2017.09.25. 14:15
Egyre erősebben él bennem a kép, mely szerint Valentino Rossi feldagadt kezekkel ül a ranch-béli raktárépületek egyikének mélyén, körülötte szétszakított Superman, Batman és Pókember ruhák, miközben kryptonit koktélt szürcsöl, a szuperhősök pedig egy Uccio alkotta ketrecben sínylődnek.

Enélkül ugyanis kötve hiszem, hogy huszonhárom nappal a kettős lábtörését követően, ötödikként ért volna célba az Aragón nagydíjon. Huszonhárom nap, csend, majd megannyi küzdelem, végül egy vascsővel a sípcsontban első sorból rajtolni és egy ideig a győzelemért csatázni, enyhén szólva is szürreális.

Costa doktor szavai a fülemben zengenek, néhány hete mekkora pátosszal jósolta Rossi visszatérését és mennybemenetelét. Neki lett igaza, bár azt is csak ő tudhatja, ilyen esetben milyen csodaszereket lehet bevetni. Mert csodák persze vannak, Rossi talán még a vízen is eljárna mankóval, de talán látták néhányan önök közül is azt az élő kapcsolást, amely a misanói futam közben történt. A Doktor annyira boldog volt, hogy attól még kommentátor barátja, Guido Meda is zavarba jött, majd amikor hangosan kacagva vázolta, hogy kész a tortellini, inkább elvették a kamerát.

Persze a helyzet akkor is hasonló volt, amikor 2010-ben a kórházból kapcsolták a versenypályára, nyílt lábszártörését követően, és elmesélte, hogy a műtét után kapott morfiumból jó lenne otthonra is egy kevés.

Az ismét más kérdés, hogy alapvetően bottal járt, de amikor sietett, inkább lerakta. Félreértés ne essék, a fent leírtakkal mindössze azt próbálom körül írni, hogy gyógyulása olyan egészen elképesztő, amelyre szavak nincsenek. Costa helyett, kilencvenes esztendős, legendás, ex-motorversenyző barátom, Matyi bácsi csak annyit mondana: „odabasztál nekik kisfiam”.

Persze, Rossi az Rossi, de szigorúan a tényekre hagyatkozva azért képzeljék el – bár nehéz, tudom – hogy van nagyjából egymilliárd dollár körüli bankszámlájuk, a lábukban vascső, és azt is tudják, ha most újra eltörik, és szilánkosra reped a cső mentén, jó eséllyel amputálni fogják. A világbajnokságra sok esélyük már nincs, legfeljebb matematikai, mégis úgy döntenek, megéri kockáztatni, és háromszáz felett nekiállnak olyan szinten istent kísérteni, hogy még a pokol mélyén kacagó ördög is inkább eltakarja a szemét. Mert ha hiszik, ha nem, Valentino Rossi ezt tette, mindent fel egyetlen lapra. Különösebben úgy, hogy miértek sincsenek, kizárólag annyi, hogy minden motorversenyző egy őrült. Mert a csoda ugyan csoda marad, és érdemeit nem veheti el senki, de ezek egytől egyig hibbantak.

Talán emlékeznek Giovanni Bussei-re, aki átfúrt koponyával és törött gerinccel síelt az Alpokban, csak mert neki úgy jó, és talán emlékeznek Ian Hutchinson-ra, aki évek óta úgy indul a Man-szigeti TT-n, hogy megkockáztatja az amputációt egy komolyabb sérülés esetén, mert a lábát orvosi szemmel már négyszer le kellett volna vágni.

És valószínű, hogy nem emlékeznek a svéd Kent Andersson-ra, aki 1973-ban törött lábbal állt rajthoz a svéd nagydíjon, mert a világbajnoki címe volt a tét. Második lett, és megkoronázták. Szóval, ilyenek ezek a motorversenyzők, hősök, és ugyanakkor betegek, de ezért szeretjük őket.

