Sportos tolatómozdony

2007.02.05. 16:09

Adatlap Kawasaki Gtr 1000 1986 (998)

  • Hengerűrtartalom: 998 cm3
Sokan nosztalgiával idézik fel a felfedezők változatos és kalandos foglalkozását. Csak felmálházták szekereiket vagy lovaikat, és nekivágtak az ismeretlennek. Manapság már csak bolygókat és idegen civilizációkat lenne érdemes felfedezni, gondolnák a technokraták. Léteznek azonban olyan motorosok, akiket továbbra is lázba hoz a távoli vidékek felkutatása saját motorizált paripájukon. Na nekik mutatta be a Kawasaki 1400GTR szupertúramotorját.

A Kawasaki 2000-ben hozta ki az akkoriban legerősebb szériagyártású motornak reklámozott 178 lóerős (190 lóerős maximális torlónyomáson) ZX-12R modelljét. Az újszerű monocoque-vázzal, 1199 köbcentis, befecskendezős, soros négyhengeres motorral felszerelt bivalyerős gép a Suzuki Hayabusa ellenfelének készült. Könnyebb és modernebb volt az akkorra már legendásnak számító vetélytársánál, azonban sokkal nehezebb az egyre légiesebbé váló ezres superbike gépeknél. Ráadásul a sportmotorok a kétévente kötelező technikai megújulásuk miatt egyre jobban megközelítették motorteljesítményben.

A gyár ezután mutatta be a ZZ-R 1400-ast, mint a sporttúra gépek non-plusz ultráját. Az új modell technikája részben a ZX-12R-en bemutatott műszaki megoldásokra épül, és ezzel egyszerre a ZX-12R-nek nem maradt létjogosultsága a gyár modellpalettáján. A 2007-es gyártási programjában már nem is kínálja a Kawasaki. A ZZ-R 1400-as viszont kevés a megrögzött megatúrázóknak, ennek a vékony, de anyagi gondokkal cseppet sem küszködő rétegnek, ezért - no meg első sorban az amerikai piacnak - megalkották a Kawasaki 1400GTR-t.

GTR történelem

A Kawasaki nem újonc ebben a szupertúrázó szegmensben. Az új GTR családfáját technikailag ugyan a ZZ-R 1400-asra lehet visszavezetni, a szellemi atya azonban a GTR 1000 szépkorú modell volt. A GTR 1000 (Amerikában Concours) régi, megbecsült szereplője a piacnak. 1986-ban mutatkozott be először a túragép 997 köbcentis, négyhengeres, négyütemű, DOHC vezérlésű, 109 lóerős erőforrással, amely a GPZ1000R-től érkezett. Kardántengely, három tárcsafék, központi rugóstag és 258 kg-os száraztömeg jellemezte az akkoriban igen modernek mondható túramotort.

A GTR 1000 roppant eltalált gép volt kategóriájában, hiszen még 2006-ban is árulták Amerikában, és ez idő alatt alig változtattak rajta valamit. 1990-re csendesebb kipufogókat és másfajta vezérműlánc-feszítést kapott, valamint a teljesítményét 90 lóerőre vették vissza. 1994-ben ötküllős könnyűfém felnik, részben úszóágyazású féktárcsák, kétdugattyús első féknyergek, rugó-előfeszítéses első villák, új műszerfal és kényelmesebb ülés állt mindössze a cserélt alkatrészek listáján. Az 1996-os frissítéskor a légbeömlő résznél és a zajcsillapításon javítottak valamelyest, majd 1999-ben erősebb kuplung rugókkal szerelték fel. 2005-ben került piacra a 20. évfordulós ünnepi modell, majd 2006-ban kigördült az utolsó széria a gyár kapuján.

Általános tendencia volt az elmúlt 10-20 évben, hogy a túramotorok egy kifutó sportgép technikáját örökölték. Ha egy gép már nem volt elég éles sportgépnek, sokszor átminősítették túramotornak. A Kawasaki sem tett másként, lásd a ZZ-R 600 és a ZZ-R 1100 esetében. A GTR 1400-zal azonban szemléletmód váltás történt a tervezésnél, és már a kezdeti szakaszban vadonatúj technikát, méghozzá modern, sportmotorokat idéző műszaki megoldásokat raktak a GTR műanyag ruházata alá. Az alumínium monocoque-váz, a radiális fékek, a fordított első teleszkópvillák, a Ram-Air túlnyomásos légbeömlő-rendszer mind-mind a modern sportmotorok technikáját idézik.

A Kawasaki mégiscsak túramotornak, azon belül is a kategória legmagasabb igényeit kielégítő járművének szánja az új GTR-t. A cég nemes egyszerűséggel transzkontinentális szupersport járgánynak becézi alkotását, utalva a hosszú távú túrázás és a modern technológia megfelelő ötvözetének létrehozására. A sportos felépítésre a motorteljesítmény, a remek kezelhetőség és a lábaknál keskeny ülés utal (erre a 825 mm-es ülésmagasság miatt bizony szükség lesz a vertikális kihívásokkal küzdőknek), míg a túrázáshoz a kardánhajtás, a csomagtartó-rendszer, az elektromosan állítható szélvédő és rengeteg egyéb, a túrázást segítő apróság tartozik.

A GTR a maga valójában nem kicsi motor, sőt méretei lenyűgözők, a gyár állítása szerint azonban amint a pilóta felcsapja az oldalállványt, könnyednek fogja érezni a motort. A nagy ZZ-R 1353 köbcentis, négyhengeres, vízhűtéses, elektronikus befecskendezős, 16 szelepes blokkja (VVT) váltózó szelepvezérléssel nyomatékkirály géppé varázsolja a megatúrázót. Az alacsony és közepes fordulaton hatalmas nyomatékot ígérnek: az előzetes technikai adatok szerint 136 Nm áll majd rendelkezésre 6200-as percenkénti fordulatszámnál. A csúcsteljesítmény 155 lóerő Ram-Air rendszer nélkül mérve, pontos adatokat a gyár egyelőre nem közölt. Az adatok alapján a GTR gőzmozdonyszerű vezetési stílust enged meg, azaz mindegy milyen sebességnél és melyik fokozatban csavarjuk oda a gázt, gond nélkül fog lélegzetelállítóan gyorsulni.