Könyököd is lent van, úgy fordulsz? Írd meg az önéletrajzod, és küldd el a KTM-nek

2019.08.15. 12:37

Az osztrákok nem viccelnek, úgy várják a jelentkezőket, mintha szakácsot keresnének a mattighofeni központba. És igaz, hogy a tojásos nokedli még nekem is mehet, a molekuláris gasztronómia ettől kicsit bonyolultabb. Amúgy verseny is volt Spielbergben, de még milyen.

Elsősorban reflektálni szeretnék minden olyan kiritkára és támadásra, melyet azért kaptam, mert unalmasnak jellemeztem a MotoGP elmúlt futamait. Egyértelművé téve a véleményemet, az elmúlt versenyeket továbbra is dögunalmasnak gondolom, olyannyira, hogy állítom, a Hegyi doktor kalandjaiba több izgalom szorult. Ezzel szemben akkor is nézni fogom a sorozatot, amikor mások már rég egyéb tevékenység után néztek. Különösen kiemelem, hogy jövőbelátó nem vagyok, ezért amikor valamit unalmasnak vélek, az addig látottakra hivatkozva teszem, ezek után végképp nem értem az elfojtott kirohanásokat. Külön felhívom azon kritikusok figyelmét, akik esetleg a helyszínről, ne adj isten a paddockból követik az eseményeket. Hiszen az más világ.

Menő dolog olyan szerencsésnek lenni, hogy versenyzőkkel is pacsizhatunk akár, így a versenyhelyszínen tapasztalt atmoszféra enyhíti egy unalmas verseny tényét, de attól ez még a sok millió néző számára nem a legjobb szórakozást nyújtotta. Mert a sorozat nem belőlünk, helyszínen lebzselő szerencselovagokból kíván megélni, hanem abból a több millió nézőből, akiknek hétfőn online közvetítést adnának el 130 Euróért, meg sapkát 40-ért.

És ezeken túlmenően azt állítani, hogy valami csak azért nem unalmas, mert a háttérben kevernek, és pletykálnak...hát, nem tudom, annak végképp semmi köze a versenyzéshez. Érzékeltetve egyetlen példával: ha egy adott irodában, az egymással szemben ülő Marika és Gizike parázs szócsatát vált, és egymást szidják András nevű főnöküknek, az a velük egy szobában ülők számára mindenképp szórakoztató egy ideig. Ha viszont mindezt egy webkamerán keresztül kellene figyelnünk, miközben az egészből leginkább azt észleljük, hogy minimális kommunikáció mellett két ember eközben egy excel táblát reszel, azt hiszem mindannyian bealudnánk. Most, hogy tisztáztuk az izgalom, és unalom fogalmát, bátran kijelenthetem, hogy az osztrák verseny ezzel szemben mocskosul izgalmasra sikeredett. És nem, nem azért, mert Dovizoso győzött Márquez helyett, hanem egyszerűen azért, mert jó volt a verseny. A Totalbike ez alkalommal a helyszínről követte az eseményeket, ebből kifolyólag azt atmoszféra bekebelezett.

Az egyik észrevételem, hogy az ott tartózkodók jelentős hányada kimondottan Márquez ellen szurkolt, amolyan dacdrukker módjára, amelyben nem is Dovizioso győzelmének örültek igazán, sokkal inkább annak, hogy végre nem Márquez. Pedig kinek ártott ő valójában?

A másik észrevételem, mely inkább az elmúlt évek egyik tendenciája, hogy a helyszínen tartózkodó újságírók közül, nagyjából tíz lehet azon a szinten, hogy értelmes technikai kérdéseket tegyen fel, ezzel szemben a legtöbben mégis ezzel próbálkoznak, viszonylag kellemetlen pillanatokat okozva mindenkinek, mert a sületlen, értelmetlen, hülye kérdések tárháza végtelen. Ehhez a technikához egyszerűen nem lehet csak úgy érteni, főleg, hogy néha még a csapatok mérnökei sem tudják, éppen mi történik.

