Nem a méret számít

Úgy gondoltam, ha már a fenekem alá került egy igazi cruiser - még ha csak egy teszt erejéig is -, legjobb lesz, ha rögtön az országúton próbálom ki. Persze a szalonból még haza kellett mennem, hogy összepakoljak, de utána már csak egy gondolat foglalkoztatott: Irány Foktő! Az Intruder a Suzuki egyik legsikeresebb modellje volt és talán még jelenleg is az. Mind a 800-as, mind az 1400-as változat a rockerek kedvenc alapgépe lett, és a mai napig is csak nehezen lehet hozzájutni egy-egy használt darabhoz. A gyári állapotban is mutatós chopper forma mellett a kardántengely az, amit sokan előnyben részesítettek a láncos motorokkal szemben.

Lovam ezen a hétvégén a legújabb Suzuki cruiser, a 800-as Volusia. Nevét arról a floridai tartományról kapta, ahol Daytona Beach is található. Talán nem véletlen, hogy már a névválasztásnál is próbáltak utalni az amerikai hagyományokra, és egy másik motorkerékpár márkára_ Laikus szemmel nyugodtan össze lehet őket téveszteni.

Bár a motor a cruiser-stílushoz híven igen alacsony építésű, ülésmagassága mindössze 70 centiméter, kategóriájában a leghosszabb tengelytávval rendelkező motor. Előre tudtam, hogy 800-as lesz, amit vezetni fogok majd, mégis simán elsétáltam mellette a boltban. Mivel a Volusia felirat sokkal "feltűnőtlenebb", mint az, hogy Intruder, tekintetem átsiklott rajta, és automatikusan valami kisebb motort keresett. Bár a rokonra nemigen emlékeztet a régi-új forma, a kardántengely sokak örömére megmaradt a gépben.

A papírok aláírása után a tulajdonos megkérdezte, hogy hol parkolok a trailerrel. Hát azt hiszem sikerült megrémíteni, mikor közöltem, hogy ezúttal lábon viszem el a motort. Aztán eljött a pillanat, amikor végre nyomhattam a gombot, és óvatosan kikanyarodtam az utcából. Furcsa volt, hogy az egész jármű milyen könnyű, és már az első kanyar mennyire természetesen adta magát. Később pedig még inkább megerősödött bennem az érzés, hogy egy ilyen jó motorral könnyű jól motorozni.

A 805 ccm-es, 45 fokos V motor nagyon nyomatékosnak bizonyult, és más V2-esekkel ellentétben nem volt érezhető semmi zakatolás, rángatás. Kicsit inkább szokatlannak találtam, hogy egy ekkora szörnyeteg hogy adhat ki magából ilyen villanymotorhoz hasonló hangokat. Ja persze, nyilván ez is EU szabvány. A jó hang lehetősége egyébként benne van a gépben, csak kipufogó kérdése.

A motor még alig jelent meg a piacon, máris több cég kínálja hozzá a különleges kiegészítőket. Ilyenek például a Slash Cut, Turn Out, Trapered és Drag Pipe kipufogók is, de persze ahogy egy igazi cruiserhez illik, a tulajdonos választhat az ízlésének megfelelő krómozott kiegészítőkből kedvére.

Az utóbbi időben ez a negyedik motor, amit véletlenül pont az 51-es úton teszteltem, ezért mondhatom, hogy most már van összehasonlítási alapom. Foktő Budapesttől 130 kilométerre van, de egyáltalán nem esett nehezemre ezt a távolságot egy fenékkel megtennem, és mivel a motornak hatalmas, 16 literes a tankja, akár ennél hosszabb túrára is nyugodtan elindulhattam volna.

Az egyetlen problémát az okozta, hogy a kényelmes, már-már nyugdíjas üléspozíció miatt időnként csaknem elbóbiskoltam menet közben. A kanyarokban nagyobb tempónál (120-140 km/h) is stabilan viselkedik a motor, a modern központi teleszkóp pedig annyira jó csillapítást biztosít, hogy most már megértettem, miért hívják ezeket a járműveket országúti cirkálónak.

Nem utolsó szempont, hogy a Fekete Horgony MC találkozójára begördülve minden szem rögtön a Volusiára szegeződött. Mindenki tudni akarta, mi ez, és nem hitték el, hogy a blokk nem nagyobb egy Marauderénél, miközben külsőre akár 1500-ös Intruder is lehetne. Megjegyzem, a menettulajdonságai messze felülmúlják az idősebb rokont.

Miután a fiuk megejtették az üléspróbát, kiderült, hogy méretei ellenére ez mégiscsak "csajmotor", hiszen egy "igazi motorhoz férfi kell" - a Volusia alkotói pedig mindent elkövettek, hogy a lehető legkönnyebb cruisert hozzák létre. Az üresen 238,5 kg súly a rengeteg műanyag alkatrésznek köszönhető.

Kicsit valóban gagyi benyomást kelt, hogy a kardánnal ellentétes oldalon a lengővillához megszólalásig hasonló műanyag rúd van elhelyezve, valamint a krómozott takarólemezek egy része sem fémből készült, mint ahogy az elvárható lenne, de a motorozás élményét ez az apróság semmilyen mértékben nem befolyásolja.

Így aztán a terveimmel ellentétben mindössze egy éjszakát maradtam Foktőn, ahol mellesleg igen jó volt a szombati buli. Már alig vártam, hogy újra nyeregbe pattanhassak, ezért vasárnap elmotoroztam Kunmadarasra, ahol az estét együtt töltöttük egy étteremben a másnapi gyorsulási verseny résztvevőivel. Hétfőn, útban hazafelé beugrottunk Újszilvásra, ahol a Pünkösdi főzőverseny épp kapóra jött.

Miután alaposan beebédeltem a bográcsban főtt pulykapörköltből, megvizsgáltam valóban lesz-e erdő a Devils Meetingen. Háááát, ha erdő nem is, de tenger az lesz! Hétfő este rövid, nem hivatalos látogatást tettem Budapesten, megsimogattam a cicát és már mentem is tovább Székesfehérvárra, majd kedden, kereken négy nappal, és 800 kilométerrel az indulás után begördültem az óbudai Suzuki szalon elé: Jelentem, a motor bejáratva! Ideje lesz leszervizelni!