Fekete özvegy, de elvenném - Kawasaki Versys 650 2013 teszt

2013.11.01. 06:45

Első ránézésre elég ijesztőnek találtam. Ezzel kéne motoroznom? És igazából másodikra még rosszabb volt, ahogy közelebbről is megnéztem. Aztán jött a meglepetés.

Versys? Az a furcsaság a gombaformájú lámpával – összesen ennyi jutott eszembe a névről. Évekkel ezelőtt leszakadt állal bámultuk a képeit, nem hittük, hogy a Kawasaki komolyan gondolja. Azóta szinte meg is feledkeztem róla, csak amikor kiderült, hogy én próbálhatom ki az új változatot, akkor rémlett fel bennem a korábbi szörnyülködés emléke. De ez már a felújított modell – abban reménykedtem, hogy a japánok időközben észbe kaptak.

Amikor egy picit utánakotortam, kiderült, hogy nem egészen ez a helyzet. Láthatóan igyekeztek valahogy enyhíteni a forma furcsaságán, de a függőlegesen dupla fényszóró és a furán bordázott fejidom talán még furcsábbá tette az összképet. A váz alsó részére látszólag különösebb rendezőelv nélkül felszerelt műanyag idomok is csak növelik a káoszt – ez ismét egy olyan motor, amitől a lehetséges vevők egy része biztosan kifordul a szalonból. Persze lesz, akinek tetszik az alien-stílus, de nagy összegben fogadnék rá, hogy sokkal népszerűbb lenne a Versys, ha néha rácsapna valaki a formatervezők kezére.

Talán ezért is döntött úgy a hazai képviselet, hogy tesztelésre egy fekete példányt rendszeresít - így könnyebb elvonatkoztatni az esztétikai kérdésektől, és észrevenni a lényeget. Így viszont első pillantásra egy jó nagy, fekete pók jutott eszembe róla, különosen a hátsó vázcsövek és a doboztartó keret alkotta pókhálót, és a szintén fekete tükör-csápokat látva.

Közelebb óvakodva már a részletek kerülnek előtérbe, de a Versys ezen a téren is legfeljebb közepes benyomást kelt. Sokhelyütt ránézésre olcsó, bár strapabíró hatást keltő anyagokból készült, a féldigitális műszerfal pedig csak a leglényegesebb információkat mutatja.

A legnehezebben megemészthető részlet persze a doboztartó keret. Konkrétan rosszul kivitelezett utólagos kendácsnak tűnt eldolgozatlan hegesztési varrataival - és az a gyanúm, az is lehet. Legalábbis a képek alapján úgy tűnik, a Kawa egyszerűen megrendeli helyettünk valamelyik nagy dobozgyártó Versysre szánt készletét, persze saját matricázással - ennél azért többre számítottam volna.

Az első igazán jó élményre egész addig kell várni, míg felül az ember a kisebbik Versys nyergébe. A magasnak látszó motor elsőre természetesen kényelmesnek bizonyult: az üléshelyzet egyenes, egy pillanatra sem volt derékfájdító, a széles kormánnyal pedig meglepően könnyen irányítható az üresen 206 kilogrammos gép.

Az is hamar kiderült, hogy a Kawa menet közben is nagyon kellemes partner. Bár nincsen műszerfalról állítható csillapítás, vagy hasonló trükkök, de nem is igazán éreztem szükségét. A futómű ügyes kompromisszum: nem olyan puha, hogy bizonytalanná tegye a futást kanyarban, de jól kirugózza a kátyúkat és a legdurvább úthibákon sem hajlamos elpattogni.

A motorkerékpár magas felépítése azonban félreértés forrása lehet: bár arányaiban olyan, a Versys nem terepmotornak készült. A futóművet elsősorban aszfaltra hangolták, ezt jelzik a 17-es kerekek és a széles utcai gumik - ilyen szempontból tévedés lenne egy lapon említeni akár a BMW F700 GS-sel vagy az egykori Honda Transalppal, amelyek szintén nem kőkemény terepmotornak készültek.

