Jelentősen megváltozik a Husqvarna kisköbcentis retrókínálata

2024-re nagyot frissített a Pierer Mobility zászlós márkája, a KTM a belépőszintű 125-ös és 390-es Duke modelljein, ami már-már értelemszerűen magával rántotta testvérbrand, a Husqvarna azonos alapokra készülő motorjait is. A fejlesztés természetéhez, ahhoz, hogy értsük, miért szemlézzük a 125-ös (125 köbcenti) és a 401-es (398 köbcenti) Svart-, valamint Vitpileneket érdemes tudni, hogy ezek motorblokkjai között erős az átfedés.

Olyannyira erős, hogy a négy motor – Svartpilen 125, Vitpilen 125, Svartpilen 401, Vitpilen 401 – LC4c blokkja (néhány különbséggel, például a vezérműtengelyek számát tekintve) gyakorlatilag azonos. A hengerűrtartalom különbséget a furatból és a löketből lehet származtatni.

És ha már hengerűrtartalom: az első szembeötlő változás, hogy a 373 köbcentis blokkot 398-ra fújták, a nyolcadliteres érintetlen maradt. Viszont mindkét esetben a nikasilos bevonás helyett plazma belső réteget kaptak; új kiegyenlítő tengelyek kerültek bele a kellemetlen vibrációk csökkentése érdekében; a hengerfej maga viszont kisebb lett, odabent a szelepek illeszkedése precízebb, az új vezérműtengely pedig nyitásnál nagyobbat emel rajtuk.

A termosztátot a korábbinál stabilabb működés jegyében átpozícionálták, airboxból pedig nagyobbat kapott. Utóbbi rántotta magával a hátsó futóműelem áthelyezését, ami központi pozíciója helyett oldalra került, ehhez pedig új lengővilla jár. A régi tuningtörvény még mindig él: ha valamihez hozzányúlsz, borul a többi, mint a dominó.

Az újrapozícionált hátsó rugóstaggal (ami persze továbbra is WP gyártmány) viszont alacsonyabbra, 820 milliméterre került az üléspozíció. A másik feltűnő adatváltozás, hogy az 1357 milliméteres tengelytáv 1368-ra emelkedik. Tehát összegezve: az idei évben változik a négy motor nyomatékgörbéje, a futóműgeometriája, az üléspozíciója és a tömege. Igazán kár, hogy sokan lerendezik majd annyival, hogy csúnya/nem csúnya.