A hétvége folyamán sokáig úgy tűnt, a legnagyobb kérdés ezúttal is az, a címvédő mégis hány másodperccel nyeri a futamot. Ezzel szemben Dovizioso bemutatta az év előzését, a verseny meg minden bizonnyal az év legjobbja lehet.

A nyugodtan induló hétvége végül már pénteken káoszba fulladt, amikor olyan pletykák láttak napvilágot, hogy Lorenzo újra Ducatira ülne, felbontva hondás szerződését. Az egész hercehurcával pedig az ausztrál Jack Miller szívott a legjobban, hiszen Dall'Ignán kívül senki nem szerette volna újra leigazolni a spanyolt. Ettől függetlenül a Pramac Ducati hivatalosan nem hosszabbított vele szerződést. A helyzetet tovább fokozta, hogy bizonytalan eredetű források pedig azt vélték hallani, Rossi is bejelentésre készül a vasárnapi futamot követően.

Szóbeszédre kevésbé érzékeny újságírók tudták, az egész marhaság lehet, hiszen az olasz épp egy héttel korábban biztosított mindenkit jövő évi maradásáról, de a Lorenzo körüli műsor csak nem enyhült. Végül, amikor megjelent Miller menedzsre, Aki Ajo a Pramac box-ban, sejtette mindenki, hogy az ügy végére hamar pont kerülhet. A finn szakember rendkívül visszafogott, személyesen csak akkor avatkozik bele a garázs életébe, amikor a töke tele van az egésszel. És azt is sokan tudják róla, hogy nem javasolt megvárni ezt a pillanatot. Furcsamód a cirkusznak hamar véget is vetett, mert Lorenzo még szombat este biztosította maradásáról a Repsol Hondát, és mára Miller is szerződést hosszabbított. Más kérdés, hogy a Ducati, talán az egyik legértékesebb versenyzőjének bizalmát veszítette el teljesen feleslegesen.

A vasárnap végül még egy sokkal váratlanabb fordulatot hozott, amikor a KTM hivatalosan is megerősítette, hogy francia versenyzőjük, Johann Zarco szerződésbontást kezdeményezett, amit elfogadtak, így 2020-tól már nem a gyári csapat tagja.

Száz szónak is egy a vége, a francia körül nagyon nincsenek rendben a dolgok, és lehet ujjal mutogatni egykori menedzserére, Fellonra, és a többiekre - a háta mögött leszervezett KTM szerződésre -, nagyon úgy tűnik, mentális problémák is állnak a dolgok hátterében. Talán emlékeznek, Fellon egykor az újdonsült barátnőre panaszkodott, a cseh „modellre”, aki elvette védence eszét, és a közösségi médiában látottak alapján ezt cáfolni sem lehet. Zarco jövője kérdéses, noha az egyik legtehetségesebb versenyzőről van szó, a dolgok irányítása kisiklott a keze közül. Ráadásul megérkezett a legújabb francia üdvöske, Quartararo, aki ismét dobogóra állhatott, így a kétszeres Moto2-es világbajnok talán még túlzottan sok extra szponzorra sem számíthat otthonról, hiszen akinek van felesleges szponzorpénze, minden bizonnyal a yamahásra költi.

Egyetlen kiút lehet számára, új menedzserének személye, aki nem más, mint a franciák élő motorsport legendája, Jean-Michel Bayle. A szakemberről annyit érdemes tudni, hogy a motokrosszban mindent megnyert, amit meg lehet, majd úgy döntött, kipróbálja magát a Grand Prix világában is. Világbajnok ugyan nem lett, de a kilencvenes években meghatározó versenyző vált belőle, mind a kettőötvenesek, mind a királykategória mezőnyében. Bayle egy ideje a HRC sportmenedzsere, inkább a terepes részlegen, de az idei évtől Zarcóval is együtt dolgozik, mint mentor és állítólag menedzser. Ebből következhet, hogy Zarco jövőre Hondával versenyezzen, bár nem hiszem, hogy a Superbike kategóriában kívánná ezt tenni.

