Kicsi, édes, szuperszexi

A Moto Guzzi V7 végre úgy néz, ahogy kell: a retró 750-esből csodás café racert faragtak Mandellóban. A vörös váz, a krómozott tank és az ezüst elemek egyszerre adnak múltidéző és sportos külsőt az amúgy nem túl izmos kéthengeresnek – a régi S1 öröksége most már tényleg letagadhatatlan.

A Clubman Racer hangja biztosan gyönyörű: az Arrow trombitáknak már ránézésre is elhisszük, hogy karakteres dübörgést adnak. A csutkakormány és az áramvonalas nyereg teljesen más üléspozíciót biztosítanak a Classicénál, így talán a hosszabb kezűek is jobban elférnek majd.

A legjobb hír, hogy ez nem prototípus, hanem széria modell: ha a hírek igazak, még a kipufogóbandázs is rajta lesz a szalonban álló véhetesen. Hátra állítható Bitubo rugós tagok, előre 40 millis Marzocchi villák kerültek – ez a párosítás biztos, hogy elég a 48,8 lóerős, kilencven fokos hengerszögű blokkhoz. Nyomatéka 58,2 Nm, ezt már 3200-as fordulaton leadja a léghűtéses.

Előre 320-as féktárcsa és négydugattyús féknyereg került, míg hátra, a kardánt is magába foglaló lengővillához 260-as tárcsa és kétdugattyús nyereg. A nagyjából 160-as végsebességhez ez a konfiguráció bőségesen elég, a fürge kis Guzzi amúgy sem a versenypályára való, hanem országúti motorozásra.

Az olaszok kis munkával nagyot gurítottak: alig nyúltak hozzá a V7-hez, mégis az egyik legszebb szériagyártású motort hozták létre. Így kell ezt.