Múlt héten írta első levelét olvasónk, bizonyos Poti. Rövid, de ésszerű érveléséből kiderült, nagyon olcsón vásárolna meg egy régi, Suzuki Sephia ZZ típusú, kistestű, ötven köbcentis robogót. Tizenötezer forintért egy jó kiindulási alaphoz jut csupán, de kedvet érez ahhoz, hogy a lelakott kismotort újjáépítse, akár minden elemére kiterjedő felújítással. Az eladó a barátja, ráadásul szerelő is, így az átverés esélye csekély.
Figyelmeztettem, hogy jelentős, akár százezer forintig terjedő kiadásra, illetve sok utánajárásra számíthat. Ügyelnie kell arra, hogy csak jó minőségű alkatrészek kerüljenek blokkba, hozzáértő végezze a fék és a futómű felújítását, illetve a fényezést. A felújítást ebben az esetben a teljes szétszereléssel kell kezdeni, vásárolni pedig csak az egyes részegységek állapotának pontos felmérése után szabad. A régi Sephiához újként és bontva is szinte minden kapható, mert a blokk, alapjaiban nagyon sok korabeli Suzuki modellben megtalálható. Igaz, nem egy Yamaha 3KJ, de nem is egy silányabb Honda Dio.
Poti nem analfabéta, ezért néhány nappal később küldött újabb levelét apró változtatásokkal közöljük. Legyen ez egy ígéretes olvasói sorozat első epizódja! Ha elég kitartó lesz az írásban és a felújításban, hétről-hétre követhetjük, ahogy a félredobott kis Suzukiból újra használható jármű lesz. A koncepció, ahogy a kis pénzből robogózó srác belevág a kalandba, számolva az ügy nehézségeivel, rendkívül szimpatikus. Várjuk a folytatást!
Üdvözlettel: Zách Dániel
Kedves Totalbike!
Sokáig boldog tulajdonosa voltam egy Babetta 210 típusú mopednek. De így közel a huszonöthöz, (én is meg a motor is) kölcsönösen úgy döntöttünk jobb, ha a lódarázs inkább elüldögél a fészkében és csak néha gurulok vele. Így neki is tetszik, mert nem nyüstölöm naponta az amúgy nemrég felújított motorját. Másrészt nekem is jobb, mert nem kell elviselnem a bármennyi törődés után előforduló „hisztiket”.
A terv az, hogy olyan motort szerzek be, amire csak ráülök, megnyomom a gombot és az majd elindul, elvisz, haza hoz, bármikor, bárhonnan. Nem fúrom fel. Nem nyüstölöm. Nem hajtom. Csak használom.
A választás egy kis testű japán robogóra esett.
Körül is néztem a különböző hirdetési oldalakon, de vagy gyanúsan olcsó, vagy henkölt motorokat láttam az általam elképzelt árkategóriában. Ami esetleg jó lenne, az pedig olyan messze van, hogy a hazahozatal a motor árának egy harmada. Haver ekkor szólt, hogy van nála egy Suzuki Sepia zz sport. Igaz elég lepukkant, de tizenötért az enyém lehet.
Számoltam, terveztem és a végén ezt a következtetést vontam le. Megveszek egy motort, amiről igazából nem tudok semmit és a formámat ismerve tuti, hogy akkor áll majd le, amikor hazahoztam.
Vagy?
Inkább megveszek egy olyan gépet, amiről tudom, hogy egy romhalmaz, aztán megkapja, ami kell neki, új dugó, új henger, hajtás, főtengely, satöbbi.
De a végén úgy egy százasért a kezemben lesz egy robogó, amiről tudom, hogy mi van benne, mikor került bele, és a legfontosabb hogy meddig megy el vele. Így maradtam a felújításnál.
Őszintén? Nem tudom mibe fogtam, de már most élvezem. Ott a motorszervizes barát, akinél a folyamat zajlik majd, ott a fényező, aki új színt ad neki. Olyan sokba nem is szaladhat az ára tehát kezdő építésnek tökéletes. Tanácsokra persze szükségem lesz és valószínűleg kéretlenül is kapom majd őket.
Egy dolog tuti. Sok munka lesz vele és nem biztos, hogy nem ez lesz a „szegény ember Cougar-ja”, vagy az a recept, amit a feleség ír le a férjének és a végére odabiggyeszti, „Hagyd a fenébe, ott van pénz a konyhaszekrényen. Rendelj pizzát!”
A munka már elkezdődött és mindenki okulására beszámolok a folyamatról.
Poti