Ezzel szemben arra sem látok sok esélyt, hogy a Honda egyszemélyes csapatot építsen köré, kivéve, ha mindezt a Honda France tenné. Hasonlóra volt már példa korábban, még a nyolcvanas években, amikor a nemzeti Honda képviselet Raymond Roche köré épített csapatot, melynek a főszponzora a TOTAL volt. A jelenben ez kizárólag a Red Bullal valósulhatna meg. Első hallásra agyrém, tudom, bár ha jobban belegondolunk, hogy a japánok újra győzelmeket szereznek a Formula-1 –ben a Red Bull csapatnak köszönhetően, még akár bármi is lehet, de ahhoz szükség lenne az energiaital kulcsembereire is, akik viszont nem a franciákkal, hanem Stefan Bradl menedzserével, Günther Wiesingerrel ápolnak jó barátságot. Hozzáteszem, Bradl épp Honda tesztpilóta.

De Zarco távozása nem minden, a magukra maradt osztrákoknak új versenyző után kell nézniük, és a tesztszerepkört betöltő Pedrosát és Kalliót minden bizonnyal nem fogják csatába küldeni. Tesztelői feladatuk ettől sokkal fontosabb és kiemeltebb szerep, mintsem hogy összetörjék magukat egy tizedik helyért. És nem kérdés, az osztrákok erősíteni akarnak, nem hiába vonultak ki a Moto2-es kategóriából, magukkal rántva a Tech3-at is.

A gyártó az idei évben úgy tűnik, nem kíván variálni, Zarcót nem fogja helyettesíteni senki, a jövőt tekintve pedig az idén Tech3-vel motorozó, Ausztriában a szenzációs nyolcadik helyen befutó Migule Oliveira a legesélyesebb, de a királykategóriába tartó Brad Binder érkezését sem zárhatjuk ki teljesen. Pit Beirer sportigazgató ezzel szemben mégis érdekes nyilatkozatot adott, melyben összefoglalta, hogy semmi sem biztos a jövőt illetően, és a világ minden tájáról várják a top versenyzők jelentkezését a gyári MotoGP motor ülésére. Sőt, a jelentkezési határidőt is meghosszabbították.

A KTM hazai, királykategóriás szereplése is felemásnak bizonyult. Talán a legnagyobb reményekkel rajtoló, Pol Espargaro motorja elromlott, amelynek következtében bukott Cal Crutchlow-val, Zarco csak tízen kívül fejezte be a versenyt, így a legjobb helyet az előbb említett Oliveira szerezte meg a szatellit motorral. Pedig mindent megtettek. Amikor a bemelegítő edzésen eleredt az eső, az összes KTM-et kizavarták a szerelők, és bíztak a csodában. Tudták, az egyetlen dobogós esélyük az eső lehet, emlékezve Valenciára, így nem zárom ki annak tényét sem, hogy Rostás Szabika – „Csepereg az eső” című nagysikerű szerzeménye végtelenre állítva szólt a garázsokban. A futam előtt pedig felküldték az összes szabadnapos stájer Top Gunt, hogy megrendezzék kicsit a felhőket, de sajnos az sem segített, így a narancsba borult domboldal csak egy nyolcadik helynek örülhetett.

Mostanra nyilvánvaló, tanulniuk kellene az olasz legendától, Valentino Rossitól, aki miután negyedikkét célba érkezett, akkora ünneplést csapott, mintha a dobogó tetején végzett volna. A rajongók csak eregették a sárga füstöt, Rossi pedig fáradhatatlanul integetett. Sajtótájékoztatóján később elmondta, hogy nagyjából miért volt jobb mindenkitől, igen, azoktól is, akik előtte végeztek. Mindössze technikai zűrök hátráltatták, és nem igazán adta ki, azért nem nyert. Ettől függetlenül úriemberként megdicsérte Quartararo munkáját, valamint a Yamahát, mert úgy érzi, végre munkához láttak. Kérem, ne nevessenek, azt gondolom, negyvenegy évesen ezen a szinten motorozni kizárólag ekkora önbizalommal lehet.

