Söröskorsóval motorozik, mégis bajnok

John McGuinness interjú

2012.05.06. 06:50
Soha nem állt tőlem távol a magasztos jelzők használata. John McGuinness valahogy mégis más. Pontosan az a személy, akit felesleges felvértezni közhelyes jelzőkkel. John McGuinness, tizenhétszeres TT győztes.

- Hány évesen kezdtél motorozni?

Az apámnak motoros boltja volt Morecambe-ban. Úgy három éves lehettem, amikor kaptam tőle egy kismotort. Azon tanultam, emlékszem Evel Knievel volt a példaképem. Később krosszoztam is, majd tizenhét évesen váltottam az utcai gépekre. Tök bolond voltam, így inkább elkezdtem versenyezni.
Apám is versenyzett, jó néhány szakágban kipróbálta magát, főleg terepen. Ha jól emlékszem, még grass track (salakmotorhoz hasonló, füves pályán lebonyolított futam) versenyeken is indult.

- Miért pont az utcai futamokat választottad?

Észak-Angliában nincs túl sok lehetőséged, ha profi versenyző akarsz lenni. Van néhány pálya, ahol motorozhatsz, meg indulhatsz klubversenyeken, de ha a nemzeti bajnokságban akarsz menni, akkor szinte egész évben utaznod kell. Próbáltam azt is, mivel '92-ben, '93-ban és '94-ben rajthoz álltam néhány bajnoki viadalon, de itt már komoly szponzorokra van szükséged, ha eredményes akarsz lenni. Szponzort találni mindig nehéz, ezért életemben először, 1996-ban inkább elindultam a TT-n.

- Soha nem is akartál pályaversenyző lenni, mondjuk a Grand Prix-n, vagy a Superbike vb-n?

Ez így nem teljesen igaz, mivel elég sokat motoroztam pályán. Jól mentem az angol bajnokságban és négy sikeres Grand Prix futamot is magam mögött tudhattam. Azonban a nagy lehetőség soha nem jött el, egyik csapat sem akart leigazolni.

A Supersport vb futamokat is jól zártam, de végül onnan sem kínáltak szerződést. Soha nem válogattam a versenyek között, minden futam fontos volt, legyen az a TT, a vb, vagy akár az angol bajnokság. Azt azért nem hinném, hogy 39 évesen valamelyik élcsapat szerződtetne a GP-be, vagy az SBK-ba. Ennek ellenére nagyon élvezem mind a TT-t, mind pedig az Endurance VB-t, ahol nagyjából komplett szezont teljesítettem tavaly.

- Szülővárosod Morecambe, pont a Man szigettel szemben helyezkedik el, így elmondhatjuk, hogy viszonylag könnyedén átjössz. Rajtad kívül még rengeteg versenyző származik a környékről. Mi lehet ennek az oka?

Jó kérdés, bár fogalmam sincs. Tény, hogy elég sok a környékbeli srác, de azért ez nem általános, csak-csak egy világszintű versenyről van szó, ahol számos nemzet képviselteti magát. Tény, hogy gyerekként is átjártam a szigetre, ha volt kedvem, bár egy kéthetes versenyt azért még nekem sem egyszerű leszervezni, annak ellenére, hogy szinte a kompkikötő mellett lakom.

- Az első győzelmed 1999-ben szerezted a szigeten, 250-essel. Az első Senior TT győzelmed pedig öt évvel később. Melyik volt emlékezetesebb?

Erre nem tudok válaszolni, egyrészt olyan rég volt, másrészt, a szigeten minden egyes győzelem rendkívüli érzéseket vált ki belőlem. Tökmindegy melyik kategóriában, ha épp sikerül megnyerned egy futamot, az maga a csoda. Ha választanom kell, akkor a 2007-es évet mondanám. Én voltam az első, aki átlépte a 130 mérföld/órás körátlagot.

