Teszt-szerűség: BMW CE 02 AM

Ha egy hagyományos értelemben vett tesztet szeretnél olvasni erről a motorról, akkor ajánlom a sokkal több tapasztalattal rendelkező Berci cikkét az A1-es verzióról. Én itt inkább arról fogok beszámolni, hogy első motorosként milyen élmény volt a BMW CE 02 AM, és milyen tapasztalatot szereztem a motorozásról egy hét tesztvezetés alatt.

„Hátha beszippant a két kerék”

Épp egy nyugodt tavaszi címlapozásomat végeztem, amikor Peti küldött egy Totalbike cikket: A 3-as BMW generátora hajtja a CE 02 elektromos városi motort. Ekkor láttam először a CE 02-t, és ekkor hagyta el először a számat az a mondat egy motorra, hogy baszki, ez tetszik, egyből szóltam Petinek félkomolyan, hogy ha ebből lesz tesztmotor, ki akarom próbálni. Pár hónap múlva szólt is, hogy akkor ez a nevemre van írva, „hátha beszippant a két kerék“.

A motor érkezése előtt pár nappal megkértem Elviszt, hadd próbáljam ki a Piaggio Sferáját, hogy legyen egy pici tapasztalatom arról, egyáltalán milyen két keréken közlekedni, ami nem bicikli vagy roller. Az első élményem pozitívan zárult, mentem vele annyit egy délután alatt, hogy ne tartsak a CE 02-től. Egy napsütéses, nyugodt szombat délelőtt mentem érte, hogy ne a legnagyobb forgalomban amatőrködjek vele Budától Pestig.

Meglepődtem, amikor először megpillantottam a teljesen fekete BMW-t,  nagyobb, mint gondoltam: három centiméter híján két méter, 1,14 méter magas és 88 centiméter széles, tömege 120 kiló – ez már nem az a kicsi robogó, amin pár napja ültem. Viszont a bizsergő érzés még mindig megvolt, amikor képeken láttam először, még így feketében, teljesen fapados verzióban is tetszik.

Rengeteg hely volt megtalálni a számomra ideális ülőpozíciót, a sík ülőlap két emberre van tervezve, igaz, az AM verzióval nem szabad utast szállítani. Az ülés párnázása nem a puhább fajták közé tartozik, de számomra nem volt kényelmetlen. Kulcs nélküli indítás ebbe a verzióba is jutott, 3,5 colos kijelzője pont benne van a látóteremben, vagyis minden adott, hogy magabiztosan meginduljak hazafele életem első tesztmotorjával.

Az első, autók között töltött pár száz méter azért bevallom, ijesztő volt, főleg azért is, mert ha bajom esik, akkor a motor is sérül. Először átkecmeregni két autó között, miközben megtanulom óvatosan használni a gázkart, stresszes. Ahogy az első olyan kanyarodás is, ahol jön mögöttem autó. De bárki, aki tart ettől: tényleg csak az első pár alkalommal ijesztők ezek a helyzetek. Utána olyan lesz, mintha csak bicikliznél – 50 km/h-val.

Szabadság, 45 kilométeren belül

A hazaút után nem tudtam megmaradni a seggemen, mindenhova is motorral akartam menni. A családom összes tagját meglátogattam, barátnőmet is a munkahelyén, még vásárolni is elmentem, pedig fizikailag nem fért sok dolog a dobozba. Mindegy, mi volt a cél, csak menjek. Szabadnak éreztem magam és ezt a lehető legtovább akartam átélni.

A forgalmi dugó fogalmát az akadálypálya kifejezés vette át. A reggeli és délutáni dugók szórakoztatóvá váltak, mindig ott lehettem a kocsisorok elején. Ennek a CE 02-nél még értelme is volt, hiszen bár ez a gyengébb, öt lóerős verzió, a végsebességet ugyanúgy három másodperc alatt éri el.

