A 21. század technikája összetalákozik az 1920-as évek versenymotorjainak stílusával. A meglepő motorkerékpár láttán az amerikai motorversenyzés egy igencsak drámai időszaka juthat eszünkbe: a Goldammer BTR az 1910-20-as évek deszkapályás versenymotorjainak mai értelmezése.
Érezhető volt a feszültség a kiállítási sátorban, amikor Morris Murray - A Global Motorsports és a Custom Chrome elnökhelyettese - a helyezetteket kezdte sorolni. Ugyanis a Motorkerékpárépítés Világbajnoka (címet első alkalommal adták át a kaliforniai Morgan Hillben 2004. október 10-én. Miután díjazták a harmadik helyezett belga veteránépítő specialistát, Fred "Krugger" Bertrand-t majd kimondták második helyezett dél-dakotai Jesse Jurrens nevét, már kétségtelen volt, hogy az első díjal járó gyémántgyűrű, valamint a 25 000 dolláros csekk csakis a kanadai Roger Goldammeré lehet. A dobogós versenyzők bajtársiasságát jól példázta, hogy Jesse első reakciója az volt, hogy gratulált Rogernek, akin egy "Krugger" póló volt, ugyanis ő előzőleg arra fogadott, hogy Fred fog nyerni. Fred Krugger pedig egy "Jesse Rooke" pólót viselt, miközben felmászott a színpadra.
A deszkapályás versenyek
A motorkerékpár, amely ezt a hatalmas elismerést hozta építőjének, egy legendás korszakot elevenít fel. Az ovális deszkapályán (board truck) körbe-körbe száguldozó gépszörnyek időnként hajmeresztő csatákat vívtak egymással a XX. Század elejétől az 1920-as évek közepéig. Sebességük időnként a 100 mérföld/órát is elérte, miközben a blokk csak úgy szippantotta magába a benzint, a gumikon alig volt minta, és a motorokon semilyen biztonsági berendezés, ami a mai versenyeket ennél sokkal nagyobb sebességnél is balesetmentesé teszi. Sőt, még fék sem volt rajtuk.
Roger Goldammert a motorkerékpár-építők az egy anyagból mart első villáiról és az általa készített "G Force" fantázianevű kiflikről ismerik, amelyeket elsőként a "Simply The Best" motorkerékpáron mutattak be a lübecki House of Thunder cég alkotásaként. Ez a motor nyerte meg 2002-ben az összes szépségversenyt, és a mostani világbajnokságon az 5. helyezést érte el.
A Boardtrucker 2004. nyarán készült el, és első megmérettetésén, a szeptemberi Las Vegas Show-n is nagy sikert aratott. Roger kreativitásának köszönhetően a veterán stílus és a mai kor technológiája ötvöződik, miközben praktikus utcai motorkerékpárt készített, amely éppen olyan jól motorozható, mint amilyen szép.
Az első pillantásra merev vázasnak gondolt gép valójában nem az. Ha közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a váz hátsó része valójában egy lengőkar. Tengelyét alul, a hatfokozatú Midwest/Ultima váltó alatt, a rugóstagot a tank alatt rejtették el. Az illúzió azonban tökéletes, hiszen a korabeli versenymotorok merevvázasak voltak, a rugózás azonban elősegíti, hogy a gumik stabilabban tapadjanak a versenypálya talajához, miközben a sofőrnek is nagyobb kényelmet biztosítanak.
A vázban helyezték el az olajtankot, a gerincnek azon a részén, ahol a benzintank felfüggesztése található. A formatervezett ülés szintén a váz egyik nyúlványa, hátsó részén LED-sorból kialakított féklámpa van. A kezelőszervek a többi részlethez hasonlóan diszkrétek. A vezetékeket a kormányba húzták, a főfékhengert pedig beleépítették a jobb oldali kormányszarvba.
A motor eleje a német W&W Cycles új VL stílusú springer replika első villája, amely kétségtelenül nagy űrt tölt ki a retro stílusú motorépítések esetében. A külső lengéscsillapítót a bal oldalon rejtették el. A kiflik ugyanebből a sorozatból származnak, de Krugger ezeket is módosította az utánfutás korrekciója miatt. Öt fokkal döntik az első villát, így a váz 7,62 cm-rel (3 hüvelyk) hosszabb, a nyak pedig 38 fokban döntött. Így lehetséges, hogy a jármű motorozható a 23X3,5 hüvelykes első kerékkel is. Az első fényszóró (igen, vannak rajta, nézd csak meg közelebbről!) erős fényű, de nagyon diszkrét LED-ekből áll: kettő a városi, egy pedig az országúti világítást biztosítja. Tervezőjük a kaliforniai Irvine-ban székelő IMS.
Ahogy a legendás boardtruckerek, a Goldammer is széria motorblokkot kapott, persze némi módosítgatással. Hogy a gyári Harley-Davidson blokk jobban hasonlítson egy Shovelheadre, Evo stílusú az alsó, és Twin Cam stílusú a felső része, amelyek egy Merch forgattyúsházra épültek. A retrosítás komplett polírozással folytatódott, és a hajtóművet egy Morris Magneto gyújtással szerelték fel. Így a gép tökéletesen indul a régi időket idéző berúgókarral, még akkumulátorra sincs szükség.
Később a blokkot 100 köbincsesre fúrták fel - ezzel a hengerűrtartalommal a maga idejében verhetetlen lett volna az alig 50 lóerős versenymotorok között, amelyek leggyakrabban direkt váltóval rendelkeztek, nem pedig kényelmes, hatsebességessel. A hengereket és hengerfejeket Mike Garrison marta ki alumíniumból, ebbe szintén CNC géppel mart 2 hüvelykes szívó és 1,625 hüvelykes kipufogó szelepek kerültek. A kipufogók hangtompítás nélküli, üres, igen rövid csövek. A dugattyúk Rosstól valók, a kompresszió viszony 9,6:1, a vezérlés V-Thunder . A primer hajtás életét Primo/Rivera zárt rendszerként kezdte, de áttervezés után keskeny külsőt kapott, a lehető legkeskenyebb szíjjal. A védőborítás alatt még így is maradt helye a feszszabályzónak.
Természetesen az fel sem merült, hogy a motoron a hagyományok tisztelete végett ne legyen fék. A filigrán, 23-as küllős kerekekre (az első 3,5", a hátsó 4,25") nagyon vékony, 2,5 hüvelykes peremtárcsákat szereltek, amelyek elég nagy fékező felületet biztosítanak. Ehhez az igen apró, kétdugattyús féknyergek illettek legjobban a Performance Machine jóvoltából. Az így kialakult fékerőre Roger a figyelemreméltó kifejezést használta.
A különleges méretű kerekekre való gumit az egyedi gumik guruja, Leo Smith szállította. Az Avon gumigyár volt munkatársa, aki részt vett az idén piacra dobott 360-as Avon sorozat tervezésében, manapság a Vee Rubber gumigyárnak dolgozik. Kikönyörögték nála, hogy gyártsanak még egy egzotikus méretű gumit. Az agyakat a denveri Leo's Custom Cycle tulajdonosa Leo De'Orio készítette.
Persze az összes apró, érdekes részletet hosszú lenne felsorolni, hiszen minél többet nézegetjük ezt a motort, annál több ötletet, turpisságot fedezünk fel. A minimalista dizájn mellett számtalan olyan technikai újítás található rajta, ami jócskán túlmutat azon, ami egy utcai motorkerékpártól elvárható. De éppen ezek azok a dolgok, ami alapján egy egyszerű showbike-ból Világbajnok lesz.