A hirdetést Vályi Pista küldte be a listára, és nem igazán térek napirendre fölötte. Míg mások szövegben alkotnak nagyot, ez képi világával viszi be állcsúcsra a vizuális jobbhorgot. Küldöm mindenkinek, aki szereti a szépet.
A háttérben húzódó dunántúli lankák, a szénaboglya, a hanyagul ott hagyott talicska (bizonyos tájnyelven furi, használjuk minél többször ezt a kifejezést), aztán HOPPÁ, középen ott a lényeg. Annyi a csodás részlet, hogy a motor szinte fel sem tűnik!
A fekete lovag, íjjal, tegezzel, lándzsával! Bőrruhában, vívókesztyűben, pléhsisakban! A motor mellé beszúrt kétkezes kardot csak hosszas nézelődéssel szúrtam ki, ahogyan azt is, hogy a Yamaha a földtúráson támaszkodik, különben eldőlne.
Az SR400 egyébként meglepően hasonlít a gyári állapotára, a Lorenzo Lamas stílusú táskákat ledobálva pofás motort kapnánk, ami idén már veteránnak számítana. Ez egyébként nagyon felkapott típus mostanában, a motorépítők nagy kedvence – egyre kevesebb van gyári állapotban, és azokért már most is pofátlanul sokat kérnek. Meg amúgy is, ki nem üzletelne szívesen a Fekete Lovaggal?
