Vitatkozzon a tököm a strandszezonról

Karbantartás: felkészülés az őszi-téli használatra

Amikor az ősz a színes fákból, jól fotózható lapos fényekből és vékony átmeneti dzsekiben flangáló vidám része a szürke, nyálkás, beüzemelt kazános változatba csap át, a többség elrakja téli pihenőre a motorját. Egy szűk réteg viszont igyekszik minél jobban kitolni a szezont – nekik viszont a globális felmelegedés egyelőre kevés, egyéb trükköket is be kell vetniük. Ez most nekik szól.

Ha valaki most ébredt egy tíz éves kómából, bizonyos jelekből azért ki tudja találni: ősz van

Saját tapasztalataim szerint az utcai motorozás/robogózás szezonja nagyjából az első hó leeséséig, illetve a tartós mínuszokig húzható ki normális lelki alkat mellett. Most az Elefantentreffen vadbarmait ne keverjük ide, akar a tököm Schirilla Györggyel vitatkozni a strandszezonról. Ahhoz viszont, hogy a késő őszi, téli motorozás ne balesetveszélyes szenvedés legyen, érdemes tisztességesen felkészülni.

Mint minden egyéb karbantartást, ez is egy elég egyszerű logika mentén épül fel. Ősszel ugye mi történik? Korán sötétedik, illetve minden hideg és csúszós lesz. Elsőnek tehát érdemes beállítani a fényszórót. Ezt szakszervizekben műszerrel végzik, de házilag sem nagy varázslat: sötétben addig állítgassuk a fényszóró magasságát, amíg nem lesz jó fényképe, vagyis a lehető legjobban az utat világítsa meg, és a ne szembe jövő retináját. Nem hülyeség egy emelt fényerejű izzót betenni, tényleg sokat számít. Érdemes még egy pillantást vetni a bukósisakunk plexijére: ha karcos, bemattult, akkor sokkal kevesebbet látni kifelé, pláne sötétben, ködben, amikor a szembejövők fénye megtörik rajta. Ráadásul egy új plexin még friss a páramentes bevonat, sokkal nehezebb belehelni. A párásodás ellen viszont csak egy módszer vált be eddig tökéletesen, a pinlock. Ha már látunk, akkor érdemes még egy szót ejteni a látszódásról is: ilyenkor erősen felértékelődnek a láthatósági színű, fényvisszaverős ruhadarabok.

A rossz látási viszonyok után érdemes foglalkozni a pocsék tapadással is. Ha nedves az út, duplán észnél kell lenni, a csatornafedelek, felfestések és a lehullott falevelek egyaránt kellemetlen perceket (rosszabb esetben heteket, hónapokat) tudnak okozni. Mindenki sejti már? Igen, a pocsék gumival eléggé nő a kockázat, emiatt tanácsos jó gumikkal nekivágni a télnek, de aki igazán komolyan veszi a biztonságot, azoknak már elég sok gyártó kínál négyévszakos, és kimondottan téli abroncsokat – főleg robogókra, de találni a kisebb nakedekhez és endurókhoz is.

Hőérték és viszkozitás

Sok esetben a szervizkönyvek külön ajánlanak olajat és gyertyát hideg, normál és meleg körülményekhez – ez megint vallás kérdése, lehet róla vitatkozni, de valószínűleg a tervezők tudhatnak ezt-azt a motorról, így ezeknek az ajánlásoknak is van alapja. Ennek ellenére érdemes tudni, hogy a legtöbb motor 10W40 vagy 20W50 olajjal megy – átlag felhasználónak ez a két olaj minden körülmények megfelel, egy pár hónappal elhúzott szezonnál felesleges kiadás csak ezért olajat és gyertyát cserélni. A középérték a mi körülményeink között januártól augusztusig megfelel, tudtam meg Zsolnai Gábortól, Postaautó Egressy út motorszervizének vezetőjétől.

Én ilyenkor lejjebb szoktam venni a guminyomást – hogy pontosan mennyivel, az nagyban függ a konkrét motortól, de mondjuk két bar helyett simán lehet ilyenkor 1,6-1,7-tel járni. Persze, nőni fog a fogyasztás, de az pár deci sokkal olcsóbb, mint egy új index, egy kuplungkar és a bal oldal újrafényezése. Meg amúgy is: kisebb összeget tennék arra, ha nyáron végigmérném egy motoros rendezvényen az összes ott parkoló motort, bőven találnék ennél laposabb gumit.

A téli túlélés nagyágyúi a futárok

A motorok gumija egyébként elég gyorsan képes belemelegedni még hideg aszfalton is, a legjobb, ha fejben tartjuk, hogy csúszik az út, és ennek megfelelően vezetünk. Az összes baleseti statisztika szerint a balesetek kilencven-kilencvenöt százalékában az emberi tényező a hibás, és csak a maradék öt-tízben merül fel okként műszaki hiba, vagy egyéb körülmény. Éppen ezért jó dolog fullra felkészíteni a járművet, de a lényeg úgyis a vezetőn múlik. Emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire szenvedünk.

A saját komfortunkat javíthatjuk lábtakaróval, kormánymuffal, réteges ruházattal, hegymászóknak fejlesztett tollkabáttal, vagy mindenféle fűthető motyóval. Túlöltözésnél érdemes elkerülni a Michelinbaba-állapotot, amikor már a karunkat sem tudjuk behajlítani. Amikor már nagyon ízeltlábúra tömtük magunkat, akkor már nehézkes a mozgás, egy-egy sikamlós helyzetet is sokkal nehezebb így menteni. Tudni kell, hogy mikor kell feladni, egy idő után úgyis a hideg szél nyer, aztán csak a futárok és Csikós marad két kerékkel az utakon.

Egy kormánymuff bármilyen markolatfűtésnél többet ér

Még egy utolsó jó tanács: ha a különböző fűthető motyók mellett döntünk, akkor érdemes egy kicsit számolgatni, mielőtt vastagon felextrázzuk a járművet. A motorok és robogók töltési rendeszere ugyanis többnyire a gyári fogyasztók táplálásra van tervezve, igazából csak a nagy túramotoroknál számoltak azzal a tervezők, hogy jelentős mennyiségű extrát is meg kell hajtaniuk. Emiatt elég könnyű elfüstöltetni a generátort. Első körben érdemes kitúrni a motor kézikönyvéből vagy az internetről a generátor teljesítményét, összeadni az egy időben futtatható fogyasztók áramfelvételét, az egészre rászámolni 10-15% tartalékot, és ha még mindig maradt kapacitás a plusz fogyasztóknak, csak akkor belevágni.

Bár a mindenféle fűthető tárgyak sokszor kapásból úgy esnek ki a csomagolásból, hogy egyből direktbe köthetők az akkumulátorra, ezt mégsem javasolt: ha valamelyik véletlenül bekapcsolva marad, percek alatt leszívja az akksit. Érdemes ezeket a gyújtás mögé kötni, és minden esetben beiktatni egy biztosítékot – a jegyzőkönyv kedvéért legyen meg, az sem volt hülye, aki a biztosítékot elnevezte, biztosan látott már elektromos tüzet. Ha a fentiek közül valamelyik tétel nem világos, akkor érdemes felkeresni egy hozzáértő szervizt, kevésbé ciki, mint tönkretenni a motort.