MotoGP: Osztrák Nagydíj - 2022.

Nos, az új kanyarkombinációval a versenyre mindenki megbarátkozott. Jack Miller egyenesen pozitívnak értékelte, miután megjegyezte, idén legalább senkinek sem volt halálközeli élménye. Közölte mindezt úgy, hogy Fabio Quartararo épp azon a ponton oktatva előzte. Marc Márquez ezzel szemben nagyon szofisztikáltan nyilatkozott, mert ugyan jelezte, hogy a csapaton belül változtatásokra és új koncepcióra lenne szükség, bűnbakot – nagyon felelősségteljesen – egyáltalán nem keresett, és nem is nevezett.

Ezzel szemben volt egy sprintverseny-bejelentésünk, és lett egy újdonsült gyári csapatunk. De egyvalaki mégis ellopta a show-t, aki nem a bombaformában motorozó Pecco Bagnaia volt. Talán önök is emlékeznek a MotoGP számítógépes játékra, amellyel személy szerint utoljára 2003-ban játszottam. Eleinte eléggé ügyetlenül terelgettem a motorokat, de végül nekem is sikerült eljutnom arra a pontra, amikor Valentino Rossival és az öthengeres Hondával már nem volt kunszt végigverni a mezőnyt. Az igazán zsuga inkább az volt, amikor Olivier Jacques Yamaháját választottam, és vele próbáltam vitézkedni. Ha nyertem, félistenként ünnepeltettem magam, és talán még kölyökpezsgőt is locsoltam. Talán valami hasonlót érezhetek Fabio Quartararóval kapcsolatban, akinek a teljesítményére egyszerűen már nem találunk magyarázatot. A franciának technikailag valahol a középmezőnyben kellene végezni, ehhez képest folyamatosan az elejében megy, és nemhogy pozíciót ment, hanem a dobogóért harcol. Eleve egy olyan pályán, mint a Red Bull Ring már az is nagy szó lett volna, ha tisztességesen helytáll, de amit tegnap művelt, abból arra következtethetünk, hogy vagy valamit nagyon másként csinál ezzel a motorral, vagy nem ugyanazt a filmet nézi, amelyben már többször kijelentették, hogy ezzel bizony nyerni nem lehet.

Sokan eleve abban is kételkedtek, hogy az új sikán segít-e valamelyest a franciának, hiszen tovább erősíti a pálya amúgy is stop and go jellegét. Ennek ellenére a francia úgy vélte, hogy ebből is tudott profitálni, mert megszakította a Ducati ritmusát, és hiába nem tudta kihasználni motorja kanyarsebességét a csiki-csukiban, a ducatisok sem tudták kihasználni emiatt végtelen erőfölényüket. De ezek után erre sem vennék mérget, mert azt hiszem, Quartararo jelenleg olyan lelkiállapotban motorozik, hogy minden papírforma szerinti hátrányát előnnyé kovácsolja. Eleve kérdéses volt az az abroncsok túlmelegedése és a tiszta levegő hiánya, ami a Yamaháknak különös nehézséget okoz, ha bolyban mennek, de a regnáló világbajnok erre a kérdésre is úgy felelt: nem voltak gondjaim, a gumik is rendben működtek.

Ezek alapján úgy vélem, jelenleg hiába próbálunk magyarázatot találni a Quartararo-féle csodára, a megfejtés még várat magára. Többen említették, hogy talán a Yamaha új, olasz származású motortervező mérnöke lehet a kulcs, aki dolgozott mind a Ferrarinál, mind a Toyotánál – talán még önök is emlékeznek a Yamaha MotoGP-csapata és a Toyota Formula 1-es csapata közötti fúzióra 2004-ből –, de úgy vélem, idén már ő sem kavarhatta fel túlságosan az állóvizet, mivel a blokkon változtatni év közben nem lehet.

Ezért a fentiek alapján összegezhetjük, hogy jelen esetben kizárólag a csoda, ami a francia malmára hajthatja a vizet, és azon különleges képességei, miszerint képes akár tapadás és megfelelő visszajelzések nélkül is a határon motorozni. Ezzel szemben ott volt a papírforma, amely racionalitást az asztalról lesöpörni végérvényesen soha nem lehet. Az első tíz helyezettből hat versenyző Ducatival közlekedett, ami - tekintve az osztrák katlan vonalvezetését - nem túl meglepő.