- Több kategóriában is rajthoz álltok, nem lehet egyszerű váltogatni a 600-ast az 1000-esre, aztán vissza. Nem túl megterhelő?

A TT a legkeményebb verseny, itt semmi sem egyszerű, minden egyes másodpercért keményen meg kell dolgoznod. Van, hogy 200 mérföld táv megtétele után is csak néhány másodperc választja el az ötödiket a dobogótól és 10 másodperc a győzelemtől. Iszonyatos munka mire megérted, mitől nyerhetsz meg egy futamot. Egyébként a Superbike motoromat kedvelem a legjobban, vele a legdurvább nyerni.

- A 17. trófeát is begyűjtötted a szigeten. Mit gondolsz, beérheted még Joey Dunlopot a maga 26 győzelmével?

Fogalmam sincs. Jelenleg nem tűnik valami reálisnak. Ha évi egy győzelemmel számolunk, akkor közel 50 lennék, mire beállítanám a rekordját, ami azért elég bizarr. Egyébként csodálatos lenne. Ki tudja - a TT-n soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. Ha az elmúlt öt évemet nézzük, öt esztendő alatt kilenc győzelem, már nem tűnik annyira szürreálisnak a gondolat.

- Ennyi győzelem után, mi motivál még?

A motivációm cseppet sem kopott az évek folyamán. 2010-ben egyetlen győzelmet sem szereztem, műszaki gondok hátráltattak, úgyhogy tavaly extra motivációval mentem a szigetre. Szinte csak a TT-re koncentráltam, minél jobb eredményeket akartam elérni. Segít, ha furcsaságok történnek körülöttem, vagy ha néhányan túl öregnek gondolnak. Plusz erőt ad ahhoz, hogy megmutassam nekik. A legnagyobb motiváció viszont maga a TT. Ha a hegyi pályán végigmész egy 1000-essel, versenytempóban, annyira közel kerülsz bizonyos dolgokhoz, hogy utána újra, és újra át akarod élni.

- Mennyi időt szánsz még magadnak?

Nem tudom, mindig lépésről lépésre tervezek. Ameddig ilyen jó csapat van körülöttem és a lehető legjobb feltételekkel indulhatok a TT-n, addig semmiképp nem vonulok vissza. Ha egyszer mégis abbahagyom, akkor a sport közelében akarok maradni. Szívesen foglalkoznék fiatal tehetségek felkutatásával, segítésével.

- Véleményed szerint mi lehet az oka annak, hogy itt az igazán sikeres versenyzők inkább 30 felett vannak?

A tea? Komolyra fordítva talán az, hogy aki itt jó eredményt akar elérni, annak felnőttként kell viselkedni. Nem árt, ha van némi élettapasztalata az embernek, mielőtt ide jön. A TT nemcsak verseny, hanem egyben komoly, önismereti tréning is. Tisztelned kell az ellenfeleket, valamint önmagadat és határaidat. Ez az, amit a fiatalok többnyire figyelmen kívül hagynak. Én 25 voltam, amikor először a szigeten versenyeztem, tehát már nem az a kimondott gyerek.

- Nem volt túl megterhelő a szezon? Az utcai versenyzés mellett ott az Endurance VB, ami köztudottan embert próbáló bajnokságnak számít.

Megterhelőnek nem mondanám, viszont nem unatkozom az tény. Ennek nagyon örülök. Szeretem az Endurance VB-t, úgy érzem, keményebb versenyzővé tesz. A szigeten nagyon fontos, hogy még az utolsó körökben se veszítsünk semmit a koncentrációból. A hosszú távú vb-n ez pont annyira kulcskérdés, mint itt. Jó ott versenyezni, a csapatom abszolút profi módon szervezi az egészet, úgyhogy panaszra semmi okom.

- Talán többeket is érdekel, hogy a versenyzésen kívül mit csinálsz az év többi részében? Hiszen a TT mindössze két hétig tart.