A legnagyobb meglepetést azonban a motor okozta. Úgy hozta a sors, hogy mostanság több sorkettest is kipróbáltam, Hondát, BMW-t, Suzukit, és az a benyomás alakult ki bennem, hogy képtelenség jó blokkot tervezni ilyen elrendezéssel. Mindet könnyű volt lefullasztani, és alacsony fordulaton kellemetlenül rángattak.

Itt azonban megdőlt az épp csak megszületett elmélet: a Versys motorján ugyan érezni, hogy kisebb fordulatszámnál darabosabb, mint egy sornégyes, de alul is nyomatékos, nagyon finoman, lágyan reagál a gázmarkolat mozdulataira és egyáltalán nem hajlamos hirtelen megállni, jelzi, ha a lefulladás határára ért. Valószínűleg csak arról van szó, hogy bőségesebbre méretezték a lendtömegeket - nem is pörög fel olyan agresszíven, mint a 800-as BMW - de ez a hétköznapi vezethetőség szempontjából inkább tűnt előnynek mint hátránynak.

Ráadásul ez volt a legszebb hangú sorkettes, amit eddig próbáltam: lélektelen kerregés helyett gyormortájéktól érezhető dübörgés tör fel belőle, ha odahúzunk neki, pedig a gyári dobok rendesen csillapítanak, így még csak túlzottan hangosnak sem éreztem. A hasmagasságot ugyan tovább csökkenti a váz alá költöztetett kipufogódob, de megvan az az előnye, hogy még véletlenül sem éget meg senkit, ha szűk helyen vagyunk kénytelenek letenni a motort.

A váltó talán egy kicsit nyersebben jár, mint az ember szeretné, de nagyon megbízhatóan teszi a dolgát: mindig elsőre vette az egyest álló helyzetben visszakapcsolgatva is, és nemigen talált ál-üreset két fokozat között. A kuplung kis erőszükséglettel működtethető, nem fárasztó, az ABS-szel kiegészített, háromtárcsás fékrendszer pedig bőségesen elegendőnek tűnt a motor tömegéhez, legalábbis egy személlyel.

A Versys nem egy versenygép, de 130 km/h-ig könnyedén gyorsul - a gyári adat 4,5 másodperc 100 km/h-ra, és ezt érzésre tudja is - és itt is inkább a szélvédelem hiánya akadályozza a további gyorsulást, mint a motor képességei, hisz a végsebesség megközelíti a 200 km/h-t. Az igazi erőssége azonban nem a robbanékonysága, hanem az, ahogy 90-100 km/h körüli tempóval kigurulhatunk vele a világból, folytonos váltási kényszer nélkül. A 64 lóerő ugyan nem tűnik soknak, de a Kawasaki simán hazudhatott volna 20 lóerővel többet, a nyomatékos karakter miatt azt is elhittem volna.

Ami az árát illeti, ha egy hajszállal is, de drágább mint a konkurensek. Az alapára 2,39 millió forint, az ABS-es változat pedig 2,59 millióba kerül, igaz, szezonvégi áron 300 ezer forintot engedett az árból a forgalmazó. A Honda NC 700X ugyanakkor 1,98 millió forintért már hazavihető, a Suzuki DL 650 ára 2,198 millió forint, egyedül a Yamaha XTZ 660-asa hasonlóan drága, azért 2,358 millió forintot kérnek el.

Az eltérés persze nem nagyságrendi, aki manapság ki tud köhögni kétmilliót egy új motorra, vagy hajlandó hitelt felvenni rá, az aligha vacakol majd egy-kétszázezer forinton, ha ezen múlik, hogy pont azt a motort vehesse meg, amelyik leginkább tetszik neki.

Abban biztos vagyok, hogy a Versyssel sem jár rosszul az, aki csak aszfaltra, túrázásra, ingázásra keres kényelmes motorkerékpárt, feltéve, hogy képes megbarátkozni a pókszabású formával, és el tudja fogadni, hogy ezért a pénzért sok részlet még inkább hat olcsónak mint igényesnek.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.