Pecco Bagnaia mesterhármasa ettől függetlenül kiemelkedik a mezőnyből, mert utoljára ez csak Casey Stonernek sikerült még 2008-ban. Az olasz az év első felében mutatott gyenge teljesítményt maga mögött hagyta, és eszeveszett hajrába kezdett a világbajnoki címért, de a kérdés a tavalyi évhez hasonlóan ismét az: találnak-e bármi ellenszert a végtelenül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Quartararo ellen. Bagnaia mentalitását tekintve mindenesetre úgy tűnik, az olasz nagy nyomás alatt kissé akadozik, vérszomjas kedve és földöntúli precizitása akkor érkezik, amikor szinte esélytelenné válik a végső diadalra. Viszonylag könnyedén felzárkózik, és sokáig képes életben tartani a reményt, majd amikor a végén minden erejére és nyugalmára szükség lenne, a varázslat elillan. Legalábbis ezt láttuk tőle tavaly, de szívből remélem, hogy az idén másként lesz, és Valenciában akkora bugit élhetünk, amekkorát még a világ nem.

A versenyt követő interjúk során elmondta, most is beszélt a futam előtt mentorával, Valentino Rossival és a Ducati legendával, Casey Stonerrel, aki ismét jó tanácsokkal látta el. Rossi javaslatát viszont nem fogadta meg, miután az olasz úgy vélte, ne válasszon előre lágy gumikat, mert azok nem fogják bírni. Ezzel szemben mind ő, mind a csapattársa lágyat rakatott előre, míg Quartararo a keményebb keveréket választotta. Ebből is jól látszik, mennyire eltérhet az abroncsok viselkedése a különböző gyártók motorjain. A yamahás francia annyit azért megjegyzett halkan: ha ezen múlik a győzelem, nem kizárt, hogy két hét múlva verseny előtt ő is felhívja Stonert.

Bagnaia és a másik gyári Ducatin ülő Miller között a nyomáskezelésben egyébként akad némi párhuzam. Ha megnézzük az ausztrál idei teljesítményét, egészen megdöbbentő, hogy bár az év első felében is voltak kiugró pillanatai, de miután véglegesen eldőlt, távozik a gyári csapattól, egészen kiegyensúlyozott és jó teljesítményt mutat. Négy futamból háromszor állhatott dobogóra, és jelenleg mindenki azon morfondírozik, miért nem hosszabbítottak vele szerződést a jövő évre.

Külön megjegyzendő, hogy a hétvége legjobb privát versenyzője Luca Marini lett, aki így eddigi legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtotta a királykategóriában. Az olasz Bagnaiával szemben minden bizonnyal hallgatott féltestvérére, Valentino Rossira, mert előre a kemény abroncsokat választotta. Marini teljesítménye ettől függetlenül fenomenális volt, de a pokolba vezető út és a jószándék közötti párhuzam közötti összefüggést talán ő is tanulmányozhatja néhány pillanatra, miután azon bánkódott, hogy úgy érezte, más gumiválasztással akár még a dobogó is meglehetett volna.

A verseny talán második legnagyobb összecsapása pedig egészen egyértelműen a két Ducati-titánnak volt betudható. A gyári ülésért versengő, élete első pole pozícióját megszerző Enea Bastianini és a pramacos Jorge Martin között izzott a levegő, a gyár pedig mindent megtett azért, hogy kiegyenlített legyen a küzdelem. A legújabb fejlesztést, a farokidomon elhelyezett, már nevet is kapó „dino” szárnyakat mindkét motoron felfedezhettük. Paolo Ciabatti a futam előtt - ugyan elcsukló hangon, de - elmondta: nincs csapatutasítás. Miller és Bagnaia ettől függetlenül szépen lehozta a futamot, és bizonyos pontokon úgy tűnt, Miller egyértelműen feladatának érezte, hogy Bagnaia koncentrációját kissé felturbózza, amikor az megpihenni látszott. Gyanítom, hogy az egyetlen oda-vissza előzés is ennek volt betudható kettejük között.

Nem úgy Bastianini és Martin párosa, aki már az első körökben akkora tűzijátékot gerjesztett, hogy az olasz elhagyta a pályát, az első kerék pedig akkorát kapott egy szegélykőtől, hogy az megrepedt, a gumi pedig nyomást veszített, így feladta a futamot. Martinnak ezek után csak annyi lett volna a dolga, hogy szépen befejezze a futamot. Senkitől sem zavartatva a negyedik helyen motorozott, amikor az utolsó körben, a célegyenes után úgy döntött, inkább letaszítaná a pódiumról Jack Millert, amikor elment a motor eleje, és elcsúszott.

