Hogyan nézzünk ki jól motoron?

Motoron jól kinézni részben adottság kérdése. Nem body shamingből mondom, de dagadtként rohadt nehéz. A ronda arc viszont nem akadály, a sötétített vagy irídiumos plexi erősen ajánlott - rejti a rémült arckifejezést, amit a szaknyelv race face-nek hív. Motoron egyébként az arányosan karcsú, az átlagnál kicsit alacsonyabb emberek néznek ki jól, mert kevesebbet takarnak ki a gépből.

A megfelelő alkatra rá lehet gyúrni, a megfelelő méretű ruha kiválasztásához viszont sokkal kevesebb akaraterő is elég. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mennyien nyúlnak mellé. Ha vitorlaként lobog rajtad a dzseki, vagy az olasz bőrkombi kihangsúlyozza a magyaros sörhasat, már félig agyonütötted a produkciót. Nehéz jó iránymutatást adni, a stílusnál és a színnél fontosabb, hogy passzentos legyen a gúnya. Ezek az alapok, ha viszont szarból kell várat emelni, nélkülözhetetlen a mesterfogások alapos ismerete.

A tökéletes összképhez nem elég összegyűjteni a jó részleteket, el kell hagyni a bénákat. A legfontosabb: nincs láblógatás. Álló helyzetben is fenn van az egyik a lábtartón, elindulva pedig mind a kettőnek ott a helye - ha láttál már a megforduláskor a motor mellett két lábbal kalimpáló alakot, remélem nem kell magyaráznom a miérteket. 

A jó tartás a kulcs, a nyeregbe odabuggyantva nyomorúságos képet fest a motoros, a zsák krumpli-hatást kell mindenáron elkerülni. Kezdjük a fejjel: a motorozás alapja, hogy oda nézel, ahová menni akarsz. Ha jól is akarsz kinézni, akkor extrán fordítsd be a fejed a kanyarba, jelezve, hogy tudatosan, sőt, már-már tudományos igényességgel választottad meg az ívet. Bátran játssz rá, közelítsd a bukód az ívbelső tükörhöz/kormányvéghez, vállal dőlj bele, ettől már kapásból olyan leszel a külső szemlélő számára, mintha ezerrel támadnád a kanyart. És véletlenül se görnyedj, a felesleges lapítás nagyon béna, inkább húzd ki magad.

Ha a kanyarban kitennéd a térded, ülj ki a nyereg szélére, nagyjából úgy, hogy az éle a seggvájatnál legyen. De csak eddig, ne tovább, túltolva parodisztikus. Ilyenkor nem érdemes a motor oldalára tapadni, törzzsel keményen befelé dőlve még jobban ki lehet hangsúlyozni a mozdulatot. A nagy tornázás közben oda kell figyelni a részletekre is, egy postás-stílusban lógatott könyök agyonveri az egész produkciót. Úgy akarsz erőt és határozottságot sugározni, hogy közben a saját könyöködet nem bírod el? (Mellékszál, de a postások által bevitt kufircok számát amúgy is túlbecsülik, nálunk például be sem csöngetnek sehova, csak bevágják az ajánlott szelvényt a ládába, úgy pedig nehéz behúzni egy kósza numerát.)

Ha Muhammad Ali hajlandó volt odafigyelni a lábtechnikára, te sem adhatod alább. A comb érjen a tankhoz - ha nincs heresérved, ne ülj széttárt lábakkal. A lábtartóra spiccelj ki, ne a talpad közepén támaszkodj, hogy csak a csizma sarka akadjon meg. Ha mindezt betartod, ott vagy a kanyarban, szépen belenézve a kimeneti pontba, fél seggel az ülésben, lábtartón spiccelve, kinyitott térddel, így ha lassú is vagy, legalább jól nézel ki. Ekkor már csak a lazaság van hátra, befeszülve amúgy sem lehet jól motorozni, kinézni még annyira sem.

És persze lehet csalni is, mert ha történesen jól motorozol, a rendszámleérintős egykerekezés és a 62 fokos dőlésű kanyartechnika mellett nincs mit okoskodni, néznek ki olyan jól, hogy akár dagadtan, három számmal nagyobb dzsekiben, lógatott könyökkel is elismerően csettint a műértő közönség.