Akad feladatom bőven. A TT, az Endurance VB, valamint a Man szigeten megrendezésre kerülő nemzetközi események. Aztán ott vannak még a tesztek. Ezen kívül járok motoros bulikra, jótékonysági estekre, kiállításra, nyílt napra. Tudod, a Honda gondoskodik arról, hogy még így se maradjon túl sok szabadidőm.

- A feleséged támogat a versenyzésben, vagy két gyermekkel már kezdi megutálni?

Erről szó sincs, teljes mértékben mögöttem áll. Hosszú ideje, 22 éve együtt vagyunk, úgyhogy volt ideje kiismerni. Szerencsére az egész család támogat, hiszen a feleségemen és a gyerekeken kívül a szüleim is elkísérnek a versenyekre. Nyilván mindenki boldog lenne, ha holnap bejelenteném, hogy visszavonulok, de szerencsére ezt senki nem kéri tőlem.

- Mit szólnál hozzá, ha a fiad motorversenyző szeretne lenni?

Megpróbálnám lebeszélni róla. Ő teljesen más beállítottságú. Most tízéves, de nem érdeklik a motorok, a versenyeket sem szereti. Ugyan elkísér minden futamra, de nem nézi őket, inkább a lakóautóban marad. Engem ennyi idősen a versenyzés minden válfaja érdekelt. Egyébként örülök neki, hogy eddig nem érdeklődött különösen ez iránt, de ha egyszer mégis másként döntene, természetesen teljes mellszélességgel mögé állnék, és ott segíteném, ahol csak tudom.

- A TT a világ legveszélyesebb viadala. Hogy lehet erre mentálisan felkészülni?

Nem szabad a veszélyre gondolnod, egyszerűen hozzá kell szoknod. Az is igaz, hogy bizonyos helyeken tartalékolnod kell. Nem motorozhatsz úgy ezen a pályán, hogy végig a saját határaidat feszegeted. Nyilvánvaló, hogy rengeteg tapasztalatra van szükséged, ha gyors akarsz lenni. Aztán ha egyszer minden összeáll és szerencséd van, még futamot is nyerhetsz, de a lényeg, hogy mindig hagyj magadnak egy kis helyet a korrekcióra.

- Megtanulható a hírhedt hegyi pálya?

Igen, te is meg tudnád tanulni, csak akarni kell. Nagyon fontos, hogy adj időt magadnak, nem szabad siettetni.

- Igazi legendának számítasz a szigeten, mit gondolsz, kik lehetnek a jövő sztárjai?

Elég vegyes a kép, mivel Cameron Donald és Bruce Anstey már az idősebb korosztályt képviselik, de szerintem egyre gyorsabbak. Sokan úri vezetőnek hiszik őket, de ez egyáltalán nem így van. Aztán itt vannak a feltörekvő fiatalok, gondolok itt Gary Johnsonra, vagy a Dunlop fivérekre. Mindenkiben ott rejlik a győzelem lehetősége, úgyhogy szerintem az idősek és fiatalok keverékének dominanciája lesz látható a jövőben. Az már pontosan kirajzolódott, hogy az időseket sem lehet kiszorítani a játszmából.

- Zavaró számotokra, hogy Guy Martin ekkora népszerűségnek örvend újabban?

Ő az utóbbi időben szinte televíziós celebbé, mozihőssé avanzsálódott. Ki ne szeretne egy ilyen ember közelében tartózkodni? Egyébként ez jól jön nekünk, mert így még inkább érdekeljük a mainstream motoros társadalmat, egyre több a rajongó, évről évre többen látogatnak a szigetre. Ez végső soron nem egy rossz dolog.

- Van valami közöd esetleg a Guinness sörhöz?

Bárcsak lenne, akkor talán megkérném a Guinness családot, hogy fizesse be a számláimat. Semmi rokoni szál nincs közöttünk, a bőrruhám hátán látható söröskorsó csak egy játék akart lenni a nevemmel.