Igazi chopper Pannónia

2004.12.15. 13:07

Bár Deli József már eleve azzal a szándékkal vette a Pannóniát, hogy choppert építsen belőle, az üzletet követő események után már nem is nagyon volt más választása.

Az első baj a próbaút alatt történt, mert letört a hátsó fék karja. No, hátsó fék nélkül még lehet motorozni, ezért az újdonsült pannóniás elindult hazafelé, miután a motor előző gazdája meggyőzően magyarázta, hogy igazán meglepő hibára ezentúl már ne számítson, hiszen több ezer kilométert ment ezzel a motorral gond nélkül. Az európai jogrend alapja az ártatlanság vélelme, ezért el kell hinnünk a szavait, de tény: az üzlet megkötése után az első kövér gáznál széttört a hátsó kerékagyban lévő menesztő, és mire hazaért, a blokkból ijesztő, kolompoló, csörömpölő hangok hallatszottak. A frissen szerzett Pannónia nem volt egyéb, mint egy éppen csak mozgóképes roncs.

A motorblokk teljes felújítása után klasszikus módszerű chopper-építés következett. Első lépés maga a chop, vagyis a vágás. A lapos villaszög kialakítása a váz megvágásával történt. A bölcsőváz csövei az összeillesztés előtt erősítést kaptak két tömör rúd beillesztésével, majd kívülről is ráhegesztettek oldalsó lemezmerevítéseket. A tank egy régi Jawáról származik, amit alulról megvágtak és szétnyitottak.

A motor eleje majdnem teljesen MZ, csak a Yamaha féktárcsa lóg ki a sorból. Bár első látásra azt hitték, hogy gond nélkül fel fog menni a japán tárcsa a kelet-német kerékagyra, némi molyolást kívánt a dolog. Túl nagy volt, ezért le kellett a kerületéből esztergálni egy kicsit, és a felillesztéséhez is egy közgyűrűre volt szükség. De mivel szebb, mint a német fék, megérte a kínlódást.

A motor hátsó része a széttört menesztő miatt már eleve halott ügy volt. Az MZ ETZ lengővillához hoz ki kellett hajlítani a vázat, mert nem fért volna be. Az ETZ agyra egy ismeretlen gyártmányú felnit fűztek, amin a 130-as gumi már tekintélyes, chopperhez illő megjelenést ad a Pannóniának. Jól illeszkedik hozzá a sárvédő, ami egy MZ Trophy és egy Barkas teherautó sárvédőjéből lett összekalapálva-összehegesztve.

Érdekesség, hogy megmaradt a Pannóniák jellegzetes láncfeszesség-állítása is, ahol nem a kerék, hanem a lengővilla tengelyének távolságát lehet beállítani egy excenter segítségével, így két helyen lehet beállítani a lánc feszességét. Van is lehetőség bőven a játékra, mert olyan nagy lett a két lánckerék között a távolság, hogy motoros boltban nem is lehet ilyen hosszú hajtóláncot kapni, hanem méretre kell venni.

A lámpa egy régi Simsonról való, a mögötte lévő kormány rozsdamentes acélból hajlított egyedi darab. A lábtartók polírozott alumíniumból készültek. Még mielőtt valaki félrehúzná a száját, hogy vajon milyen minőségű lehet egy alumínium lábtartó, hát elárulom, hogy ez nem akármilyen anyag. Kőkemény, pehelykönnyű, igen drága alumíniumötvözet.

Mégis az ülés az, ami a legjobban megtestesíti a kreatív motorépítő szellemet. Az alaplemez egy kivénhedt hólapátból készült. Józsi éppen végzett a lemez formára alakításával (mondanám, hogy a "lemez megformázásával", de ez a kifejezés az informatika korában már mást jelent), amikor jött a hír, hogy egy haver összetörte az autóját. Ártatlanul elment hozzá részvétet nyilvánítani, és kihasználva az alkalmat elhozott egy kis szivacsot a roncs első üléséből. Végül Józsi édesanyja vonta be az egészet műbőrrel, és rávarrta a hátsó sárvédő festéséhez illeszkedő mintát.

Mivel a megbízható működés fontos volt a külső megjelenés mellett, a kipufogócsőhöz a Pannónia eredeti furulyáját használták fel, beillesztve azt egy rozsdamentes csőbe.

Egy évig épült a Pannónia P 10-ből készült chopper. Sikerült minden olyan meghatározó stíluselemet kialakítani rajta, ami fontos egy chopperhez. Az ülésmagasság mindössze 500 mm. A motor szabad magassága 100 mm, ami miatt gondosan meg kell tervezni minden kanyarodást. A lángokból és elmosódott arcokból álló minta nem csak a motort díszíti, hanem folytatódik Józsi sisakján és mellényén is.

Néhány éve még szinte minden Magyarországon készült custom motor hasonló körülmények között épült. Ma már egyre több a katalógusból beszerezhető kiegészítők száma, háttérbe szorul az egyéni kreativitás. Jó tudni, hogy még mindig vannak olyan motorosok, akik nem megveszik a motorjukhoz a szükséges dolgokat, hanem készítik.

A segítő stáb:

Festés: Juhász Szabi
Blokkfelújtás: Henci
Hegesztés: Apuci
Bőrözés: Édesanya (ez nem becenév)
Elektromos dolgok: Deli József