A trike-os évek hosszú során, számtalan átépítés után, az embernek rengeteg alkatrésze marad. Eldobni - Isten örizz! Eladni - nem éri meg! Meg különben is, hátha jó lesz még valamire.
Hogy mire? Például egy roncstemetőre ítélt
Trike megmentésére. Az eredeti jármű műszaki hiba miatt kigyulladt
és csúnyán megégett. Mindez múlt nyáron történt, azóta egy se
oldala, se rendes teteje fészerben álldogált. Ott ázott-fázott
egész télen, csorgott rá az eső és már a rozsda kezdte rágni.
Gazdája úgy döntött, hogy nincs kedve vele tovább foglalkozni,
ezért az Interneten kínálgatta megvételre. Éppen
az utolsó pillanatban érkezett a segítség Dodi személyében.
Egy keddi napon hoztuk el a tőlünk 300 km-re
eső faluból. Nagy nehezen behúztuk a ház mögé, és egy pár nap múlva
egy pavilont is kapott a kormánya fölé, mert ugye májusi eső
aranyat ér, de nem a trike-nak.
És neki esett Dodi, bontotta, pucolta,
homokfúvatta, csiszolta...
Pár nap múlva már lealapozva, egy nappal később
csillogó feketére fújva már egészen más képet mutatott az alváz.
A váltó, a tank, a fék és az elektromos
alkatrészek következtek. Emlékeztek még a motorra? A leégett
karburátorra és társaira? Dodi gyógyító kezei alatt ez lett belőle.
Első villa, kerekek és sárvédők...
Végén a karoszéria.
A 22.napon frissen polírozva, bőrtáskákkal
felszerelve indult hosszú útjára Anglia felé, ahol új gazdája már
türelmetlenül várja.
Ui.: Egy pár embernek biztos feltűnt, hogy ezt
a trike-ot valahonnan ismeri. Stimmel! Ez a mi régi karosszériánk.
Ebből következik - Mezőfalvára egy "új" trike-kal érkezünk. Egy
héttel ezelőtt így nézett ki.
Folyt.köv:
kriss