Kisütött a reggel, fent vagyunk a Holdon, de minimum Karintia tetején (gyere troll, köss bele, nyilván nem a teteje, de ezt sose érted majd meg) szikrázik a nap, alattunk brutál ködtenger, pontosabban felhő. Üvöltve aludtunk, olyan jó volt az ágy, bezabáltunk, mimdenünk száraz megint.
Triesztig csoda időt mond a met, előttünk 340 kilométernyi szerpentin és tengerpart, iszonyat jó lesz.
Fejenként két új embert érünk, elértünk ide, Hillaryk vagyunk, alattunk az Everest, hiába kicsi a lépés az emberiségnek, nekünk ez óriási.
Motorjaink garázsban aludtak, csekkoljuk az olajat, aztán bebújok a meleg Tucano alá (bocs, Dani) és csavarjuk a szarvakat.
2012.10.17., Lavamünd, Trieszt or die
Előzmények:
Szakadó eső, emelkedő, kettes, nyélgáz
Nedves alsógatya, Csikósék szenvednek
