Ólom, te majdnem gyilkos?

Félnem kell az ilyen esetektől?

Megérkezve célomhoz, álltam be a kis Hondámmal a cég bejárata elé. Budapest parkolási helyzetét és morálját ismerve meg sem lehet lepődni, hogy az utolsó szabályosan álló, és a főbejárat előtt már hosszában a bejáratot egészében elálló kocsik közti szűkületben éppen beférve kellett nekem is helyemet megtalálni a bejárat lépcsői előtt. (önkritika!) Mindegy is, lényeg, hogy kimenni onnan én is csak egyetlen irányba, hátra felé tolva a motort, tudtam volna.

Szóval dolgom végeztével, indulásra készen próbáltam meg kitolni a motort a szűkületen keresztül, azonban elakadt. Próbáltam újra, egy ponton túl nincs tovább. Kicsit előre, majd kicsit többet előre (ami a lépcsők kezdetéig nyúlhat maximum), de mikor hátrafelé toltam volna a motort, midig ugyanott, ugyanabban a pozícióban akadt el. Egyszerűen nem tudtam áttolni egy bizonyos ponton túl.

Na! Ezzel meg mi van? Hiba nélkül érkeztem meg negyed órája. Mi változott? Tréfából megbütykölték a suhancok? Ráadásul hogyan fogok kikecmeregni a szűkületből?

Mivel mindig ugyan azon a helyen akadt el a kitolatás közben –bármennyit is gurítottam előre- a kerékre vagy láncra kezdtem gyanakodni. És tényleg! Kellően odébb tolva az elakadás helyétől, előjött a jelenség okozója. Hatalmas valami a lánc szemei közé szorulva. A lánc vastagon fedve lánczsírral, amibe már kellő mennyiségben keveredett az „út-pora”.

Ez meg hogy került bele, s főként mikor? És honnan? Hisz idejövet nem vettem észre semmit. Nem akadt a motor gurulásában, legalább is nem éreztem ilyesmit. És hogyan veszem azt onnan ki? Vastagon zsíros az a valami, és annyira bele van szorulva a két láncszem közé (látszik, hogy már sokszor átfordult a lánckeréken), hogy azt onnan kézi erővel ki nem szedem -gondoltam.

Végül a megoldás is meglett. Reggel magamhoz vettem a műszerész kézi satumat, hogy a munkahelyemre víve, annak segítségével forrasszak meg valamit. Jól jött most, azzal viszonylag kevéssé összekenve magamat, sikerült ráfognom a láncszemek közé szorult ólomdarabra. Igen, mint az anyag lágyságából kiderült, egy darabka ólom akadt a láncszemek közé. Sőt! A saját, hátsó kerekemről hiányzott a balansz ólom.

Ezek szerint valamikor menet közben lerepülve a felniről, egyenesen a láncomba landolt, ahol aztán az erős kényszernek engedelmeskedve belesimult a lánc és a fogaskerék tüskéje közé, és felragadt a láncra. Egyrészt –visszagondolva- nem éreztem ebből semmit, másrészt annyira azért mégis „fennakadást” okozott, hogy kézzel ne tudjam miatta tolni a motort. És bár (fémmegmunkáló szakmával a vasakhoz nyilván értő) Halász Gabi haverom szerint az ólom annyira „lekvár” anyag, hogy nem jelenthet komoly veszélyt, de azért nekem mégis nyitott maradt a kérdés.

Pál Zoltán