Le Visonta 2016: EMO-50

Tagjaként azon szűk és kiváltságos csoportnak, akik az eddig megrendezett összes Le Visontán indulási jogot kaptak, el-elcsukló mutatóujjal mutatom be magunkat.

Csapatnevünk EMO-50, amely tavaly óta mit sem változott. Egy ilyen bejáratott és jól működő nevet vétek lenne lecserélni. Tulajdonképp a pólók is megvannak még. A 2015-ös futamra egy (zárt) osztályon dolgozó munkatársakból verbuválódott a csapat, de ez már a múlté.

A versenyt követően, környezetünk nyomására többször is jártunk orvosnál, egyikünknél sem állapították meg, hogy normálisabb lett, de sajnos egy vizsgálatba beletörött a csapat Bicskája. Nála a javasolt tartományon kívül esett a robogózás.

Maradtunk hárman:
- Fotós, aki gyorsabb a vakunál, hisz mindig megelőzi a villanást.
- Mackó, aki állati aranyos, míg a közelébe nem mész.
- Dongó, aki lágy búgással gyűjtögeti a köröket a pályán.

Miután elgondolkoztunk, hogy mennyit is ér egy versenyzői hely egy ilyen szintű csapatnál, volt segítőnk nevezését fogaduk el. Nagyon lelkes, bár robogón még nem ült. Sebaj, minden tudást megosztottunk vele. A pálya hátsó egyenese a kedvence. (a pályán hátul három hurok van, ott nincs egyenes – a szerk.)

Amúgy gond nem lesz vele, közvéleménykutatással foglalkozik, ha eltévedne a pályán, biztos szót ért a többiekkel, mikor iránymutatást kér.

A legfiatalabb tagunk, a fotós nagyot villantott tavaly. A legjobb köridőket neki köszönhettük. Az idén némi gond lesz vele, mert több mint 10 centit nőtt. Az így rendelkezésre álló 193 cm mellékhatása a légellenállás növekedése, mely ellensúlyozására kérjük, hogy a szervezőbizottság tiltsa ki a szembeszelet a pályáról.

Egyik segítőnk (a Dongó királynője) minden diéta ellenére vagy 15 kilót hízott az utóbbi időben, nem olyan fürge, mint tavaly. Erre a gyarapodásra az orvosok tervezetten a Le Visonta idejére jósoltak megoldást. Ugye Gyöngyösön jó a szülészet? A családfő is más területen döngicsélve keresi a mézre valót. Hét közben szerzett épület-energetikai tapasztalatait a verseny idején a sátrunk elhelyezésekor bizonyára kamatoztatni tudja.

Sajtósunkat idén a tervek szerint a barátja is elkíséri, bocs srácok...

Bár remélem semmi változás nem lesz vele kapcsolatban, a felsorolásból nem hagyhatom ki helyszíni vezérszurkolónkat és szállítónkat, Rocsót, aki nélkül nem lenne a futam az igazi. Ha kell, ő egy fázisceruzával a visontai erőművet is térdre kényszeríti.

A fentiek ismeretében, független és kalibrált méréseink alapján tisztán látszik, hogy a végeredmény borítékolható, így vígan vágunk neki ismét a kihívásnak.

A technika alapjaiban változatlan. A rajtszám még mindig ott figyel a bal elején. Mindegy, hogy a többiek melyik rajtszámot kapják, nekünk 8! A versenykiírás szerint fekete mágia használata továbbra sem tilos, így idén is a tavaly jól bevált, lánykori nevén Gilera Runner SP 50 Black Soul technikával tartjuk fel a többieket.

Az első versenyen egy életre megjegyeztük, hogy ha a versenyzőnk szerint itatni kell, nem a vízért futunk.

Fejlődni még fejlődhetünk, de az biztos, hogy a lábmunkánkon már nincs mit csiszolni.

A 2015-ös verseny után, ellesve a fortélyokat, időt, pénz és fáradságot nem kímélve teszteltünk.

• Megállapítottuk, hogy az eper illatú olajtól nem leszünk gyorsabbak, mint a banánostól.
• Mikor a Totalbike csapata beszerzett egy Tucano-t, napokon belül már a mi robogónkon is az figyelt. Ha a verseny idején a hőmérséklet 0 fok alá esik, nem lesz ellenfelünk.
• Titkos leírásokból megtudtuk, hogy a kuplung zsírzása megszünteti a hátsó gumi csikorgását.
• A tuti kipufogó kiválasztásához szagértő(!) segítségét is igénybe vettük, akkor még nem tudtuk, hogy idén változik a kiírás.

Ennyi tudással és tapasztalattal felvértezve kijelenthetjük, hogy aki közénk és a győzelem közé mer

állni, az magának jegyezze LE, VISONTAgságos hétvégéje lesz!

Kövesd az EMO-50-et Facebookon.