MotoGP Argentína

Az Argentin Nagydíj alakulása, bojkottja, és megrendezésének története feltételezem, felér egy Charlie Wilson háborúja kaliberű művel, s ha valaki erről egyszer könyvet ír, egészen biztos, hogy elolvasom. A Grand Prix mezőnye 1999-ben versenyzett utoljára az országban, de a körülmények cseppet sem voltak elragadtatóak, így törölték a kalendáriumból. Egészen pontosan abban az évben, amikor a MotoGP-ben már akkor is igen befolyásos spanyol olajipari vállalat, a Repsol jócskán bevásárolt az argentin nemzeti olajvállalatból (YPF), így abban 57%-os többségi tulajdonjogra tett szert.

Ez pont az argentin válság időszakában történt, amely 1998 és 2002 között csúcsosodott, s melynek  államcsőd lett a vége.

Becslések szerint tizenkét év alatt nagyjából 20 milliárd dollárt fektetett a Repsol az argentin bizniszbe, és 2012 környékén felfedezték a világ egyik legértékesebb, olaj- és palagáz lelőhelyét a paraguayi határ közelében. A terület neve Vaca Muerta, azaz Döglött Tehén.

2012 tavaszán Cristina Fernández de Kirchner ült a köztársasági elnöki székben, aki az ex-köztársasági elnök Néstor Kirchner felesége. A hölgy teljes egészében megfelel a délutáni műsoridőben sugárzott, feltöltött szájú szappanopera-főhősnő archetípusának: férje idős és szenilis, fia kábítószerfüggő, ő meg fehér Mercedessel jár. De még ez a család sem volt annyira gáz, mint az elnökasszony politikája. Úgy döntött, hogy az országnak többé nincs szüksége a kapitalista nagybefektetőkre, és a Repsol YPF olajtársaság tulajdonjogának 51%-ára rátette a kezét az argentin kormány, gyakorlatilag államosította az olajvállalat argentin részlegét. A Repsol akkori igazgatóját rendőrök vezették ki az irodájából, majd az épületből is. A kormány egy szerződésszegésre hivatkozott, és lezártnak tekintette az ügyet, a nemzetközi nyomás ellenére is.

A spanyolok minden eszközzel próbálták jobb belátásra bírni egykori üzleti partnerüket, de sikertelenül, így kénytelen voltak benyújtani egy tíz milliárd dollárról szóló kártérítési igényt. MotoGP szempontból mindössze annyi volt a bibi, hogy az Argentin Nagydíj 2013-as visszatérésének háttérmunkái már javában folytak. Viszont a kormány 2012 novemberéig nem volt hajlandó megállapodni a kártérítés kifizetéséről, így a továbbra is befolyásos Repsol jelezte a honfitárs spanyol promóter felé, hogy véleménye szerint túl kockázatos lenne a csapatnak, a versenyzőknek és a vállalat vezetőinek Argentínába utazni, ezért mindenképp kihagynák a 2013-as futamot. A Dorna persze azonnal törölte a naptárból a versenyt, s újabb egy évet adtak Argentínának, gondolja át a helyzetet. A pálya ekkor már csak arra várt, hogy végre valaki használja is, s az argentin trükk sem sült el szerencsésen, mert az ügy miatt különösen kockázatosnak minősítette az összes nagybefektető és senki nem akart üzletelni velük. Sőt, még a nagyon értékes lelőhelyek kitermelési folyamata sem kezdődhetett el, mert az állam egyedül nem tudta finanszírozni, a külföldiek meg nem szívesen fektettek pénzt a történetbe az előzmények ismeretében.

 A kifárasztásos művelet vége nagyjából az lett, hogy 2013 novemberében elkezdtek szivárogni a hírek, mely szerint közel a megegyezés. Ez valószínűleg így is lehetett, mert a 2014-es versenynaptárból már nem törölték a futamot, és mielőtt hivatalosan is kezdetét vette volna az Argentin Nagydíj, múlt hét csütörtökön a BBC közölte a hírt, hogy egy tizenhat órás maratoni ülés végén a képviselőház megszavazta a Repsol által követelt kártérítés kifizetését az olajvállalatnak. Igaz, az eredetileg kért összeg felét, előreláthatólag ötmilliárd dollárt kapnak a spanyolok.

Az örömhír bejelentése után kezdődhetett a buli, és izgulhatott mindenki, hogy a Repsol motorok a pályán is bizonyítani tudják, velük bizony nem lehet packázni. A verseny előtt, ha jól láttam még az elnökasszony is a rajtrácson sürgött-forgott, így vált teljessé a boldogság, pont, mint egy délutáni teleregényben.

