irányból közelítették meg a retrót és a 3,55 milliós vételár egészen közel van, itt inkább az ízlés kérdése lehet dilemma. A Hondát főleg nehéz iderángatni, legfeljebb a CL500-at tudom párbajra hívni, de annyival gyengébb és kevésbé karakteres a retró vonalon, hogy még a 2,33 milliós indulóárával sem versenyeztetném.
Ha tehetném, minden nap átélném vele
A Speed Twin 900-zal a seggem alatt egyszerűen szertefoszlik a bizonytalanság. Méltóságteljesen kitoltam egy napos szombat délután és lobogtam valami kellemes szakaszon 30-60 kilométert az első fagyisig. Úgy szálltam le, mint a borotvareklámok legférfiasabb férfia és a fagyihoz is olyan magabiztossággal álltam, mint a Speed Twin a jó aszfalthoz. Lassan tompultak a fények, úgyhogy visszaszálltam, határozott mozdulatokkal dobáltam öt fokozatot és a naplemente kíséretében lassan eltűntem a horizonton, miközben mindenki engem irigyelt.