Az egykori kelet-németországi Zschopau-ban gyártott MZ (Motorradwerk Zschopau) motorok körül bizony igen keveseket lehetett megvásárolni Magyarországon. Pedig a Six Days, azaz hatnapos világversenyeket hosszú időn át sorra nyerő márka akkoriban nemzetközileg is igen ismert volt, nem utolsó sorban szintén sikeres gyorsasági pályagépei miatt is.
Üzletben
nálunk megvehető volt a 125-ös és 250-es MZ-Trophy, majd
ezek újabb TS névre hallgató változatai, hogy azután az ETZ újabb
variánsaival a sor be is záruljon. A mai modern MZ-kről már csak
szerény hírlapi cikkecskékből szerezhetünk tudomást úgy-ahogy, nem
lévén a típusnak nálunk komolyabb képviselete.
Az MHSZ sportklubok akkoriban kaptak a Trophy-125 szerényebb hatnapos változatából, amely alig különbözött az egyébként igen szívós utcai alapkiviteltől (terepgumi és -kormány, felhúzott hangtompító, tankra szíjazott szerszám - és térképtartó).
Bezzeg az NDK-s gyári versenyzők ennél a szerény kis versenygépnél jóval speciálisabb változatokat - nagyobbakat is - meglovagolhattak. Az MZ gyorsasági speciálgépek sikerrel indultak, olyan világnagyságokkal a nyergükbe, mint az angol Mike Hailwood, vagy a szintén angol Alan Shepherd. A mi Szabó II. Lászlónk is a kor ismert gyorsaságizói közé számított. Műszaki hiba miatt többször is első helyről esett ki VB-futamon a gyors, de kissé megbízhatatlan speciálgépével.
A forgótárcsás szívásvezérlésű, kétütemű versenygépeket Walter Kaaden mérnök irányításával építették a gyár versenyosztályán. Az onnan nyugatra szökött egyik versenyszerelő eladta a titkot - a részadatokat is - a Suzukinak, akik aztán a jelentősebb anyagi bázisukon továbbfejlesztették a versenymotor konstrukcióját, és egy időben sorra nyertek vele.
Egyébként a mi Szabó II. Lászlónk versenyzői kvalitására bizonyíték,
hogy nem csak az MZ, de a Honda is hívta gyári versenyzőnek. Az MZ-t
akkori MHSZ-klubbéli intrikák miatt "lőtték el", a Hondához nyugatra
meg politikai okok miatt nem engedték szerződni.
Hasonlóan nem jutott később gyári Yamahához Drapál János sem
(csak a production racer, azaz széria versenymotor változatához), aki
még Szabó II.-nél is jobban szerepelt a VB-ken, ugyanis
VB futamot is nyert.
Az MZ motorok őse a DKW RT 125 sok egyéb
motorkerékpárnak lett a kényszerű őse: lemásolták az oroszok a
Moszkva K-55 néven, az angolok BSA Buntam-ként, a japánok Yamaha
125-ként, minimális módosítással.
A DKW (az MZ ős) is épített többféle
versenymotort, mind kétütemű volt. Ez a kéthengeres 500-as, 40
lóerős gép 1937-ban készült. Két külön, úgynevezett
töltődugattyúval, és vízhűtéssel. (A két töltődugattyú a kartertér
előszívását és elősűrítését növelte).
Az ötvenes években született IFA-MZ BK
(boxer-kardán) 350-ese. Ez a bicaj kétütemű kardánhajtású
boxer-motor volt, amolyan kelet-német BMW. Ez a BK széria volt az
állami tulajdonú gyár első saját konstrukciója.
Az MZ ES 250 a nálunk is forgalmazott MZ Trophy
250 elődje. Volt 175-ös változata is ezzel a küllemmel. Az újabb
125-ös és 250-es Trophy-t jól ismerhettük, mivel nálunk is
árusították. Ez a sikeres modell vezette be a köztudatba az új
márkanevet, az MZ-t.
Ez már egy 1964-es "Hatnapos" versenygép, az MZ
ETS 350-G Cross-Country. Történetesen egy 320 köbcentiméteres
verzió, 27 LE-vel, a széria ES típusból lett továbbfejlesztve még a
kezdetekben.
Az MZ KKM 350 még Németországban is igazi
kuriózum! Bolygódugattyús Wankel- motor a Trophy vázban.
Hengertérfogata 3x175 köbcentiméter, teljesítménye 24 lóerő.
Hazájában is csak prototípus volt.
Néhány darab ebből a nagytankos MZ Trophy Sport
típusból hozzánk is került: az NDK-ban akkoriban vendégmunkásként
dolgozó magyarok jöttek vele haza. A végsebessége 130 km/h volt,
ezzel könnyedén ki lehetett bírni a 2000 km-es utat, a 22 literes
tankba pedig elég volt hazáig ötször tankolni.
Ebből a gyorsasági pályagépből volt 125-ös
egyhengeres, és kéthengeres 250-es is. Többek között ilyennel
versenyzett a mi Szabó II. Lászlónk is. Ezen a képen éppen az angol
Alan Shepherd repeszt.
1975-ös MZ RZ250/2 utolsó generációs pályagép már öntött alumínium kerékkel és elől dupla, hátul szimpla tárcsafékkel. A 250 köbcentis gép 62 lóerős volt, és 240 km/h volt a végsebessége 1975-ben. Ezzel a versenymotorral zárult le az MZ-k 25 éven át tartó sikere.
Az oldalról ajánljuk
- Hírek
Evel Knievel leghíresebb balesete ihlette a limitált szériás Rocket 3-at
1967 december 31-én Evel Knievel rommá törte magát karrierje leghosszabb ugratása végén és 29 napig kórházban ápolták. Mire is lenne jobb emlékezni?
- Hírek
A 95 lóerős mezőnybe érkezik a Morini új crossovere
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
- Esemény
Vége a MotoGP 2024-es szezonjának: Jorge Martín életében először világbajnok a királykategóriában
Az utolsó versenyhétvége sprinfutamát és főfutamát is Pecco Bagnaia nyerte, de ez se volt elég, hogy utolérje Martinatort.