Ne félj a nyélgáztól!

250-es összehasonlító: Ninja a CBR ellen

2012.03.11. 07:33

Adatlap Honda CBR250R (249 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 249 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 27 LE @ 8500 rpm
  • Nyomaték: 24 Nm @ 7000 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1369 mm
  • Tömeg: 161 kg
  • Tank: 13 l
  • 1 148 000 Ft

Adatlap Kawasaki Ninja 250 R (249 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 249 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 33 LE @ rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tömeg: 169 kg
  • Tank: 17 l

Nem kell félni a nyélgáztól. Meg kell morzsolni a markolatot, dőljön csak át annyi benzin a szelepeken, amennyit el bír nyelni a henger. Emelkedjen a fordulat, nőjön az izgalom – a 250-es sportmotorok előnye, hogy fejvesztés terhe nélkül ki lehet őket forgatni. Ki is kell, nincs kecmec.

Mostanában eltűntek a Kawasakik. A magyar piacon egyre jelentéktelenebb a japán márka – úgy tűnik, a világpiacon is háttérbe szorultak, pedig időről időre gurítanak pár igen jó gépet. Az én egyik kedvencem a 2008-ban bemutatott 250 Ninja. Nem új, de máig friss; öröm volt előkeresni, hogy párba állíthassuk a 2011-es Honda CBR250-nel.

Könnyű és kompakt, nem véletlenül látni gyakran nők alatt, bár a férfiak is kényelmesen elférnek rajta – aki azon stresszel, hogy túl kicsinek néz ki alatta a motor, jobban jár egy fordulékony Boss Hoss-szal. Tömege 154 kiló; messziről nézve nagyobbnak hat, többen azt hitték, hatszázas – na jó, hátulról nézve feltűnik a különbség.

A motor mérsékelt teljesítményéről a fékek is árulkodnak: a 290 milliméter átmérőjű tányérok csipkézettek, messziről azt is rájuk foghatnánk, hogy hullámosított szélűek. Van fékerő: nem gyűri meg a földkérget, de ennyi erővel elboldogul. A 37 milliméteres villa is a spórolás jegyében született – az olaszok ilyet nem mernének feltenni egy sportosnak szánt gépre, de Japánban ez is megfelel, és lássuk be, Magyarországon is. Ezzel úgysem fog pályázni senki.

A 33 lóerő nem a poklok pokla, de arra pont jó, hogy bármikor, félelemérzet nélkül adjunk teligázt. A teljesítmény egy pillanatra sem lesz méltó a sportos idomokhoz, de nem számít: örömmel kereshetjük a kanyarokat, ha nem hagyjuk elveszni a lendületet – itt nem a kraft játszik, hanem a tartalékok ügyes beosztása.

A hatfokozatú váltóval érdemes kapcsolgatni, figyelni kell arra, hogy 8-9000 alá ne essen le a fordulat; innen még van 5-6000 fordulatnyi tartalék. A tesztmotoron Bódis kipufogó volt – már a hazai bemutatókor szó volt róla, hogy a magyar cég készít hozzá egy csövet. A hangja kőkemény, a vakolat is elgondolkodott rajta, hogy leváljon-e. Papp Tibivel sokat füleltük, próbálgattuk a gépet, majd megegyeztünk, hogy alul kicsit tompa tőle, de felső tartományban érezteti hatását.

Annak ellenére, hogy már az ős-GPZ250-nek is ez a konstrukció az alapja, örömmel pörög, de néha sajnos túl sokat: egy igazi utazós fokozat hiányzik belőle, pedig a testtartás és a méretek is megengednék, hogy akár messzebbre is elmerészkedjen vele az ember. Néhány évtizede ez sportos túramotornak minősült volna, most kezdő csajmotornak tekintik a stabil, fekete acélcsöves vázzal épített Kawasakit.

