Lámpától lámpáig

Fotó: Juhász Péter

Kicsit megfiatalodtam a 100 köbcentis robogón: arra az időre emlékeztetett, amikor 15 évesen egy citromsárga Honda Dio ZX nyergében róttam fáradhatatlanul az utcákat. A 2005-ös gyártású Honda Leadben 6000 kilométer volt, amikor hozzám került, ami azért feltételezi, hogy gazdája jócskán használta az elmúlt egy évben. 1000 km-ig bejáratós a motor, az 1000-es szerviz olajcseréje után viszont már 65 km/h fölé is lehet hajtani a gépet. Nekem óra szerint 80 km/h környékéig sikerült hergelnem a 7,2 lóerőt, bár teljesen bebújtam a kormány mögé, és talán volt egy kis hátszelem is.

A Lead fizimiskája megnyerő, hosszú, háromszög alakú indexlámpája és hasonló formájú lámpaburája harmonikus látszatot kelt. Nagytestű robogó lévén masszív idomokban sincsen hiány. Az osztatlan ülés két személynek is bőven elég, az utasnak pedig még egy extra konzolt is szereltek a lábtartóra, hogy kényelmesebben utazhasson.

Bevásárlás alkalmával a tej, kenyér, satöbbi kényelmesen elfér a csomagtartóba, de a sisakomat teljesen üres állapotban sem tudtam beletuszkolni. Mondjuk nem jellemző, hogy valaki annyira nekiöltözzön egy kis robogózásnak amint amennyire a képeken láthatóan én tettem, de mindent elkövetünk, hogy jó példával járjunk elő. Újdonság volt számomra a sisaktartó fül a csomagtartóban, amire - mint az a motor tulajdonosától megtudtam - a sisak zárjának fülét lehet beakasztani, az ülést rácsukni, így nem kell lábunk között szorongatni, vagy a karunkra fűzni az extra sisakot.

A menettulajdonságok megfelelnek a kategóriában megszokottnak, panaszkodni legfeljebb a fékre lehet, ami a 100 köbcentihez képest kicsit gyengécske. Szokatlan, hogy a Honda mérnökei egy ekkora blokkhoz és a 102 kilós száraz tömeghez elöl-hátul is csak 130 mm-es dobfékkel szerelték a Leadet. Egy rosszmájú szervizes barátom a fékkart lassító karnak aposztrofálta. Az első-hátsó féket egymással kiegészítve azonban a hiányosság már nem is annyira szembetűnő.

Viccesen viselkedik a gép, ha nagyobb sebességnél csak az első féket húzzuk be erőteljesen, ugyanis dacosan kiemeli az orrát, ahelyett, hogy az első teleszkóp berugózna. Alapvetően ez is az első fékkel, és az első kerék felfüggesztésével magyarázható. Ha kritikusak akarunk lenni, akkor az olcsó lemezfelnit, illetve a dobféket említhetjük mint a motor gyenge pontjait.

A blokkra viszont nem volt panasz, egyenletesen gyorsul a motor gázadásra, hangja pedig kellemes, négyütemű egyhengereshez illő. A használható 70 km/h-s utazósebesség egyébként tökéletesen elegendő városban, ahogy ezt elértük, úgyis ott egy kereszteződés, ahol lassítani kell, és ha már itt tartunk, városban általában az 50 km/h a megengedett.

A Lead hatliteres tankja kb. 130 kilométer megtételére elegendő, ez pedig 4 liter körüli vegyes fogyasztást jelent. Ebben van egy- és kétszemélyes utazás, város, országút, egykerék-próbálkozások, szóval kíméletesnek még csak véletlen sem mondható használat. Ami a szervizigényt illeti, az 1000-es első szervizt követően 4000 km-nél kell újra átnézetnünk, utána pedig négyévente esedékes a kötelező átvizsgálás.

A Lead lételeme a város. Praktikus, lámpától lámpáig kellemesen dinamikus és nagyon egyszerűen használható útitárs. Ráadásul még az ára sem rossz, 459 000 Ft-ért a legtöbb gyártónál éppen csak egy 50-est tudunk megvenni. Ami sokakat mégis visszatart, hogy 100 köbcentijéhez bizony már nem elég a B-s jogsi. De hát ez nem a motor hibája.