Csoda történt: kedves lett az oktató!

Egy idősebb úr épp lemondta a következő órákat, mert úgy érzi, nem foglalkoznak vele eléggé, itt inkább olyanokat tanítanak, akik már tudnak motorozni. Ő viszont nem tud, ezért átmenne egy másik iskolába, ahol kezdőként kezelik. Hupsz, ezek szerint másnak is feltűnt.

Közben megjött még két másik motoros, mind a kettő B125-öt csinált. Elindultam az egyes pályán, a végén a visszafordulás is sikerült. Nem mondom, hogy tökéletesen, a kormány megint útban volt a térdemnek, de sikerült.

- Az a baj, hogy rosszul ülsz a motoron. Ez egy Lead, ezen úgy kell ülni, hogy középen foglalsz helyet az ülésen, és kinyújtod a lábad - mondta az oktató. És úgy is volt. Azt mondjuk tényleg nem értem, hogy ezt miért a harmadik órán tudtam meg. A lényeg, hogy megtudtam, és minden sokkal egyszerűbb lett. Már megérte visszajönni.

És ez után következett az igazi meglepetés. Az oktató motorra ült, utánam jött, nézte, hogy mit csinálok jól vagy rosszul, mondta is, és mindig minden kicsit jobb lett. Ugyan így a másik két tanulóval.

- Egy dolgot mutass már még meg nekem. Hogy tudom normálisan középsztenderre rakni a motort? A saját régi robogómon ment, de ezzel meg valahogy küzdök.

És az oktató megmutatta, hogy hol fogjam, mit csináljak. Legnagyobb meglepetésemre a másik két tanuló is elkezdte gyakorolni, és ők sem tudták normálisan megoldani. Lehet röhögni rajta, de aki először nyúl motorhoz, annak tényleg fogalma nincs, hogy mit csináljon, és csak emelgeti a száz kilós gépet. Ezután még mentünk pár kört, majd nagy boldogságban fejeztük be az órát. Mindhárman lelkendeztünk, hogy mennyit tanultunk.

Remélem, az oktatónak csak két szar napját fogtam ki, és, hogy eza színvonal megmarad az idők végezetéig, hiszen egyrészt valóban látta minden hibámat, másrészt mennyivel jobb, ha elégedett emberek távoznak, haramdrészt egy pestinek Pestre járni iskolába még is csak egyszerűbb.