Az új pályát ezúttal nem a „Tilke művek”, hanem egy szemtelenül fiatal olasz mérnök, Jarno Zaffelli neve által fémjelzett cég, a Studio Dromo tervezte. Zaffelli igazi motorsport rajongó családba csöppent, keresztnevét Jarno Saarinen után kapta, s igaz, hogy 2008-ban még professzionális szinten fotózott, ma elmondhatja, hogy a világ egyik legjobb modern pályáját tervezte. Külön ínyencség, hogy Philipp Island után a világbajnokság második leggyorsabb aszfaltcsíkjává lett, az edzésen leggyorsabb kört futó Marc Marquez 177 km/órás átlagsebességet motorozott. Ezzel közel egy másodpercet vert a második helyezettre, de végre megnyugodhatunk, a fiatal spanyol mégsem ufó, hiszen a pályán elvégzett számítógépes szimuláció szerint, optimális körülmények között, 1:34 körüli időket lehet motorozni egy MotoGP motorral, míg Marquez „csak” 1:37.683-al szerezte meg a pole-t.

Sokakat izgatta Stefan Bradl régi időket idéző, edzésen elszenvedett high sider-ja. Mat Oxley szakújságíró megjegyezte, szemre úgy tűnt, mintha nem működött volna a traction control. Erre szinte azonnal reagált a sérülés miatt futamot kihagyni kényszerülő Cal Crutchlow, hogy az bizony működött, de olyan nehéz eltalálni annak beállításait, hogy bármikor benne van a pakliban egy hasonló bukás. Végül azzal zárták le, hogy a legtöbb munkát valószínűleg az elektromos szakembereknek adja majd az új pálya, míg minden kanyarnál megtalálják a traction control helyes beállításait.

A mezőnyben egyedül Valentino Rossi nyert már versenyt Argentínában, még a negyedliteresek között 1998-ban. Rossit óriási ováció fogadta mindenütt, sokszor csak a rendőrök tudták megmenti rajongói túlfűtött imádatától.

S a verseny, nos, a verseny. Az eleje bizony tartogatott némi izgalmat, botrányosan jó érzés volt négy motort egymás mellett látni, majd hármat együtt kanyarodni. Még televízióból is brutális a tempó, egy ideig úgy tűnt, piszok izgalmaknak nézünk elébe. Aztán mégsem, felállt a papírforma és maradt a csökkentett izgalom egy-egy mozzanatért, hajráért.

Rossi talán úgy gondolta, nem szívatja magát tovább, gumi ide-meg oda, előre is, s hátra is kemény keveréket rakatott, csakúgy, mint Marquez. A különbség csak annyi volt, hogy az első körökben az olasz hibát-hibára halmozott, szélesen fordult, kisodródott, és a pálya piszkos részén latin táncosnő módjára rengette Yamahája fenekét, majd Stefan Bradl egy hibás előzési manőverrel végleg megfosztotta a dobogó lehetőségétől. A német későn fékezett, kiebrudalta Rossit a pálya mellé, aki így két másodpercet, és néhány helyet is veszített, a pódiumtól meg végleg elbúcsúzhatott. Ennek ellenére leggyorsabb köre csak 0,19 századdal maradt el a szokásos futamgyőztes, Marquez leggyorsabbjától.

A csapattárs Lorenzo ezúttal nem hibázott, még a lelkét is kimotorozta, de gumik végül elkoptak, így a második helyről is lecsúszott. Sokáig vezette a versenyt, magabiztosan motorozott, a futam elején Marquez kicsit lemaradt. Aztán megérkezett a yamahás mögé, és kilenc körrel a vége előtt úgy megelőzte, hogy fél kör alatt majd hét tized másodpercet vert rá. A magányosan motorozó Lorenzót végül Pedrosa is utolérte, és három körrel a leintés előtt szintén megelőzte. Viszont Jorge győzelemként örült harmadik helyének, ami nem csoda egy ilyen pocsék szezonkezdet után.

Sorozatbeli harmadik győzelmével Marquez beállította Giacomo Agostini 1971-es rekordját, eddig kizárólag neki sikerült az év első három versenyén pole pozícióból futamot nyerni.

A legnagyobb hajsza azonban csak most kezdődik, a csapatoknak négy nap alatt kell átköltöztetni a teljes felszerelést Dél-Amerika mélyéről a spanyolországi Jerezbe, mert jövő hét végén ott folytatódik a cirkusz.

MotoGP Argentína 2014
Végeredmény
1.	Marc Marquez	SPA	Repsol Honda Team
2.	Dani Pedrosa	SPA	Repsol Honda Team
3.	Jorge Lorenzo	SPA	Movistar Yamaha MotoGP
4.	Valentino Rossi	ITA	Movistar Yamaha MotoGP
5.	Stefan Bradl	GER	LCR Honda MotoGP
6.	Andrea Iannone	ITA	Pramac Racing
7.	Bradley Smith	GBR	Monster Yamaha Tech3
8.	Pol Espargaro	SPA	Monster Yamaha Tech3