Derült égből egy tricikli

A balatoni nyaralás, illetve az ott látott német trikerek voltak olyan hatással rá, hogy hazament és nekilátott.
Októberben kezdődött a munka, és nem egészen tíz hónap múlva már az udvaron állt a gép. A négyszögletű zártszelvényből készült vázba 1200-es VW Bogár motor került, eredeti hátsó felfüggesztéssel. Elöl - minden változtatás nélkül - egy Suzuki RM 250 villára támaszkodik, ezzel magyarázható a filigrán fékolaj tartály. Egyedül a hosszú kormány más, ezt már Ferenc fabrikálta.

Ugyancsak az ő műve az összes pedál, rudazat, konzol, meg egyáltalán minden, ami fémből van. Vagyis az egész. De azért rengetegen segítettek. A rácsokat nem tudta volna egyedül elkészíteni. Az összes rács, ami a gépen van, egy lemezből lett kivágva lézeres technikával. Nem volt kis munka. A barátai csak akarták odaadni, ha rárakja az Angyal-emblémát is, (mert az Simon Templar jele, és ugye Simon is Simon).

A hátsó felniket és az abroncsokat egy gumistól kapta ajándékba, mert tetszett neki a készülő gép, gondolta, hogy ezek jól mennek hozzá. Adomány a hátsó sárvédő helyzetjelzői is, eredetileg valami villanymotoros fagyiskocsihoz tartoztak.

Már csak arra lettem volna kíváncsi, ki segített a műanyag karosszéria kialakításában, és ekkor ért a meglepetés: amit én üvegszálas anyagnak hittem, az acéllemez. Ezen a trike-on minden acélból van!

Általában a háromkerekűkön a vezető előtti tank csak dekoráció, de itt valóban ebből jön a benzin. IZS-ről származik, 17 literes, vagyis elég kicsi. Később valahol lesz még egy rejtett tartály. Mint minden egyedi motor, ez sincs készen soha. Nem végleges még a hangszórók helye, valószínűleg süllyesztve lesznek beépítve.

A fémkarosszéria ellenére Simon Ferenc trike-ja nem nehezebb a többinél, ez a könnyű, de nagyon merev központi váznak köszönhető. A váltóban megmaradtak az eredeti Volkswagen áttételek, ezért nyugodtan lehet másodikban indulni, de sajnos ez azzal jár, hogy a végsebessége ugyanannyi, mint a Bogárnak.

Rövid hátsó részével és az ülés-tank-villa egységének határozottan motorkerékpár-szerű kialakításával egyedül áll a hazai trike-ok között. Kényelmet sugall az ülések dőlésszöge, ami összhangban van az első villával, és hozzá igazodnak a kipufogócsövek is. Az egész jármű formája kicsit eltér a megszokottól, és ez köszönhető annak a szerencsés körülménynek, hogy Simon Ferencet nem befolyásolták az eddig elkészült háromkerekűek, ezért vele egy kis "friss levegő" érkezett a hazai trike-építők közé.