Amikor az első képeket láttuk róla, leesett az állunk. Ilyen nincs. Ez a Honda még a szerkesztőség tagjai által egyként imádott CB1300-nál is sokkal szebb. A japán gyártók közül egyedül a Yamaha tartja stabilan a kínálatában léghűtéses, soros, négyhengeres motorral szerelt naked bike-ját, az XJR-t, a többiek már nem foglalkoznak ilyesmivel. Ez változik meg amikor bemutatták a CB-t.
A férfias, csak itt-ott műanyag retrómotorok mindig megtalálják vevőkörüket. Gondoljunk csak a kéthengeres, királytengelyes Kawasaki W800-ra, a szintén kéthengeres Triumph Bonneville-re és az abból klónozott változatokra, vagy a mára kissé háttérbe szorult L2-es Ducati Sport Classic szériára.
A Honda CB1100 2010-óta kapható japánban, motorja lég-olajhűtésű, finoman bordázott iparművészeti alkotás, teljesítménye az 1140 köbcenti ellenére mindössze 87 lóerő, tömege pedig 240 kiló. Ezek a hetvenes-nyolcvanas évek hasonló csupasz motorjainak számai, és pontosan ezt a korszakot hozzák vissza a kifinomult vonalvezetésű, elöl-hátul krómozott sárvédővel szerelt, a csupasz alumínium blokkfedeletek és a feketére festett, bordázott hengereket tökéletesen kombináló Honda egyéb részletei is. Akinek így nem jön be, az a fontos helyeken matt fekete, apró fejidomot viselő R-változatban is bízhat, vagy előállíthat magának egyet az utólag megvásárolható alkatrészekből.
A technika egyben modern is, hiszen a fékek a mai, hasonló méretű típusokról származnak, a kerekek 17 colosak, az abroncsok is szélesebbek mint anno, a blokk pedig befecskendezős, sőt, ABS-szel is kínálják majd a jövő szezontól a legszebb mai Honda motorkerékpárt.
A CB1100 most futja az európai homologizációhoz szükséges tesztkilométereit Ausztriában, de egy német cég már árusítja egy ideje a japánban kapható, kisebb irányjelzőkkel és hátsó lámpával szerelt verziót. Az, napi árfolyamon számolva 4,2 millió forintnak megfelelő euróért kapható fehér, vörös, illetve fekete színben. Ön mennyit adna ezért a Hondáért?