Enduro? SM? Az Aprilia katalógusában túra

Alapvetően kultúrembernek tartom magam, ugyanakkor persze élveztem is egy kicsit, hogy én, igen én, a szemüveges, a katonaságtól is megmenekedett egykori marketing-főmunkatárs száguldozok ezen a durrogó vasparipán, és engem néz mindenki. Ki irigyen, ki utálkozva, ki irigyen-utálkozva. A furcsa, többdimenziós ambivalencia országúton oldódik kicsit, száz körül már magam mögött hagytam az Akrapovic hangját, maradt a Pegaso Strada élménye.

Kicsit anyátlan a mezőn,
igazi terepe az országút és a város

Jó kis könnyű túramotor ez. 110-120-ig kényelmes, ha ennél gyorsabban megyünk, jön a könyökhajlítás, előregörnyedés. 130-140-ig megnyugtatóan stabil, ha ezt a tempót is meghaladjuk, elkönnyül a kormány, és azon kezdünk morfondírozni, nem érte-e volna meg inkább kormánylengés-csillapítót szerelni a motorra Akrapovic helyett.

A számítógép 181-et írt végsebességre, azaz valaki valamikor már merte neki eddig húzni, illetve eddig volt helye kifutni. Én 170-nél elengedtem a gázt egy hosszú lejtő alján, és bocsánatot kértem a motortól is, meg az őrangyalomtól is.

Kanyarodni ellenben nagyon tud. Széles kormányával, alig barázdált gumijával, filigrán alkatával szívesen lehever az aszfaltra kanyar előtt, utána pedig ugyanilyen szívesen áll egyenesbe ismét. Bal oldalon a sztender kis taposókarja, jobb oldalon a lábtartó karcolása jelzi, hol a határ. No nem nekem, de valakinek biztos, mert mindkettő szép fényesre kopott már, mire átvettem a pár ezret futott motort.

A telefon mellé még a pénztárcám is simán befért

Városi cikázásban is otthon van a Pegaso. Tesztmotorunk elől le is húzódott mindenki, de az Akrapovic-mentes példányok tulajdonosainak sem nehéz a dolga. Alig pár autótükör van kormánymagasságban, a magas ülésből egyenes háttal jól belátható a forgalom. Könnyű a kuplung, határozott a váltó, csak az üres állást nehéz néha megtalálni, célszerű inkább kettesből, semmint egyesből megpróbálni a pirosnál. És nem csak menő a gombos, elektromos nyitás miatt, de nagyon praktikus is a tanksapka melletti tárolórekesz a tankon; simán belefér a telefon, pénztárca, zsebkendő, nem kell folyton cipzáras zsebekben, hátizsákban, ülés alatt kotorászni. Ja, tényleg: az ülés alatt is meglepően tágas üreget találunk, az elsősegélycsomag, izzószett mellé még sok minden befér.

Határozatlanul működik az indexkapcsoló

Nem sok hibát fedeztem fel a motoron, csupán pár, otthoni barkáccsal könnyen kiküszöbölhető apró butaságot tudok említeni. Rossz az elektronikus indexkapcsoló, egyrészt mert sosem tudjuk, sikerült-e be- vagy kikapcsolni, másrészt mert valahogy összeakad a kürtgombbal, dudálással pedig nehéz irányt jelezni. És a szép, a motorhoz nagyon illő tükröket is kijjebb tolnám hét-hét centivel, hogy a vállamon kívül mást is lássak bennük.

Búcsúzóul újra csak ennyit mondhatok: jó ez a gép. Van nagyobb és erősebb, van, ami sokkal jobban bírja a terepet, van, amibe többet lehet pakolni, de általános mindenesnek nagyon is megfelel az olasz dizájnos Pegaso. A Factory-szett is ajánlható a jó fék miatt; hogy a rettentő Akrapovic kéne-e, vagy sem, döntse le ki-ki maga.

Meghatározhatatlanul szép