Ne sirasd a hetvenes éveket, itt van Rossi

Mindenki sejtette, a MotoGP Malajziai Nagydíja furcsaságokat, és meglepő fordulatokat rejthet magában. Nagy kérdés volt: vajon hány büntetőponttal fog „gazdagodni” Marc Marquez az aragóniai incidenst követően?  A szervezők jut is, marad is alapon egyetlen ponttal sújtották az újoncot, melynek köszönhetően sem a hétvégi versenye, sem a kvalifikáción megszerzett rajthelye nem volt veszélyben. Köszönhetően annak, hogy a neve mellett ékeskedő, összesen három pont még semmilyen szankciót nem von maga után.

Viszont a Repsol Hondával már nem voltak ennyire elnézőek, a csapattól elvették az Aragón Nagydíjon megszerzett, győzelemért járó konstruktőri pontokat, hivatkozva arra, hogy a kipörgésgátló kábelének szakadását követően nem lépett életbe elég hamar a vészprogram, amely megakadályozhatta volna Pedrosa bukását. A két hondás és a csapat elfogadta a döntést, nem úgy Lorenzo, aki némi iróniával megjegyezte, hogy Marquez veszélyes manővereiért pluszpontokat kellene osztogatni, s ezzel lovat adni az újoncok alá. Talán savanyú a szőlő, talán bizonyos ponton igaza is van.

A bajnokság sztárfotósa, Andrew Wheeler még csütörtökön érdekes, s kissé megrázó természeti jelenségre lett figyelmes, ami a helyiek szerint általános, de mégis ott, abban a pillanatban azt engedte sejtetni, hogy megérkezett valaki. Fekete égbolt, dézsából ömlő eső, hófehér, mindent elvakító villámok tarkították Andrew útját. Talán Marco Simoncelli figyelte az eseményeket, biztosak nem lehetünk benne, de azt hiszem ott volt.

A verseny végül nem úgy alakult, ahogy arra sokan számítottak, a várva várt izgalmak elmaradtak, s még Rossi második, és Crutchlow harmadik helye sem befolyásolta a futam végkimenetelét. A rajt után Pedrosa elkapta a fonalat, és kárpótlásul a múltkori balszerencséért, senkitől sem zavartatva nyert. A második hely Lorenzo és Marquez között dőlt el. Először úgy tűnt, hogy Jorge Lorenzo agresszivitása mindent felülmúl, és Marquez elleni látványos manővereivel bearanyozta a vasárnap délelőttöt. Végül engednie kellett honfitársának, és bukás helyett a biztos harmadik helyet választotta. Ismét tisztán látható volt, hogy a Yamahák továbbra is nagy hátrányban szenvednek a Hondákhoz képest, Lorenzo a futam végéig négy másodperces hátrányt gyűjtött be Marquezzel szemben.

Az egyetlen kérdés csak az volt, vajon sikerül-e Rossinak felzárkózni az első háromhoz, és nem borravalóként lemaradni a célba érkezéskor. A választ megkaptuk: nem. Bár az apró lépéseket sem szabad elhanyagolni, most nem „tizenahány” másodperccel, kizárólag tízzel maradt el az első helyezetthez képest. Crutchlow sem hozta meg a várva várt áttörést, a futam végén alulmaradt Bautistával szemben, és a hatodik helyen ért célba. A Ducati szenvedései továbbra sem csillapodnak, Hayden ezúttal motorhibával kényszerült feladni a futamot. A vörösök egyetlen mentsávra a héten leigazolt mérnökzseni, Gigi Dall'Igna lehet, így szakítottak a Gobmeier által képviselt német vonallal.

Azt hiszem, ezek után egyetértenek velem abban, hogy a világbajnokság fűszerezése nem a hétvégi versennyel, hanem a most következő apró szösszenettel válik tálalhatóvá.

Történt ugyanis, hogy a héten levelet kaptam Taslinkov barátomtól, motorverseny témában. Tudom, hogy rajongó, viszont manapság mindenét idejét leköti az afterpartykon való zenélés, különböző bakelitek beszerzése, és ibizai partifotók böngészése. Először azt hittem viccel, amikor landolt egy kosárnyi fénykép Sven Vath Cocoonban adott éves afterjáról, de aztán átküldte azt az egyet, melyet nekem szánt. Igen, jól sejtik, Valentino Rossi épp aktuális barátnőjével ünnepelte aragóniai harmadik helyét október elsején délelőtt.

Önök azt mondják, hogy nincs itt rock'n'roll, és James Hunt óta minden varázs eltűnt a motorsportokból? Nincs igazuk, nem kell siránkozni a múlton, itt a jelen, és itt van Rossi. A kilencszeres világbajnok akkora buliban múlatta idejét, hogy azt még Jimi Hendrix is megirigyelte volna. Fantasztikus arcok, szeretetre éhes emberek és béke. Nagyjából ez volt a Cocoon. Az eseményen részt vett Vath barátja, a minimál másik nagy képviselője, Ritchie Hawtin is, egyik felfedezettjével, az éppen orrát birizgáló Paco Osunával, aki Hawtin [-]m-nus produkciós cégén keresztül közvetíti művészetét.

A társaság illusztris, Taslinkov szakértelme pedig páratlan. Kisegített, hogy ezek a fiatalemberek, korunk igazi nagy rocksztárjai közé tartoznak, s menő, aki velük lóg. Rossi így tesz, és azt hiszem megérkeztünk James Hunthoz. Nincs mese, el kell ismerni, hogy függetlenül az olasz jelenlegi szereplésétől, annyira magasan trónol a világ tetején, hogy eltávolítása évekbe fog telni. Személyisége nélkülözhetetlen, az életvitele, és a tudat pedig megnyugtató, hogy igazi hősök még igenis léteznek. Legyen az pálya, vagy Ibiza, a történet pörög, Valentino pedig Deus sapkában mulat úgy, ahogy azt tanítani nem lehet. Jelenlétét meg kell becsülnünk, és örülni annak, hogy hétről hétre láthatjuk.

A szakértőktől elnézést kérek, tudom, hogy az itt felsorolt nevek nem a tipikus underground vonalat képviselik, én is szívesebben hallgatok DJ Krush-t, vagy DJ Shadow-t, de valljuk be, a MotoGP-nek mindenképp jót tesz, hogy versenyzőik nem csak a párolt zöldségre és a szénsavmentes vízre esküdnek szüntelenül.

A zene, amelyre egy multi bajnok ropja a táncot: