Mennyit számít karbonnál a szálak minősége?

Tisztelt Uram, Kedves Iván,
Tisztelettel észrevételt szeretnék fűzni a cikkéhez, mert úgy érzem, hogy a cikk alapossága az Ön mély érdeklődéséről és lelkes szakmai hozzáállásáról tanúskodik, így talán nem vesz zokon pár apró okvetlenkedést. A cikk megállapításaival messzemenően egyetértek, és maga az írás amúgy meglepően pontos és informatív, érződik rajta a szeretet amivel írta, ezért merek csak írni Önnek/Neked, amivel remélem nem fárasztalak fölöslegesen. "Magában a szálak minőségében nagy szórás nincs, több múlik a műgyantán, de maga az anyag minősége a mechanikai összeállításon áll vagy bukik." A mondat első felében az állítás nem igaz. A szöveteket minden gyártó a saját rendszere szerint kategorizálja, de nem csak a szövés, hanem a nyersanyag (tehát a ki nem kúrált, gyanta nélküli elemi szálak minősége) alapján is. Ennek a mentén a nyersanyagok mechanikai tulajdonságaiban a szórás hatalmas, gyakorlatilag kétszeres a szakítószilárdságban, a rugalmassági modulusban pedig többszörös. Ez az árban is megjelenik, a legdrágább változatok ára 3-4 szeres a közönségesekhez képest. Ez természetesen kihat a kész termék tulajdonságaira is. Való igaz, hogy a gyártástechnológia, és a rétegrend fontosabb, de az én kísérleteim (is) azt igazolják, hogy a magasabb "osztályú" alapanyag jóval erősebb lesz azonos gyártástechnológia mellett.
"A rács fő feladata, hogy egyenletes távtartást ad két lap között - ezek a szerkezetek egyszerre pillekönnyűek és rendkívül merevek, nem véletlenül használják őket a repülőgépgyártásban." A rács, és minden olyan "töltelék" ami a termék két végpontja közti távolságot hivatott növelni (a terhelés irányából nézve) nem az egyenletesség miatt van elsősorban, hanem mert a fizika miatt a 3. hatvány (?) szerint nő ezáltal a szakítószilárdság. (Képzeljünk el egy vonalzót, amit lapjára fordítva könnyen eltörünk, de élére állítva nem megy.) Esetleg meg lehet még említeni, hogy a rosszabb gyártástechnológiával készült termékek gyengeségének legfőbb oka nem az egyenetlen anyagvastagság, hanem az Általad is írt buborékok, amik nem találnak utat ki a rendszerből. Emiatt a törést/szakadást úgy kell elképzelni, mintha kitépnénk egy lapot egy spirálfüzetből. A lyukak miatt a szakadás üteme felgyorsul, és ha egyszer megindul, akkor már ahogy írod, oda az egész. Rengeteget tudnék még erről mesélni, de azzal már lehet, hogy untatnám. 

Üdvözlettel: Kristóf