Miután végzett a napi nyolc órás melóval, fél évig azzal töltötte üres estéit, hogy a polírkorongot huzigálta a Suzuki valamelyik alkotóelemén.
Klasszikus streetfighter. Pont olyan, mint azok
a motorok, amiket a londoni motoros futárok építettek maguknak. Ha
egy könyvben be kéne mutatni a streetfighter stílust, akkor ez a
motor szerepelne ott, mint tipikus példa. Suzuki GSX-R alap, széles
kormány, egyszemélyes ülés, apró, ikerlámpás idom a kormányon. De
részleteiben annyira kidolgozott, hogy messze kiemelkedik az
átlagból.
Nehéz lenne leírni Balogh Jenő
streetfighterének építését, hiszen alig található rajta olyan
alkatrész, amihez ne nyúlt volna hozzá. A kiindulópont egy 1988-ban
készült Suzuki GSX-R 750.
Először is darabokra kellett szedni, hogy minden alkatrészéhez
jól hozzá lehessen férni. Utána Jenő szépen nekiesett a
polírozásnak. Mivel az alumínium krómozását elég nehéz otthon a
garázsban elvégezni, ezért nem maradt más hátra, csak a szép lassú
kézi polírozás. Legyen elég annyi: a tanksapka kifényesítése
körülbelül egy hétig tartott. Na most akkor rá kell nézni az
elkészült motorra, hogy a munka nagyságával tisztában legyünk. Jenő
szépen végzett a napi nyolc órás melójával, és fél évig azzal
töltötte üres estéit, hogy a polírkorongot huzigálta a Suzuki
valamelyik alkotóelemén.
Miután már szépen csillogott minden,
elkezdődhetett az összeszerelés. Természetesen a legfontosabb a
stílus tisztasága volt, ezért a motor eleje teljesen le lett
bontva.
A műszerfalnak csak nyomai maradtak meg, mert az Acerbis
fejidom mögé csak egy digitális sebességmérő fért be, és a
visszajelző lámpák. Az eredeti kormánycsutkák helyére egy Tomaselli
krosszkormány került szépen kidolgozott tükörrel. A kuplung és a
fék karját ugyanúgy kifúrta, mint a tükör szárát, hogy egységes
benyomást keltsen.
A farokidom akár Ducatiról is származhatna, de mégsem az.
Egy Boci nevű haver vállalta be az elkészítését, és az eredmény
megtévesztésig hasonló lett egy gyári üléshez.
Némi lemezmunka volt még hátra, mert az eredeti
ormótlan kipufogó helyett egy elegánsabb dobot kellett készíteni,
és a műanyag láncvédő is nagyon rosszul mutatott a csillogóra
polírozott motoron. A minden cifrázástól mentes Suzukihoz remekül
eltalált szín az egyszerű középkék árnyalat. Ugyanilyen kék a
kiegészítő hangjelzésként felszerelt biciklicsengő, amire
elfogadható magyarázatot nem kaptam.
Jenő streetfightere egyszerű és stílustiszta
lett, mint egy versenymotor, de olyan szépen kidolgozott, mint egy
show bike.