Felemás zárás, pontosabban leírni nem lehet. Nagy várakozás előzte meg a kéthetes Isle of Man 2012 végét, a Senior TT-t. Ian Hutchinson nagyon készült, visszatérését egy remek eredménnyel akarta megkoronázni, kielemezték Superbike specifikációjú Yamahájának gyengeségeit, a futómű túl kemény volt országútra, ezen puhítottak. Conor Cummins is vállalta az indulást, egész héten erre várt. Martin enyhíteni szerette volna csalódottságát, McGuinness célkeresztbe vette a huszadik trófeát.
A versenyzőkön túl Anglia patinás motorkerékpár-gyártója, a Norton is visszatért az idei TT-re. Kvalifikálták magukat a Senior TT-re, és egy szép eredménnyel akarták megünnepelni Steve Hislop húsz évvel ezelőtti szenzációs győzelmét. Ian Mackman nagyon készült az Aprilia blokkos szépséggel. Pénteken aztán beborult az ég, hullott az eső, köd szállt a pályára ezért a versenybírák úgy döntöttek, szombatra halasztják a programokat.
A bibi ott kezdődött, mikor szombat reggel pont annyira fos volt idő, mint pénteken. Az eső hol esett, hol szemerkélt, a Bungalow-nál pedig állandósult a köd. Délelőtt még bizakodtak, de ahogy múlt az idő, megvilágosodtak: a csoda elmarad. Többszöri halasztás után megállapodtak abban, hogy helyi idő szerint öt órakor, utoljára körbeautózzák a pályát.
Az érzés ismerős volt tavalyról, idegtépő percek, várakozás és a végén valaki dönt. Általában a pályabíró magával visz néhány versenyzőt, akik véleményeznek. Most McGuinnessre, a tapasztalt Ian Lougherre és Conor Cumminsra esett a választás. Persze a köpködés hamar megkezdődött, sokan megkérdőjelezték, miért pont ez a három versenyző akar véleményt mondani, hisz Cummins eddig lemondta az összes viadalt, McGuinness nem akar kockáztatni, Lougher meg elég öreg ahhoz, hogy ne rizikózzon feleslegesen. Tény, ha Michael Dunlop a megmondó ember, lehet, hogy más döntést hoznak. Viszont a rendezőknek sem mentek el otthonról, nem a bevállalós gyerekekre szokták bízni az ilyen dolgokat. (A helyi rádióban egyébként Dunlop is úgy nyilatkozott, nem lenne felhőtlenül boldog, ha ilyen körülmények mellett kell versenyezni az ezressel.)
Végül hosszas tanakodást követően megtörtént az, ami a TT történetében eddig soha, végérvényesen lefújták a Senior TT versenyét. Olyan, mint a szex orgazmus nélkül.
A csalódottság a tetőfokára hágott, a rendezők azonnal biztosítottak mindenkit, hogy visszafizetik a jegyárat, de többet nem tehetnek. A fájdalmat némileg enyhítette, hogy az újonc kategóriának kiadták a rajtengedélyt.
A versenyzők végül egybehangzóan nyilatkozták, örülnek a döntésnek, mivel a kétszáz lóerő feletti gépek számára alkalmatlan volt mind az időjárás, mind a pálya állapota.
A folyamatosan frissülő webkamerás képekből mindenki meggyőződhetett, nem hazudnak. Szinte egész nap köd lepte, és óriási pocsolyák borították a pálya hegyi részét. Röviddel hat óra előtt kisütött a nap, de az sem tartott tovább öt percnél.
A futam előtti pletykát Guy Martin és csapatfőnöke szolgáltatta a TT rajongóknak. Philip Neill, a Supersport második versenye után csalódottságának adott hangot és elmondta, szerinte a motor alkalmas volt a dobogóra, de továbbra és bíznak Martinban és egy jó eredményben. Ezzel szemben többen állítják, hogy még csütörtök este látták Martint a douglas-i repülőtéren, és hallották, azonnali hatállyal szakítani akar csapatával, de legkésőbb a TT után. Mikor Neill fülébe jutott a történetet, cáfolta az egészet. Elmondta, soha egy hangos szóváltás nem történt közöttük, Martin náluk motorozik az év hátralevő részében, és legkevesebb négy versenyen fog részt venni a Tyco Suzuki csapat színeiben. Hozzátette – „Guy hirtelen haragú srác és néha meggondolatlan, ezért nem csodálkozom az ilyen pletykákon, de jól megvagyunk: ez a legfontosabb.”
Konrad Ammenhauser az idei TT-ről sem hiányozhatott. Hogy ki ő? A híres jelvényes ember, akit lassan felkérnek a verseny reklámarcának. A minden pilótával lebratyizó, Wheelie Konny becenevű figura az év többi napján vagyonkezelési tanácsadóként dolgozik Németországban.
A Lightweight futamot végül este fél hétkor indították. A történelmi jelentőségűnek nevezett verseny, igazából nem más, mint a néhai kategória újjáélesztése azzal a különbséggel, hogy akkor még kétütemű kettőötvenesekkel zúztak a motorosok.
Nagy meglepetés nem történt, Ryan Farquhar rögtön az élre állt és az első kör felénél tíz másodperces előnye volt a második James Hillierrel szemben. Rutter volt a harmadik, mikor az első kör végén megkezdték a boxkiállásokat. Hillier és Russ Mountford érdekes taktikát választott, úgy döntöttek, nem tankolnak, hanem láblerakás után mennek vissza a pályára. (A szabályzat ezt lehetővé tette, azonban kikötötte, hogy az első kör végén mindenkinek ki kell menni a boxba.)
Ennek köszönhetően a második kör elején csalóka eredményeket láthattunk az eredménylistán, hiszen Hillier tizennégy másodperces hátrányát, huszonötös előnnyé kovácsolta Farquharral szemben, aki visszacsúszott a harmadik helyre. Második, a szintén trükköző Mountford volt. Azonban Farquhar tempója utánozhatatlan volt, Mounfordot még a második körben visszaelőzte, Hillierrel szembeni hátrányát drasztikusan, tizenkilenc másodperccel csökkentette. Így amikor a két mákvirág kénytelen volt ismét kiállni, hátrányuk megnőtt és a harmadik körben helyreállt a rend.
Farquhar huszonhét másodperccel vezetett Hillier előtt, a harmadik helyen ismét Rutter állt, Mountford csak a negyedik volt, egy perc feletti lemaradással. A célba érkezéskor mindössze annyi változás történt, hogy Cameron Donald feljött a negyedik helyre, így Mountford lett az ötödik, William Dunlop pedig a hatodik. A nagy nevek közül az indulók között volt Ian Lougher és Michael Dunlop is. Előbbi nyolcadik, utóbbi a tizenötödik helyen zárt. Ryan Farquhar harmadik TT győzelmét szerezte.
A körrekordot Michael Rutter tudhatja magáénak, 185 km/h körátlaggal. Az MCN újságírója Adam Child végül az utolsó előtti, negyvenedik helyen végzett. Eddig úgy tűnik, a verseny nagyobb bukás nélkül ért véget.
Az idei edzéseken és versenyeken nem történt halálos baleset. Ez volt a TT 2012-ben, jövőre talán ismét a helyszínről.
Agyő.