Halál és száguldás, utcai verseny ez

Isle of Man TT, 2011

2011.06.09. 15:36

Köszöntünk mindenkit Man szigetéről. A táj gyönyörű, a hangulat hihetetlen – most ez a motorozás Mekkája, ide zarándokolt mindenki, aki számít. Háromezer kilométert megtéve hajnalban érkeztünk, de készen állok a három legzúzósabb napra. Csodálatos érzés volt megpillantani már a kompot is. Elhihetik, könnybe lábadt szemmel vettem tudomásul, hogy ez itt az, amire egy évet készültünk.

Az őrült rajongókat egyáltalán nem tartotta vissza, hogy még a kakasok sem kukorékolnak. Részegen csatangoltak az utcán, a szél hordta a tegnap esti kocsmatúrákból visszamaradt üres műanyagpoharakat. Az egyik pillanatban szakad az eső, a következőben süt a nap, a hűvös idő azonban állandó.

Pár szóban érdemes kitérni a hétfőn történtekre. A Supersport versenyt piros zászlóval leállították, majd újraindították. Ismét bekövetkezett az, amitől egy Tourist Trophy-n a leginkább tartunk . A 34 éves Derek Brien életét vesztette, miután nagy sebességgel bukott a Gorse Lea szakaszon. A TT ismét gyászol, a rendezők úgy szintén, de a műsor folytatódik. A piros zászló előtt egyébként más is kiesett baleset következtében, nevezetesen Guy Martin, aki a Creg-ny-Baa-n csúszott ki. Az újraindított futamot Bruce Anstey nyerte. Martin a bukást követően még bemotorozott a harmadik helyre, McGuinness pedig az ötödik helyen ért célba.

A Superstock verseny meglepő végeredménnyel zárult. Michael Dunlop, aki a délelőtti Supersport futamon kiállni kényszerült, délután beleerősített, majd kíméletlenül megnyerte az ezresek második futamát. Az első körben még Martin vezetett, de Dunlop a második körben már 13 másodperccel motorozott a pajeszos hős előtt. Kettejük küzdelmébe később John McGuinness is beszállt, míg Dunlop meg nem lógott, a Kawasaki legnagyobb örömére. A végén McGuinness is megelőzte Martint, így a suzukis ismét a harmadik helyen ért célba. Bitter Sanyi elektromos hiba miatt el sem indulhatott a viadalon.

A depón átrohanva találkoztunk Phil Readdel, még mindig sokat cigizik. A szállásadónk a reggeli órákban megjósolta, hogy csúszni fog a program. Felnézett a hegyre, megállapította, hogy köd van, ami körülbelül a déli órákban fog eloszlani. Nos, a versenybírák hivatalos sajtóközleménye szerint a második Supersport verseny rajtját 10.30-ról elcsúsztatták a 11.45-re, természetesen a többivel indulással egyetemben. A szigeten minden a TT-ről szól, mindenki rajongó és hozzáértő. Nagyszerű és egyben hátborzongató érzés itt lenni.

Amíg rendezők időt adtak a ködnek eltakarodni, sajtótájékoztatót rendeztek a VIP páholyban Mick Doohannel, Cal Crutchlow-val, Nicky Haydennel és Ian Hutchinsonnal. Steve Parrish ex-GP menő szépen sorban mindenkit megkérdezett, mi a véleménye a szigetről. Naná, hogy mindenki élvezi az ittlétet, főleg Crutchlow, mivel ő amúgy is itt lakik. A rendezvény akkor vált végképp családias zsúrra, mikor közösen elénekeltük a Happy Birthday-t egy oldalt ücsörgő, éppen századik születésnapját ünneplő hölgynek. Értik, a TT-n szülinapozik. Csodás.

Ezt követően tovább halasztották a rajtot, mivel a rendezők úgy döntöttek, hogy előbb parádézzanak a vendégek. Így is történt, majd elkezdődhetett a Supersport második futama. Ez egészen egy körig tartott. „Dö rész voz grájt” – mondanák a helyiek. Eleredt az eső, ismét piros zászló, a verseny leállítva. Ennyi. Némi várakozás után a Marshall bejelenti, a komplett program csúszik holnapra. Ez van, ez a TT, az idő valóban nem túl rózsás, bár az eső a bejelentés pillanatában el is állt.

A rajt utáni pillanatokban elgyalogoltunk a Bray Hillhez. Ez az a rész, ahol felváltanak hatodikba és vonyító motorral lezúgnak a lejtőn, majd kis gázelvétellel beimádkozzák a motort az enyhe jobbosba. Bal oldalon vörös téglakerítések, szép tujakalappal díszítve. Idilli, de egyben ijesztő.

A tempó nem csupán lélegzetelállító, zsigereiben bénítja meg az embert. Bele sem merek gondolni, hogy ha a hatszázasokkal így mennek, miként lesz az ezresekkel. Kívánom minden motorsport-szerető embernek, hogy legalább egyszer az életben személyesen is megtapasztalja ezt az érzést, látványt. Rendkívül megindító mozzanat az indítási procedúra, ahogy a rajtoltató ember minden egyes versenyzőnek megpaskolja a vállát. Mintha a saját fiát küldené arra pályának nevezett valamire. Vagy lányát, hiszen a Supersport indulók között ott van Maria Costello is.

A hatszázas verseny egyetlen körét sajnos nem mindenkinek sikerült befejezni: az eddig igen jól teljesítő Gary Johnson kiállt, Keith Amor bukott az Union Mills-en, szerencsére megúszta sérülés nélkül. Mark Parrettnek már nem volt ekkora malaca, bokasérülést szenvedett.

A versenyt a leintés pillanatában a Dunlop fivérek uralták. A Superstock versenyen diadalmaskodó Michael 10 másodperccel zárta az első kört testvére, William előtt – hiába a név kötelez. A harmadik helyen Dan Kneen motorozott, megelőzve a nagyágyúkat.

Érdekes volt átélni a futam előtti pillanatokat. A rajt előtti utolsó perceket néhány versenyző együtt töltötte, az instrukciókat adó csapattagokról szinte alig vettek tudomást. A külvilágot teljesen kizárták, a rajongók hoppon maradtak. Guy Martin sztársága itt a szigeten közelít Valentino Rossiéhoz, mindenki őt akarja, mindenki belőle akar egy darabkát. Ő szemmel láthatóan nehezen dolgozza fel a szituációt, nagyon siet, autogramot ezekben a pillanatokban lehetőleg nem ad. A hátralevő időben Bruce Anstey mellett álltam. Vállát összehúzva, hunyorogva, szótlanul a távolba révedt. Az rajt előtti ötperces sípolásra aztán elbattyogott motorjához.

Ja, és képzeljék, találkoztunk a legendás jelvényes emberrel. Mindenki csak így ismeri, a rendezők lassan reklámpénzt fizethetnének neki. Tudták, hogy német? Én nem.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.