A kerekek 17 hüvelyk átmérőjűek, elöl 110, hátul 130 – nem is kíván vaskosabbat a 250 köbcentis kéthengeres. A talaj sem nagyon áll ezeknek ellen, nagyjából négy liter a fogyasztása. Városba és vidékre is alkalmas – aki nem kíván magának óriási dögöket, csak egy kellemes motort, barátkozzon meg vele. Oké, aki nyomatékhegyekhez szokott, az kevésnek találhatja a 22 Nm-t, de számos olyan élethelyzet és felhasználási terület van, ahol ennyi is bőven elég. Ára jelenleg 1,65 millió forint, ami nem kevés. Viszont használtan is van már belőle, 8-900 ezer forint körül megkaphatjuk a 3-4 éves példányokat.

A Honda CBR250 újabb gép, 2011-ben mutatták be. Sajnos hamar kiderült, hogy a régi 250-es génjeiből semmit sem kapott, a versenyhangulat mindössze formai, műanyaggal kifejezett utalás. Az a bizonyos ős tényleg kemény volt. Forgott, mint a köszörű és szórta a szikrákat rendesen. Abban még négy henger volt, ebben meg egy szem akad – feleannyiból oldották meg, mint a zöld konkurencia.

Akárcsak a Kawasakinál, itt is teljesen kényelmesen ülünk, nyoma sincs kuporgásnak. Könnyed, magától értetődő minden: nem ráz, nem dobál, nem akar máshová menni. Bárhová nyúlunk, minden ott van, ahol keressük, egyedül Papp Tibi volt boldogtalan – semmi tárolóhelyet nem talált, pedig erre kifejezetten érzékeny. Van is némi igaza, egy láthatósági mellény, apróbb esőruha, defektspray vagy pár szerszám van, hogy jól jönne.

A 27 ló nem csak papíron lényegesen kevesebb, mint a Ninja 33-a. Menet közben is világosan érezni: a lámpáknál jelentősen nagyobbat lép a Kawasaki. A mindennapi életre mindkettő megfelelő, de aki ebben a köbcentitartományban keres izgalmakat, az a neonzöld foltot kövesse. (Vagy vegyen japán belpiacos csodabogarat használtan.)

A Honda szintén trükkös, az idomok kialakítása révén ez is nagyobbnak hat a valóságosnál. Magamat nézve a nyeregben persze látszik, hogy nagyon nem az, de a célközönség itt sem a mázsás férfiak borostás tábora.

Ha motorerőben nem is, fékben jobb a Honda. A Nissin adagolhatóbb, de a technikai fölényt kihangsúlyozza a C-ABS kombinált blokkolásgátló is. Rendkívül rövid távon és biztonságosan megáll – ennek a kawások is örülnének. Kanyarban is kezes, a tudományos fék ott is jól jöhet, hisz a számítógépes modulba bele van programozva, hogy esetleg életet mentsen, ha a vezető pánikból besatuzik.

Ugyan lóerőben kevesebbet tud, de nyomatékban többet: 23,8 Nm-rel büszkélkedhet a CBR250. Váltója jobban támogatja a cirkálást – egyértelműen utazóbarátabb, mint a virgonc Ninja. A PGM-FI befecskendezővel táplált és görgőfejes, kettős szelephimba-kialakítással vezérelt, négyszelepes Honda 3,5 litert fogyaszt. Az egyhengeres technikailag is érdekes: az eltolt forgattyústengely-elhelyezés nem megszokott. (A hagyományos motorokon a henger középvonala metszi a főtengelyt, ami a dugattyú terhelt oldalán állítólag káros súrlódást okoz – a mérnökök ígérete szerint az offset kialakítás ezt meggátolja, sőt, szavatolja az egyenletes kopást.)

A dugattyú felülete mikrobarázdákat kapott, melyek molibdén bevonatúak, így jobban megmarad az olajfilm a hengerfalon. A főtengely három ponton csapágyazott. Hogy a vibrációk ne zavarják az érzékeny csuklójúakat, kiegyensúlyozótengellyel építik a CBR-t, amelyen keresztül a vízpumpát is meghajtják.

A Honda legnagyobb előnye az ára: már 1,198 millióért odaadják, és csak 100 ezer forintot jelent pluszban a C-ABS. Ezzel nehezen tud konkurálni a Ninja – hiába jó mindkettő futóműve és vezethetősége, hiába lehet sok-sok elemüket összehasonlítani, a vételár egyértelműen a CBR felé billenti a mérleget.

Minden más csak ízlés kérdése.