Ugyan visszaállt, de csak a tizedik helyen fejezte be a versenyt. Főmérnöke, Daniele Romagnoli csak nevetett rajta, és kínjában Martin sem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ismét bizonyította, ha gyors, akkor csodákra képes, de fejben még össze kell állniuk a dolgoknak. Bastianini a futam után csalódottan nyilatkozott, és burkoltan megjegyezte, ezek után végképp nem érti, miért nem dőlt még el a sorsa, hiszen a világbajnoki tabellán több mint harminc ponttal Martin előtt tanyázik.

A KTM-csoda hazai pályán ezúttal elmaradt, bár Brad Binderről lassan elmondhatjuk, mindegy hol rajtol, és milyen a beállítás, a versenyszellem meghozza a kedvét, és akkor is képes a top10-ben végezni, ha egy talicskára ültetik. Ezúttal hetedik lett, és nem véletlen, hogy a gyárnak esze ágában sincs szabadjára engedni. Az osztrákok ettől függetlenül nagyon bíznak abban, hogy Binderhez hasonlóan Jack Millernek is megfelel majd az RC16, amelyről lassan kijelenthetjük, nem a szofisztikált lelkek versenymotorja.

A Gas Gas belépése ugyan nagy hírnek számít az osztrákok részéről, de a KTM-vezér magánbizniszéhez köthető spanyol eredetű márka megjelenése annyit jelent, hogy a Tech3 ettől kezdve nem betétcsapatként, hanem gyári alakulatként lesz majd jelen a világbajnokságon, és talán emiatt is igazolták vissza némi Red Bull-támogatással azt a Pol Espargarót, aki a motorral elég jól összebarátkozott, hiszen a fejlesztésekben mindvégig részt vett. Be kell látni, az olyan kis gyáraknak, mint a KTM és az Aprilia nincs más lehetőségük, mint gyári motorokat indítani gyári támogatással - még akkor is, ha betétcsapatként tekintenek azokra -, hogy a fejlesztések szezon közben a visszajelzések alapján zavartalanul működhessenek. Hiszen egy tavalyi modellel a gyáriak előrelépése is korlátozott lenne, emiatt kénytelenek valamilyen módon a Ducati-modellt követni: a bolognaiak nyolc gyári motort indítanak, sokszor eltérő specifikációval.

Apropó, Aprilia. Ha lenne futam, amit a noaeli alakulat nullázna, minden bizonnyal a Red Bull Ring lenne. A továbbra is összetett második Aleix Espargaró szinte csak pozíciót mentett, és hatodikként ért célba, Maverick Viñales pedig a tizenharmadik lett. Így megszakadt a gyár sorozatos dobogós csodaszereplése, és a vészharangokat ugyan kifelé még nem kongatták, de jól tudják, ha a véghajrában is ott maradnának az elejében, szükség lenne némi fejlődésre. Ezen a ponton viszont azért lehetnek gondban, mert a szezon első felében bemutatott teljesítményük alapján elveszítették a kiváltságaikat. Az aerodinamikán és a blokkon módosítani már nem lehet, és a korlátlan tesztelési lehetőség is elillant. Espargaró a rajt előtt ugyan küzdött az alakváltóval, amikor az nem aktiválta magát és anélkül kellett startolnia, de mint elmondta, a hiba nélkül sem lett volna biztos a dobogóban, egyszerűen mert egész hétvégén hiányzott a ritmus és az a bizonyos plusz. A bokájára vonatkozó kérdéseket elhessegette, és közölte, teljesen egészséges. Csapattársa, Viñales ennél némileg bizakodóbb volt, és elmondta, véleménye szerint a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor nem bíztak eléggé a Michelin lágy első keverékében, amely a rajt után sokat segíthetett volna.

A Suzukiról szóló fáma végtelen és keserű. Míg Alex Rins a becsületes nyolcadik helyen ért célba, addig csapattársa, Joan Mir már az első körben bukott, és a legutolsó hírek szerint bokáját törte.