Ennek azért megvan az árnyoldala is: az autók jelentős többsége inkább hatvannal vagy annál többel megy ott is, ahol ötven a legnagyobb megengedett sebesség (pont emiatt a hetvenes szakaszokat kerültem is). Vagyis míg a lámpáknál nem voltam akadály, addig az utána következő 200-300 méteren már igen, és ugyanúgy visszakerültem a sor végére. Ez inkább nekem kényelmetlen, de pár kedves sofőr azért előszeretettel érzékeltette kisebbségi komplexusát azzal, hogy a lehető legközelebb menjen el mellettem, gyakorlatilag akarva, hogy lesodródjak, pedig mindig igyekeztem az út szélén közlekedni. De ez nem a motor hibája, hanem a szükséges korlátozásé és a szép szóval nem illethető közlekedési kultúránké.

Ezt leszámítva csak pozitív élményekben volt részem: a motorosok kedvesek, a robogóstól kezdve a chopperesekig mindenki bólint, lábat kitart, üdvözöl. Ebben a szociális élményben közrejátszott a CE 02 megjelenése is, ami nem egy fejet csavart el. A teszthét alatt hárman szólítottak le, hogy mi ez, mit tud. Kedvencem az öreg robogós bácsi volt, aki csodálattal állt mellém a pirosnál, hogy ő ilyet még nem látott, de imádja, bármi is ez, biztos nagyon gyors, nagyon állat. Nevetve bólintottam, majd mikor zöldre váltott a lámpa, bemutattam neki, hogy mennyire gyors, de aztán pár száz méter múlva nyugis hatvanas tempójával megelőzött.

Biztos vagyok benne, hogy az első tartósabb motoros élményen sokat segített, hogy a CE 02 egy jól összerakott, prémium termék. Az elöl dupla, hátul szimpla dugattyús, 239-220 milliméteres tárcsás fékrendszer ötvenről is könnyedén megállít, van ABS (elöl), a futómű kellően sportos és mégis kényelmes, amivel nem olyan nagy tortúra a magyar közutak állapota, de azért nem árt kikerülni a kátyúkat. Elektromos hátrameneti fokozat is van, ami hasznos kényelmi funkció.

Az ötvenes végsebesség hátráltat, de van egy előnye: az 1,96 kWh-s aksijából tényleg kihozható a WMTC (World Motorcycle Test Cycle) szerinti 45 kilométer úgy is, hogy csaknem mindig végsebességig hajtottam. De ha ez nem elég, akkor lehet hozzá venni még egy ilyen akkumulátort, amivel már duplázzuk a hatótávot. Ha pedig tölteni kell, akkor a motort otthon rádugjuk a 220-ra, de ha ez nem megoldható, akkor ki lehet venni az akkumulátort és bárhol feltölthetjük nagyjából 2 óra 40 perc alatt.

Vágyni egy olcsóbbra vagy gyorsabbra

Mindig az első élmény a legmaradandóbb, ez a CE 02 esetében is így van számomra. Kevés rosszat tudok róla mondani (Berci sem sorolta órákig tesztjében), az is inkább kategóriájából adódik, de abban mind egyetérthetünk, hogy erre 3,3 millió forintot költeni fájóan sok, főleg, hogy az A1-es verzió csak 400 ezerrel drágább – persze az sem olcsó, de ha csak a két verzióját hasonlítjuk össze, az utóbbi minden szempontból észszerűbb választás. Ha kategórián belül maradunk, a VMoto/Super Soco is árul hasonló képességű, ötvenes, elektromos motorokat, 1,2 millióért. Robogós kialakítású rivális a Honda EM1:e, ami kedvezménnyel 990 ezer forint - ez viszont jelentősen gyengébb és csak 40 kilométeres hatótávval rendelkezik.

Ezért a CE 02 egy nagyon drága, cyberpunkos kapudrog a motorozáshoz, amire erősen rá is függtem, a mai napig sóvárgok érte. Olyannyira kívánom, hogy tervezem az A1-es jogosítvány megszerzését, de inkább csak epekedve várom, hogy B-s jogsival 125-ös motorokat is hajthassak. Addig viszont maradnak az ötvenes gyöszök, amik ugyanúgy megadják azt a szabadságot, amit semmilyen négykerekű sem tud.