Csak a gyors német a jó német

Az ezres MZ utópikus formája olyan jól sikerült, hogy három évvel a születése után is csodájára járnak. A gyár gondolt egy merészet, és követve a piac igényeit, ledobta a fölösleges ruhát, és a rovar fejet megtartva bemutatta a naked verziót, az MZ 1000 SuperFightert.

Egyenesen Miskolcról érkezett hozzánk a jelenleg egyetlen hazai darab. A forgalmazó előrelátóan néhány bukógombát szerelt a gépre, de ezen kívül minden alkatrésze széria volt.

Az első pár méter után felelevenedtek az emlékek. Az 1000S-hez képest történt némi változtatás a motorvezérléssel, de radikális különbséget nem éreztem. A 999 cm ³-es, soros két hengeres, vízhűtéses motor 86 kW-ot teljesít. Ilyen összeállítással a futó modellek közül párja nincsen. A hangja még mindig állat, alapjáraton úgy kelepel, mint egy V-kettes, pörgetve pedig a két félig nyitott dobból jellegzetes, a dízel kerregéshez hasonló mérges hang tör elő.

A motor viselkedése a V-kettes és a sornégyes között van. Viszonylag kis fordulaton, 3-4000 környékén is szépen húz, viszont 7000-től szinte meglódul, 9000 környékén aztán vége a dalnak, utána szigorúan tilt. Ha szépen, dinamikusan szeretnénk haladni, 7000 alá ne engedjük. A végsebességet nem tudtuk megmérni, óra szerint 240-nél még nem volt vége. Nem hiába választották a cég a reklámkampányához az "Only a fast German is a good German" szlogent.

A naked verzió a csutka botok helyett a KTM-ekről ismerős, vastag csőátmérőjű kormányt kapott, a Suzuki Burgmanról ismerős kormánykapcsolókkal. Az első teló 43 mm-es állítható csillapítású fordított Marzocchi. Ha a kellemetlen pesti utakhoz állítjuk, akkor bizony erős fékezésnél gyakran felüt. Többnyire a városban használtam, nem akartam elcsavargatni, pedig lehet, hogy érdemes lett volna. Ha egy kicsit körbenézünk az MV Agusta Brutale-ban találjuk meg ugyan ezt a csillapítást.

A szintén állítható Sachs központi hátsó teló alumínium villához csatlakozik. Az MZ 1000 impozáns váza króm-molibdén ötvözetből készült dupla csőváz. A fékek szépen adagolhatók, elöl két 320 mm-es tárcsát szorít a két négydugattyús Nissin munkahenger. Hátulra egy 243 mm-es tárcsa és kétdugattyús Nissin munkahenger jutott.

Hiába a becsapós naked külső, az MZ 1000SF minden tulajdonságában közelebb áll egy túragéphez. Az üres tömege 209 kg, ami nem olyan brutális, ennek ellenére a motort egy kicsit nehézkesnek találtam. A furcsán, a Trophy MZ hagyományait őrző vázhoz erősített fejidom egy kicsit orr nehézzé teszi a motort. A promóciós videón vidáman egykerekeznek és stopie-znak vele, ami egy földi halandónak nem egyszerű dolog.

A váltó pontosan kapcsol, bár a kuplungot mindig használni kell. Kuplung nélkül nem nehéz ürest kapcsolni az ötödik és a hatodik közé. A kihajtás jobb oldalon van, ami gyakorlatilag lényegtelen - illetve - úgy találtuk, hogy itt a lánc ápolása sokkal kényelmesebb. Ez is valami.

A túramotorokat megszégyenítő ülés számomra és utasom számára is kényelmes, bár az ülésmagasságon igazán faraghatnának. A lábtartó pozíciójával sem volt bajom, egyedül az oldaltámaszt nem tudtam megszokni. Mindig a sarkammal lökdöstem a kipufogót, mire rájöttem, hogy a lábtartó előtt kell lehajtani. Ez szokás kérdése, az én bénaságom, nem a motor hibája.

Sajnos csak két napig volt nálunk, és fájó szívvel adtam vissza. Nem azért mert olyan tökéletes, hanem mert jó és igazán stílusos motor. Nekem ez fontosabb, mint a tökéletesség. Az első generációs Buelleket juttatta eszembe. Kezdetnek nem rossz, ha pár év múlva akkorát változik, mint a Buell, egy szavam se lesz.

Ami döntő tényező lehet az MZ 1000 SF vásárlása estében az, amit az árcédulán látunk. Ez az összeg a 2004-es évhez képes jócskán csökkent. Amíg tavaly áprilisában az 1000S 3,3 millió volt addig az új 1000SF 2 599 000 Ft-ért elvihető, és ez az ezres kategóriában egy különlegességért nem rossz ár.