De a csengő miért?

2002.07.05. 08:46

Miután végzett a napi nyolc órás melóval, fél évig azzal töltötte üres estéit, hogy a polírkorongot huzigálta a Suzuki valamelyik alkotóelemén.

 
   
   

Klasszikus streetfighter. Pont olyan, mint azok a motorok, amiket a londoni motoros futárok építettek maguknak. Ha egy könyvben be kéne mutatni a streetfighter stílust, akkor ez a motor szerepelne ott, mint tipikus példa. Suzuki GSX-R alap, széles kormány, egyszemélyes ülés, apró, ikerlámpás idom a kormányon. De részleteiben annyira kidolgozott, hogy messze kiemelkedik az átlagból.

 
   
 

Nehéz lenne leírni Balogh Jenő streetfighterének építését, hiszen alig található rajta olyan alkatrész, amihez ne nyúlt volna hozzá. A kiindulópont egy 1988-ban készült Suzuki GSX-R 750. Először is darabokra kellett szedni, hogy minden alkatrészéhez jól hozzá lehessen férni. Utána Jenő szépen nekiesett a polírozásnak. Mivel az alumínium krómozását elég nehéz otthon a garázsban elvégezni, ezért nem maradt más hátra, csak a szép lassú kézi polírozás. Legyen elég annyi: a tanksapka kifényesítése körülbelül egy hétig tartott. Na most akkor rá kell nézni az elkészült motorra, hogy a munka nagyságával tisztában legyünk. Jenő szépen végzett a napi nyolc órás melójával, és fél évig azzal töltötte üres estéit, hogy a polírkorongot huzigálta a Suzuki valamelyik alkotóelemén.

 
   
   

Miután már szépen csillogott minden, elkezdődhetett az összeszerelés. Természetesen a legfontosabb a stílus tisztasága volt, ezért a motor eleje teljesen le lett bontva. A műszerfalnak csak nyomai maradtak meg, mert az Acerbis fejidom mögé csak egy digitális sebességmérő fért be, és a visszajelző lámpák. Az eredeti kormánycsutkák helyére egy Tomaselli krosszkormány került szépen kidolgozott tükörrel. A kuplung és a fék karját ugyanúgy kifúrta, mint a tükör szárát, hogy egységes benyomást keltsen.

 
   
 

A farokidom akár Ducatiról is származhatna, de mégsem az. Egy Boci nevű haver vállalta be az elkészítését, és az eredmény megtévesztésig hasonló lett egy gyári üléshez.

 
   
   

Némi lemezmunka volt még hátra, mert az eredeti ormótlan kipufogó helyett egy elegánsabb dobot kellett készíteni, és a műanyag láncvédő is nagyon rosszul mutatott a csillogóra polírozott motoron. A minden cifrázástól mentes Suzukihoz remekül eltalált szín az egyszerű középkék árnyalat. Ugyanilyen kék a kiegészítő hangjelzésként felszerelt biciklicsengő, amire elfogadható magyarázatot nem kaptam.

 
   
 

Jenő streetfightere egyszerű és stílustiszta lett, mint egy versenymotor, de olyan szépen kidolgozott, mint egy show bike.