És hát a Honda, a gyártó, akinek Marc Márquez pont annyira hiányzik, mint hiányozna a Yamahának Quartararo egy hasonló helyzetben. Nincs kiút, és sajnos még a bajnok jelenléte sem segített, ami persze egyértelmű, hiszen amíg nem ő húzhatja a gázt, csodák aligha történhetnek. A legjobb helyezést Alex Márquez érte el egy tizennegyedik hellyel, míg Pol Espargaró pontot sem szerzett, és gyanítom, alig várja, hogy az év véget érjen. Ugyan írhatnám, hogy a jelenségre szavak sincsenek, de talán mindenki tisztában volt azzal, hogy keserű lesz a vége, ha egyetlen versenyző köré építik a motorjukat. Ezzel szemben még mindig nehezen indokolható, hogy a többiek számára lehetetlen küldetés adaptálódni a motorhoz, de utólag talán jobban elfogadjuk azt is, miért tekintették sokan Cal Crutchlow-t a sorozat egyik legnagyobb tehetségének. Azt hiszem, felesleges megmagyarázni. Bár arról egy külön fejezetben lenne érdemes vitatkozni, sokan miért pont őt okolják a Yamaha ilyen mértékű elváltozásáért, miszerint szerint Quartararo és a motor pont akkor szakadt el leginkább a gyár többi versenyzőjétől, amikor a brit hivatalosan is a kékek tesztpilótájának szerződött.

Végül pedig térjünk át néhány gondolat erejéig a hétvégén bejelentett sprintversenyekre, amiről teljes mértékben megoszlanak a vélemények. Ezen pedig csodálkozni nem lehet. Történt ugyanis, hogy az FIM, a Dorna valamit az IRTA rendkívüli értekezletet hívott össze, amelyen bejelentették, hogy 2023-tól minden szombaton sprintversenyeket rendeznek a királykategóriában. Erről már itt is írtunk. Az ötlet minden bizonnyal a Superbike-világbajnokságon jelenleg is futó rendszerből táplálódott, és mivel mindkét sorozat jogtulajdonosa a Dorna, nem volt megerőltető megalkotni. Mára viszont úgy tűnik, ezt a versenyzőkkel hivatalosan nem kommunikálta senki, a véleményüket nem kérték ki, állást nem foglalhattak, hanem versenyagárként megkapták a feladatot, és mindössze arról dönthetnek, maradnak vagy kiszállnak.

A Dorna nem érezte fontosnak a megelőző kommunikációt, véleménye szerint a csapatoknak kellett volna megtenni, de belsős információk alapján erről őket sem értesítette előzetesen senki, még úgy sem, hogy az IRTA vezetője az az Hervé Pocharal, aki egyben a Tech3 csapatfőnöke. A jogtulajdonos jelenleg azzal védekezik, hogy a pályán eltöltött idő nem növekedhet, ezért a technikai szabályozásokhoz nem nyúlnak. A felhasználható blokkok és abroncsok száma azonos marad, csak az edzések struktúráját változtatják. A versenyzők mégis úgy vélik, teljesen hülyére vették és megfosztották őket a beleszólás lehetőségétől, és vannak, aki egyszerűen kizsigerelésnek tartják az egészet, hiszen versenyezni teljesen más, mint edzeni.

Jack Miller ezzel szemben örül a sprintfutamoknak, mert úgy véli, fokozhatja az izgalmakat a bajnokságban. A sprintverseny leginkább azoknak jöhet jól, akik többnyire gumiproblémákkal küzdenek, és alapesetben spórolniuk kellene egy helyes abroncsmenedzsmenthez. Mások pont úgy vélik, azért lehet különösen veszélyes, mert a gyengébb versenyzők ezáltal majd sokkal nagyobb kockázatot vállalnak, ami még több bukáshoz és fokozott sérülésveszélyhez vezethet. A döntés indoklása ugyan szofisztikált, de minden bizonnyal arról van szó, hogy a világjárványt és a Valentino Rossi-éra utáni bevételkiesést ilyen módon próbálják enyhíteni, és az egyre dráguló jegyárakért többet adnának a publikumnak, akik a remények szerint nagyobb számmal látogatnának ki a versenypályákra, és többen fizetnének elő az online közvetítésre. Így a szombati, fokozott figyelemnek köszönhetően pedig tovább emelhetnék a reklámhelyek értékesítési költségeit.

MotoGP Ausztria 2022
Végeredmény
1.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
2.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
4.	Luca Marini	ITA	Mooney VR46 Racing Team
5.	Johann Zarco	FRA	Pramac Racing
6.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing
7.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing
8.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar