Villanybringát 700 ezerért?

Villanybringa összehasonlító: Smart vs. Riese Und Müller blueLABEL

2014.07.30. 07:14

Riese und müller blueLABEL, Bosch hajtássalSturcz Antal

Szerencsénk volt, hogy a Smart és a Rise und Müller blueLABEL egyszerre érkezett a szerkesztőségbe, így közvetlenül össze tudtuk őket hasonlítani. A német gép maga a retro, a Brooks bőrnyereggel, és a steppelt markolatokkal még engem is megvettek, pedig irtózom az erőltetett múltidézéstől. Ez a szerkezet sokkal jobban hasonlít arra, amilyennek megszoktunk egy biciklit, kicsit idegenül is mutat a középcsapágy alá szerelt motor. Az akku nem képez egységet a vázzal, mint a Smartnál, viszont a felsőcső-homlokcső becsatlakozásának kialakítása kárpótol: igazából semmi különös, de annyira szépen nyílik ipszilonná a cső, hogy az már művészet.

Még mielőtt bárkiben is kétségek merülnének fel: a blueLABEL olyan messze van a horgász bácsi Sellő márkájú pedálos anyagpazarlásától, mint egy tűzijáték rakéta a Saturn V-östől. Minőségi, igényes kidolgozott darab, ennek pedig ára van: nem lehet 700 ezer forint alatt hazavinni, ennyiért pedig már elég sok dolgot lehet kapni, ami segít feljutni egy emelkedőn. Másik gond a súly: ugyan valamivel könnyebb volt a Smartnál, de még így is alulról karcolja a huszonhat kilót. Menet közben a rásegítés elkozmetikázza a többletet, de egy ilyen bringát bizony néha meg kell emelni, a célcsoport pedig ritkán atletizál.

A Bosch rendszer kifinomultságát az mutatja, hogy annak ellenére sem volt szokatlan, hogy életemben először mentem hibrid bringával. Nagyon valószerűtlen érzés, ahogy adott erőkifejtésre sokkal nagyobbat gyorsulunk, mint önerőből képesek lennénk. A súly hajtva nem zavaró, tisztességesen meg lehet dönteni a kanyarokban, hála az extrém alacsony súlypontnak, hiszen a motor a középcsapágy alá került. A rásegítés nem fix, akár ki is kapcsolhatjuk, bár így azért nem volt őszinte a mosolyom. A Boschtól származó rendszer négyfokozatú, a legalacsonyabb ECO állásban alig érezhető az segítség, viszont TURBO módban a saját erőnket megduplázva, hedonista módon égethetjük az ampereket. A módválasztó gombjait okosan kihozták a markolat mellé, így nem kell elengedni a kormányt, a kapcsolók hüvelykujjal elérhetőek. Persze a rásegítés mértéke kihat a hatótávra is, alapjáraton akár száz kilométert és megtehetünk, de ha kihasználjuk a rendszer képességeit, akkor negyven után kifullad. Egy kijelzőn követhető a fogyasztás, és azt is láthatjuk, hogy mennyi van még hátra, de a világítás is innen kapcsolható. A lítiumion akkut akár nyolcszáz alkalommal is feltölthetjük, a nyolcvan százalékos töltöttséget két és fél óra alatt éri el.

Ennyi pénzért a körítés is igényes, a Schwalbe gumik 28-as felnikre kerültek, megfelelő guminyomással szinte nincs gördülési ellenállásuk, de a váltó is minőségi darab. Nyolcsebességes Shimano agyváltó, amely szinte karbantartásmentes, de az igazi ínyencek akár szíjhajtást is rendelhetnek hozzá. Talán ez a legnagyobb előnye a blueLABEL-nek a Smarttal szemben, vagyis, hogy kedvünkre extrázgathatjuk. Tulajdonképpen csak a váz, és a hajtómű adott, amúgy minden rajtunk áll: 26 colos kerék? Csomagtartó, vagy sárvédő? Netán emelt kormányra vágyna? A döntés a miénk.

A villanybringák Toyotája

Műszakilag nem kérdés, hogy többet nyújt a Riese Und Müller, mint a Smart. Könnyebb, hamarabb tol, és erősebbnek is érződik. A Bosch villanymotor – akkucsomagtól eltekintve egy nagyon jó minőségű átlagos biciklinek tűnik. Az alkatrészek jó nevű gyártók drága termékei, kivéve a teleszkópot, ezért rengeteg lehetőség nyílik meg előttünk a személyre szabásra.

A tesztpéldányon lévő retro Brooks nyerget és a fehér feliratos Schwalbe gumit stílusidegennek érzem. Fékerő visszatáplálás ugyan nincs, de nem is hiányzik. Ha nem villantani kell a hibrid bringa, egyértelműen ez a jobb döntés, de ez egy ilyen árú terméknél nem egyértelmű.

- Perkó Rudolf -

A tesztpéldányt egy alap SR Suntor rugós villával szerelték, nem értem, hogy miért nem fért bele egy kicsit igényesebb darab. Pár éve használtam egy ilyet, eleinte nem is volt vele baj, de mivel nincs benne rendes porzáró tömítés, ezért a kenőanyagot felhordja a becsúszó szárra, beletapad a por, és smirgli módjára szépen kikoptatja a perselyt. Rövid időn belül elkezd kopogni a villa, és minden fékezésnél olyan érzésünk lesz, mintha alánk akarna fordulni az első kerék. Kitörni persze nem fog, hiszen acél csövek állnak ki az öntvény vállból, de ennyi pénzért ne kattogjon a bringa.

Ekkora súly mellett kell a fék, ezen nem is spóroltak, a Magura hidraulikus abroncsfékét szerelték fel. Komoly rendszer, sok triálos is ezt használja, márpedig ha ott elég, akkor itt sem lesz gond. Ha valaki tárcsafékre vágyik, természetesen rendelhet azt is, de ahhoz már kellene egy komolyabb villa, mert ezt bizony elég gyorsan befonná az aszimmetrikus csavaró erő.

A Rise Und Müller gépe valóban profi megoldás, szívesen kipróbálnám, hogy mire képes, ha egyszer a hatótáv végéig hajtom. Persze sportolni maradok a hagyományos módszernél, de, mint BKV-alternatíva határozottan izgalmas lehetőségnek tűnik. Ez márt csak azért is igaz, mert tulajdonképpen a várható felhasználáshoz igazíthatjuk a bringánkat. Viszont van egy dolog, amit hosszabb együttélés után sem tudnék megmondani: azt, hogy megéri-e az árát.

A Smart hibrid kerékpárt az Evoporotól kaptuk kölcsön tesztelésre, a Riese Und Müllert pedig az Evobiketól, a Not Just Bike ellátójától.

UPDATE: A Mercedes-Benz Hungária Kft. forgalmazásában kapható a Smart hibrid kerékpár, minden olyan kereskedésben, ahol Smart is.