A francia újonc eredményéhez viszont hozzáfűznék még néhány gondolatot. A két gyári yamahással ellentétben ő a lágy gumit választotta hátra, amely kifizetődött, sokan úgy is vélték, bezzeg ha Rossi és Viñales is ezeket használták volna. Az egyetlen bökkenő mindössze annyi, hogy Quartararo blokkja jelenleg ötszázzal kevesebbet forog, mint a többi Yamaha, mert újoncként csak öt motort használhat a szezonban, míg a többiek hetet. Mindent összevetve, ezek után nem kívánnám másnak azt a harmadik helyet.

A jövő évi csapatváltásokhoz tartozik még, hogy Alex Márquez Moto2-es Petronas csapatbéli szerződését a Yamaha megvétózta, így minden bizonnyal nem kap MotoGP Yamahát 2021-ben. Bár, azt gondolom ezen a téren még bármi történhet.

A hétvége kavarásait egyébként egyetlen ember szívta meg igazán, Jorge Lorenzo menedzsere, Albert Valera. Lépéseit titkosügynökök árgus szemekkel kísérték, ahová csak betért, arról jelentést adtak. A legzavaróbb az egészben viszont mégis az lehetett, amikor a Ducati kamionban tartózkodott hosszasan alanyi jogon, hiszen a barátnője a hospitality-ben dolgozik.

Visszatérve a győztesek csatájára, Márquez és Dovizioso között kiszámíthatatlanul kiszámítható volt minden. A spanyol uralta az edzéseket, végig lépéselőnyben volt a mezőnyhöz képest, ezzel szemben mindenki tudta, még soha nem nyert Ausztriában. Nagyon úgy tűnt, ha valamikor, ezen a hétvégén ennek véget vethet. A HRC, köszönhetően összetettbéli előnyének, három fejlesztéssel készült a versenyre. A spanyol megkapta a karbonborítású vázat, új elemet a hátsó lengővillára, amely elméletileg a gumik hűtését szolgálja, valamint új aerodinamikájú idomokat. Állította, hogy ezek mind a kigyorsításnál, mind a kanyarbemenetnél nagy könnyebbséget okoznak, a gumihűtő elem pedig különösen jól jött a forró spielbergi katlanban.

Vasárnapra viszont lehűlt a levegő, a hőmérséklet csaknem tíz fokot esett, a hűtőelem szerepe talán némileg lecsökkent, Dovizoso pedig nem csak tartotta vele a lépést, hanem diktálta a tempót. A győzelem sorsa a legutolsó kanyarban dőlt csak el, és Dovizosónak sikerült az a belső íves manőver, amely Márquez-nek, 2017-ben vele szemben nem.

Szavakat nem igazán lehet találni az előzésre, professzorként hajtotta végre azt, úgy, ahogy arra csak a legnagyobbak képesek. A futam végén Márquez elmondta, az olasz több ponton játszott vele, és visszaengedte a gázt, továbbá azt is megjegyezte, Dovi nem volt tőle gyorsabb, egyszerűen jobb volt a csatában. Dovizoso a gázzal történő játszmát nem cáfolta, és azt sem, hogy Márquez támadásait kontroll alatt tartotta, azt viszont bevallotta, hogy az utolsó körben ötlete sem volt, miként előzhetné meg újra a spanyolt. Az előzés gondolata csak akkor realizálódott benne, amikor az utolsó előtti kanyarban tökéletes féktávot vett.

Ha több hasonló versenyt már nem is látunk az idén, ezért az egyért megérte.

A jég nem tört meg, a Ducati második otthona továbbra is Ausztria, Márqueznek pedig egy évet várnia kell, hogy ismét megpróbáljon végre nyerni Spielbergben. Mára mindenki tudja, presztízsként kezelné az itteni győzelmet.

MotoGP Ausztria 2019
Végeredmény
1. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
2. Marc Marquez SPA Repsol Honda
3. Fabio Quartararo FRA Petronas Yamaha SRT
4. Valentino Rossi ITA Monster Energy Yamaha MotoGP
5. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
6. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
7. Francesco Bagnaia ITA Pramac Racing
8. Miguel Oliveira POR Red Bull KTM Tech 3

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.