Hogy a versenyről is essék szó, Marc Márquez megkezdte azt, amihez nagyon is ért, felerősödni a szezon végére, meglepni az ellenfeleket, kockáztatni, és leigázni a mezőnyt. Vasárnap ismét ezt tette, kérdést nem hagyott afelől, hogy a világbajnoki cím sarkát szépen lassan megragadta, és határozottan maga elé húzta a képzeletbeli üvegasztalon, miközben Dovizioso forgószéke elgurult, és még az asztal sarkában is nehezére esett megkapaszkodnia.

Hetedik helyével egyértelműen a nap vesztesévé vált, az eredmény pedig még inkább meglepő annak tudatában, hogy csapattársa, Jorge Lorenzo szenzációs motorozással újra dobogóra állhatott, és egy ideig úgy tűnt, még a győzelemért is harcban lehet. Dovizioso, eredményére még csak magyarázatokat sem keresett, inkább kiemelte, hogy három kanyarban különösen lassú volt, részben a motor, részben a gumi, részben önmaga miatt.

Márquez motorozásra egyébként igencsak elgondolkodtató volt, mert bizonyos pontokon ugyan hibázott, mégis úgy tűnt, mintha egy számítógépes játék amatőr verziójával nyomná, hiszen bármennyire is szélesítette a kanyarokat, mégis alig veszített másodperceket.

Csapattársa, Dani Pedrosa ismét jó versenyt futott, újra felszívta magát, és úgy repült a második helyre, hogy a többiek csak tapsolni tudtak hozzá. Más kérdés, hogy időeredményei alapján még akár Márquezt is megszorongathatta volna, mégis elégedetten begurult másodiknak. A yamahák a negyedik-ötödik helyen értek célba, Viñales-Rossi sorrendben, mindez persze nem vigasztalja csapattársát, aki a hátsó abroncsokkal való folyamatos, és eddig megoldatlan harc miatt lassan tényleg elveszíti a világbajnoki címért folytatott küzdelmet.

A hétvége meglepetése egyébként ismét a szabadkártyával rajtoló Mika Kallio lett, aki a futam első felében akkora szégyent mért a csapat gyári versenyzőire, hogy a mattighofeni plébános kongatni kezdte a harangokat, mivel Kallio nem kisebb bravúrt hajtott végre, minthogy a második bolyban motorozott és volt néhány kör, amikor az ötödik helyért is csatázott.

Végül sikerült helyreállítani a lelki békét, és Pol Espargaro megelőzte, de tizenegyedik helye előtt így is osztrák népdalokkal kell fejet hajtani. Bradley Smith további sorsa körül pedig egyre inkább fogynak a kérdések, és elképzelhető, hogy a gyár végül ügyvédekkel, de idő előtt szerződést bont majd az angollal.

Nem beszéltünk viszont a hétvége legnagyobb veszteséről, de talán nem kell sokat találgatni, kire gondolok. Igen, pontosan...ha valaki, hát Michael van der Mark egészen biztosan nem lettem volna ezen a hétvégén. Egyszerűen felfogni nem tudjuk, s még csak nem is sejthetjük, mit élhetett át a holland az elmúlt napokban. Amikor megkeresték, hogy helyettesítse Rossit, élete legboldogabb napját élhette, viszont amikor szombaton a Doktor első sorba kvalifikálta magát... hát, én egészen biztosan kértem volna az év végi prémiumot előre, hogy kilövessem magam az űrbe. Az egészben a legmegalázóbb talán az volt, hogy szegény holland ifjút beöltöztették a gyári csapatruhába, és kegyelemből mindenki interjút készített vele, és elhívta magához beszélgetni.

MotoGP Aragon 2017
Végeredmény
1. Marc Marquez SPA Repsol Honda Team
2. Dani Pedrosa SPA Repsol Honda Team
3. Jorge Lorenzo SPA Ducati Team
4. Maverick Viñales SPA Movistar Yamaha MotoGP
5. Valentino Rossi ITA Movistar Yamaha MotoGP
6. Aleix Espargaro SPA Aprilia Racing Team Gresini
7. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
8. Alvaro Bautista SPA Pull & Bear Aspar Team